"Gyertek hozzám mindnyájan, akik
elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket."
Mt 11,28
TARTALOM
A legfrisebb írások a tartalomjegyzék elején találhatóak. A többi címet betűrendbe szedtük,
a cím elején álló névelők figyelembe vétele nélkül!
Megjelent Márta nővér új könyve!
 |
Ki ne szeretne meggyógyulni?
A testi és lelki gyógyulás
minden ember legfőbb vágya. Isten szeret minket, és azt akarja, hogy
egészségesek és boldogok legyünk. Nem Isten az akadálya, hogy nem
gyógyulunk meg. Annak sem, ha nem vagyunk boldogok. Mi magunk vagyunk
az akadály. Isten szeretetet, bizalmat vár tőlünk és valami
rendíthetetlen, gyermeki hitet kér. És akkor minden a miénk! Minden
reményt meghaladva, mértéken felül. Akkor csodák sorakoznak életünkön
át. Márta Mirjam nővér részletesen körüljárja, hogyan vehetjük át Istentől azt a szép életet, amit gyermekeinek, nekünk kigondolt. Mindenki kerül oly helyzetbe, mikor szorongva kiált: Már csak egy csoda segíthet! És Isten kész Neked ezt megtenni! De nekünk el is kell tudni fogadni. A könyv egyedülálló újdonsága és értéke, hogy sok fontos, alapvető kérdést vet fel: Hogyan éljünk keresztényként, hogyan viselkedjünk egyes helyzetekben? Ezekre a kérdésekre pedig választ is kapunk Jézustól, Natália nővér által. (Kovacsics Mária Natália, a Világ Királynője Engesztelő Leányai rend első főnöknője, aki Jézustól kapta az üzeneteket.) A
könyv olvasható
és letölthető, de meg
is
rendelheti.
|
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Kármelhegyi Boldogasszony ünnepére
A régi érdi Kármelhegyi Szűzanya kegykép
A Szűzanya tiszteletnek sok kifejezési módja van. Katolikus hagyományaink változatosak, és ezek között csak az egyik, ahogyan a kármeliták tisztelik a Szent Szüzet.
A karmeliták egykor Európa legnagyobb létszámú elmélkedő rendjét adták, így hatásuk természetesen Magyarországra is eljutott.
Működő kármelita kolostor ma Magyarországon csak Magyarszéken van. Itt egy női rend dicséri Istent és a Szűzanyát. Magyarszéknek van egy erdélyi alapítása, amit 2015-ben Marosszentgyörgyön hoztak létre.
A rend működésének különlegessége, hogy az egyes kolostorokban legfeljebb 21 szerzetes lehet. Átmenetileg lehet ennél több, de csak akkor, ha új alapításra készülnek. A létszám maximálása Szent Teréz nevéhez fűződik, mint ahogyan a női rend működésének lelki alapjait is ő rakta le.
Eddig létezett Magyarországon kármelita rendtartomány is, de éppen a közelmúltban hivatás elhagyás miatt a papi létszám a kritikus határ alá esett.
A ’90-es évek elején történt kísérlet egy férfi rendház alapítására is Érden. A rendházat magánerőből építették föl, azonban nem tudták feltölteni, mert nem volt elég szerzetes. Egy ideig itt tevékenykedett az ismert karmelita pap, Fábián atya. (Zselepszki György OCD, az Úr szenvedéséről nevezett Fábián atya. 1932-2017)
Fábián atya karizmatikus tevékenységével sok hívet vonzott. Erős, nagylétszámú harmadrendet is életre hívott. Az Érden szolgálatot teljesítő Antal atyával (1919-2007) együttműködve próbálták a Szűzanya kultuszt kivirágoztatni. Bár jelentős lelki eredményeket értek el, és gyönyörű templom is épült a Karmelhegyi Szűzanya tiszteletére, Antal atya halála után a helyi Szűz Mária kultusz jelentősen gyengült. A templomban hosszú évekig csak heti egy-két misét tartottak. Ennek egyik oka az volt, hogy a templomnak és a hozzá tartozó plébániának nem volt saját papja. Ma már exc. Spányi Antal pp. atya döntése alapján ismét van saját papja a templomnak. Azóta a templomba járó hívek száma jelentősen emelkedett.
Az érdi Kármelhegyi Boldogasszony templom
Az érdi karmelita ébredés egy szép hajtása Dr. Nehéz Márta Mirjam OCDS munkássága. Márta nővér még kislányként Antal atyától tanulta a Szűzanya szeretetét és tiszteletét. Később a kármelen keresztül került Jézus misztikus közelségébe. A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén hívjuk föl a figyelmüket a „Jézus vár az ösvényen” című könyvére.
Ha valaki szeretne bepillantást nyerni abba a csodálatos, reményteli várakozásba, amit a kármelhez fűztek a ’80-as évek végén, olvassa el ezt a kis könyvet. Egy rövid szemelvényt alább közlünk, amelyben a Kármel-hegyre tett utazás emlékeit és tanulságait idézi fel a szerző.
(A teljes könyv is elérhető, a következő formátumokban: PDF EPUB MOBI )
JÉZUS VÁR AZ ÖSVÉNYEN
írta : Jézusról nevezett Mirjam
(Részlet)
írta : Jézusról nevezett Mirjam
(Részlet)
Nem sejtettem még, hogy a múltam akar feltörni.
Meg kell tudnom, mi az, ami bennem folyik, és ki vagyok én?
Egyetemi logikán csiszolt eszem: a Parancsnok — mostanában sűrűn bedobja a törülközőt; nem érti, kis hajónkat merre viszi egy ismeretlen áramlás és egy könnyű fuvalom?
Átélem újra: Lihegve érem el a vizet, és csak bámulok, bámulok, lenyűgöz, félelmetesen nagy, nem látom a végét, és benne az Ő végtelenségét szemlélem. Beborítja a partokat, és a milliárdnyi homokszem úgy éli meg, hogy csakis az Övé.
És valóban, ott csakis az Övé.
Így szerethet engem, és ahogyan engem szeret, az csakis az enyém. Megérintem a vizet, letépek egy virágszirmot és bedobom. Hintáztatja, egy hullám elmeríti, és látom még, hogyan utazik tova. Soha többé nem lelem.
Nézem magamat, hogy így fogok majd elmerülni benne, ha meghalok.
Vagy talán ezzel nem kell addig várnom? Kísérőmhöz fordulok, Aki láthatatlan, és bennem lakik, amint az utóbbi időben tapasztaltam.
–Mondd, mire várunk még?
Nem felel. Ritkán beszél. Csak valami hallhatatlan csendben. Akkor is röviden.
De hirtelen ráébredek, hogy lelkemben akkora a béke és a boldogság, mint a tenger. Nem túlzás. Ki tudja, hogy melyik a nagyobb? Mekkora a szívem, és mekkora a lelkem, a szellemem, és hol vannak határai? És mit tud Ő ebből befogni?
Nyugtázom, hogy ez a végtelenség elég lesz nekem.
De az is lehet, hogy ez a béke és boldogság is felelet. Ki tudja? Az én Lakóm nagyon szeszélyes, más a természete, mint akiket eddig ismertem és furcsa dolgai vannak. Mindenekelőtt roppant érzékeny, semmi sem kerüli el a figyelmét, és a legkisebb dolog is nagy hullámokat ver benne. Ez rossz is nekem, mert mostanában sok mindenre kell vigyáznom, de jó is, mert nagyon könnyű megbékíteni, egy mozdulat is elég.
Nagyon szelíd és alázatos szívű. Ez kitűnik abból is, hogy nálam lakik. Meg abból is, hogy amikor lakóhelyről esett szó, azt mondta: a rókáknak odúi vannak, de nekem nincs hová lehajtani a fejem.
Amikor megszerettem, és megsajnáltam, fölajánltam szívemet:
—Azt mondtam neki, hogy nekem se tetszik, és lehet, hogy csak olyan rókaodú az egész.
Azt telepátiázta nekem:
—Szelíd vagyok és alázatos szívű.
Igen, — válaszoltam — tudom, amikor a földön jártál, de hogy most is?
—Igaza lehet, mert Ő nem változik, és amit mond, mindörökre érvényes. Ezt is szeretem benne. Másoknál ebben sohasem lehetek biztos.
Szelídem, mondom Neki — az emberek csak annyiban megbízhatók, amennyiben Te elfoglalod őket. Beláthatod, hogy semmi jó nem jöhet tőlünk.
Szelídem olyan szerény és csendes, hogy évekig észre sem vettem, hogy beköltözött, és nálam lakik.
Kerengek a parton, lába nyomát keresem, szeretnék odalépni, ahol egyszer Ő. Oly kicsi ez az ország, és Názáretből Jeruzsálem felé itt kellett elmennie a parton.
Leszólnak a parancsnoki hídról:
–Rég feltöltődött ez a föld.
–Mit tudsz te, nem láttad, hogy a térképen szaggatott vonal jelzi Pál útjait, te nagyokos!
Az Ő lába nyomának vargabetűje aranyfonálként tekeredik erre a kérges földre, mint nénikék eres kezére a rózsafüzér.
Nem látod, hogy a gyöngyszemek az Ő léptei, és a keresztje Jeruzsálemben ütött sebet a sziklába, a mélyedésbe, ahová bedugtam a kezemet? Kegyelmet sugároznak a lábnyomok, és én ezeket akarom keresztezni.
És akkor előre mentem és hátra, és a teraszról láttak egy kerengő dervist, és kiabáltak:
—Mit csinálsz? Szokás szerint megint elkésel a reggeliről. Gyere már!
—Mit nekem 24 fogásos svédasztal! Nem látjátok, hogy eszem? Nemcsak kenyérrel és salátákkal él az ember.
De ezt nem hallották, mert messzire elkóboroltam már tőlük.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Pünkösdi béke dal
Huszonkét
énekes, zenész és színész szólista közreműködésével jött létre a Molnár Levente
operaénekes által életre hívott összefogás, amely a megbékélést
hirdeti. Pünkösdvasárnap, június 5-én mutatták be a Géczy Dávid rendezte videóklipet.
A dal hangszerelője és zenei vezetője Elek Norbert billentyűs, számos zenei és színházi projekt munkatársa, hangszeres szólistái: Bársony Bálint (furulya), Boros Misi (zongora) és Mága Zoltán (hegedű). A tizenkilenc énekes és színész szólista: Baricz Gergő, Bodrogi Gyula, Fischl Mónika, Keresztes Ildikó, Kováts Kolos, LL Junior, Miklósa Erika, Molnár Levente, Molnár Piroska, Oszvald Marika, Pély Barnabás, Péter Szabó Szilvia, Reviczky Gábor, Szolnoki Péter, Szulák Andrea, Szvorák Katalin, Szakács Szilvia, Vadkerti Imre és Wolf Kati.
Seress Rezső Szeressük egymást, gyerekek című legendás dalát adják elő együtt a hazai zenei és színházi élet képviselői. A hangszeres és énekes szólisták mellett a Budapest Scoring szimfonikus zenekara, vegyeskara és gyermekkórusa szerepel, és Böjte Csaba atya is közreműködik gyermekeivel.
Sós Zoltán fotója zseniálisan hozza a pünkösdi hangulatot. A videoklipben a fóti templom jelenik meg. Itt nézheti és hallgathatja meg ezt a kiemelkedő művészi produkciót.
Szövegforrás: Internet Fotó: Sós Zoltán
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja
Ferenc pápa rendelkezése nyomán 2018. március 3-án az Istentiszteleti
és Szentségi Kongregáció elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az
Egyház Anyjának kötelező emléknapját. Ünneplésének időpontja a
liturgiában pünkösdvasárnap utáni hétfő.Korábban hazánkban pünkösdhétfőn is általában (amennyiben a liturgia szabályai engedték) a Szentlélek eljövetelét helyezték az imádságos figyelem középpontjába.
Az erre a napra helyezett liturgikus emléknap új helyzetet teremtett, mert amennyiben az adott esztendőben magasabb rendű ünnep nem írja felül, pünkösd utáni hétfőn az Egyház Anyjának emléknapja lesz az alapértelmezett.
Erről ITT olvashatnak részletesebben.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
A
Szentlélek munkálkodása és sugallatai életünkben
Mit tegyek, hogy felismerjem, megértsem, hogy a Szentlélek hozzám is szól, és mit mond a Lélek nekem?
Elő kell készülnünk a Szentlélek jelenlétének elnyerésére, fogadására. Három alapvető lépés kell, ahhoz, hogy meghalljuk a Szentlélek sugallatait:
1. Meg kell térnünk. Ez akkor történik, amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak.
2. Hívjuk a Szentlelket! Jézus azt mondta, Nikodémusnak, hogy újjá kell születnünk a Szentlélekben, aki tűzzel keresztel meg minket. De hogyan kaphatjuk meg?
A Mennyei Atya ígérete: „Bárkinek elküldöm a Szentlelket, aki tőlem azt kéri.”
3. És akkor kapjuk meg a Szentlélek ajándékait, köztük a nyelvek és a gyógyítás adományát. (Ezt már bérmáláskor megkapjuk, csak szunnyadnak, hitünkkel kell életre hívni.) A nyelvek adományánál pl. a szívünk szól közvetlenül az Atya Szívéhez.
Szentlélek orchidea
Milyen ajándékokkal áraszt el
bennünket a Lélek?
1. Örök Vigasztalónk lesz.
Engem üldöznek titeket is majd. (Jn 15,20) De küldök nektek Vigasztalót, ő letörli könnyeteket és megvigasztalja szívetek (2 Kor 1,4) Az Atya más Vigasztalót ad nektek, Akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik és bennetek marad. (Jn 14,16)
(A Világ azért nem tudja befogadni, mert nem törődik a Szentlélekkel, nem születik újjá Általa.)
2. Mindenre megtanít, eszetekbe juttatja, amit mondtam nektek (Jn 14,26)
Őt az Atya küldi Jézus nevében, Jézus miatt. Vagyis belső vezetést kapunk, egy belső hang által. Mert tinektek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. (1Jn 2,20)
3. Bizonyságot tesz Jézusról: „ Ő tesz rólam bizonyságot, engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz és megjeleníti nektek.” (Jn 16-26 16,14)
4. A Lélek azokat szólja, amiket hall az Atyától és a Fiútól és megjeleníti nektek a jövendőt. (Jn 16,13)
Szól hozzánk, nem feltétlen hallhatóan, hanem a szellemünk-höz. Ez az indítás, sugallat. A jövőt a maga idejében jeleníti meg, nem előbb. (Az apostolok se tudtak előre mindent. Amit tudnunk kell a holnapról, azt a Szentlélek megjeleníti. Ima után tudod mit tegyél másnap. Bizonyságot érzel.)
5. Megeleveníti halandó testünket. Jelenlétének ereje oltalmaz meg minket bajtól és betegségtől. „Ha annak Szelleme lakik bennetek, ki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti halandó testeteket is a bennetek lakozó Lélek által. (Róm 8,11)
Néhány fontos tanács:
A Szentlélek gyógyít!!! Áldozáskor bátran, hittel kérd Tőle gyógyulásodat! Tapasz-talod majd! Sokszor a fejeden át, mintha áldana, végigszalad rajtad jelenlétének, elfogadásának öröme! Megérintett, megölelt. Sose felejted el! Mellékesen meg is gyógyultál.
Szeresd a Szentlelket, gyöngéd a szíve. Meghatódik, sohase hagy el. Ha áldod, dicséred, kedveskedsz neki, mindig tapasztalod majd. Megismered őt és feltámadásának erejét (v.ö.Fil 3,10)
Az az Erő lesz benned, amely megsemmisítette a pokol minden erejét
A Szentlélek munkálkodik benned. Nem kell legyőznöd az ördögi ellenséget, tudatnod kell vele, hogy ő a vesztes és tebenned a Lélek feltámadásának ereje munkálkodik.
6. A Lélek által kiáltjuk: Abba Atyám!
Mert nem a félelem és a szolgaság Lelkét kaptuk, hanem a fiúság Szellemét, általa kiáltjuk: Abba Atyám! Lélek bizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek… (Róm 8,15-17)
Amiket szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg se gondolt, amit Isten készített az Őt szeretőknek.
7. Kijelenti nekünk Isten Szíve mélységének titkait. A Lélek mindent vizsgál, még Isten mélységeit is. Mi az Istentől való Szellemet kaptuk, és nem e világét. Hogy megismerjük, amit Isten ajándékozott nekünk. (1Kor 2.9,13)
8. Megerősödünk a Szentlélek által.
A szellemi dolgokat mi nem fizikai fülünkkel halljuk, hanem a belső emberünk fülével. A hit hallásból, a hallás Isten Igéjéből van. A Lélek nyitja meg a belső emberünk fülét! Hogy fel tudjuk fogni sugallatait!
„Kinek füle van, hallja, mit mond a Lélek… hogy hatalmasan megerősödjetek Lelke által a belső emberben az Ige hallása által. (Ef 3,16)
9. Mi majd az Úr dicsőségét fedetlen arccal szemléljük és elváltozunk dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által. (2 Kor 3,18)
10. Szellem által szólunk és tudunk meg titkokat.
A Lélek az ajándékait Jézus akarata szerint osztogatja. És ő tán kivételez? Bizony nem. Mert hív minket:
„Aki szomjas, jöjjön hozzám és igyék.
Aki hisz bennem annak bensőjéből az Élő Vizek folyamai ömlenek!”
De hozzáteszi: A Lelket meg ne szomorítsátok, nem hogy megbántsátok, mert ha ellene vétkeztek, arra nincs bocsánat.
Ha Jézus ellen vétkezünk, arra mindig van.
Na, most gondolkodjunk el rajta, hogy ki is az a Szentlélek?
(Megvan hozzá az áldások sorozata, de a félelmetes figyelmeztetés is.)
Márta
Mirjam nővér
Ha szeretne többet megtudni a Szentlélek csodálatos működéséről, olvassa el Dr. Nehéz Márta Mirjam: Élet a Szentlélekben című könyvét. ITT olvashatja vagy le is töltheti.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Május, a Szűzanya hónapja
Az emberiség májusa
Természetes, hogy a keresztény embereket
is megérinti a természet megújulása. Mi azonban tisztában vagyunk
azzal, hogy a jólétünk és jóllétünk mindenképpen a mi szerető,
gondviselő Istenünktől függ.
Május első vasárnapján az idén is elsősorban a feltámadott Krisztusra kell néznünk, arra isteni személyre, aki helyreállította az Istenhez fűződő kapcsolatunkat, kiszabadított minket a bűn és a halál verméből és elhozta számunkra az üdvösséget.
Az üdvtörténet csúcspontjához, a
feltámadáshoz hosszú és nehéz út vezetett. Kétségtelen, hogy ebből a
legnehezebb – a keresztút – Jézus osztályrésze volt. A megváltáshoz
vezető út kezdetén azonban ott van a Boldogságos Szűz. Ő az emberiség
újjászületésének igazi májusa. Ezért aztán érthető, hogy a katolikus
egyház számára május a Szűzanya hónapja. Ő minden
megújulás és szépség valódi forrása.
A teljes írást itt érhetjük el.
Május első vasárnapján az idén is elsősorban a feltámadott Krisztusra kell néznünk, arra isteni személyre, aki helyreállította az Istenhez fűződő kapcsolatunkat, kiszabadított minket a bűn és a halál verméből és elhozta számunkra az üdvösséget.
A teljes írást itt érhetjük el.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Mária, a jó tanács Anyja
(Április 26.)
Eredetileg az ágostonos rend saját ünnepe volt, és főleg Itáliában terjedt el. Magyarországon a Pozsony-virágvölgyi híres búcsújáró hely kegyképe iránti tisztelet nyomán vált ismertté. Ugyanakkor soha nem volt általánosan megtartott ünnep. 1970-től a liturgikus naptárakban sem szerepel.
Az ünnep eredetét azonban olyan sok hivatalosan kivizsgált csoda veszi körül, hogy ismeretét hasznosnak a Mária-hitet megerősítőnek tartjuk.
Az egyház április 26-án ünnepli a Szent Szűznek azt az anyai készségét, hogy jó tanáccsal tudja segíteni gyermekeit. Nem véletlenül nevezi őt a Lorettói litánia a „bölcsesség székének”. XIII. Leó pápa kiegészítette a litániát „a jó tanács Anyja” titulussal, mégpedig a Róma közeli Genazzanóban történt csodás események hatására.
A jó tanács Anyja bazilika Genezzanóban
Az akkori feljegyzések szerint 110 nap alatt 171(!) hivatalosan megállapított csoda történt. A Szűzanya sok szegény betegnek adta vissza az egészségét. Az ezekről a csodákról készült jegyzőkönyvek a Vatikánban a mai napig megvannak.
Az ünnep eredetét Begyik Tibor OCDS írásából ismerhetik meg.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
A lorettói szent ház átvitele
Hiánypótló írással
ismertetjük meg a kedves olvasóinkat. Lorettó nem ment feledésbe, bár
az
Egyház már 1970 óta nem ünnepli a lorettói ház átvitelét.
A legteljesebb magyar nyelvű ismertetést tesszük elérhetővé a testvérhonlapunkon. Aki még nem olvasta, annak bizonyára okoz meglepetést.
VisszaA legteljesebb magyar nyelvű ismertetést tesszük elérhetővé a testvérhonlapunkon. Aki még nem olvasta, annak bizonyára okoz meglepetést.
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
A szeplőtelen fogantatás ünnepe (december 8.)
A természetes emberi fogantatást akkor nevezzük szeplőtelennek, ha az
új életet Isten megóvja az áteredő bűntől. Erre egyetlen esetet
ismerünk: a Boldogságos Szűz Máriáról hisszük és tanítjuk, hogy mentes
volt az áteredő bűntől. E különleges kegyelmi státuszt Istenanyasága
miatt kapta meg.
A szeplőtelen fogantatás egyik szentírási alapja éppen az angyali
üdvözletben szereplő „kegyelemmel teljes” kifejezés. (Lk 1,28).
...
A teljes írást a testvéroldalunkon olvashatják.
...
A teljes írást a testvéroldalunkon olvashatják.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
A Szűzanya Csodásérme
A Szűzanya jelenésben adta
nekünk a Csodásérmet. Laboure Szent Katalin kapta meg
látomásban 1830. november 27-én az érem leírását.
Hihetetlen példányszámban készült, már a gyártásának első évtizedében tízmilliós nagyságrendben fogyott el, napjainkra már az egymilliárd példányt is eléri az értékesített mennyiség. Ennek az oka pedig nem a jó marketing, hanem az a tény, amit Szent Katalin gyóntatója így fogalmazott meg: „Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbravezetése forgott szóban.”
Megtérések és csodák sorozata fűződik az éremhez.
Az ünnephez kötődő írás - filmekkel és hanganyaggal - itt található.
Hihetetlen példányszámban készült, már a gyártásának első évtizedében tízmilliós nagyságrendben fogyott el, napjainkra már az egymilliárd példányt is eléri az értékesített mennyiség. Ennek az oka pedig nem a jó marketing, hanem az a tény, amit Szent Katalin gyóntatója így fogalmazott meg: „Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbravezetése forgott szóban.”
Megtérések és csodák sorozata fűződik az éremhez.
Az ünnephez kötődő írás - filmekkel és hanganyaggal - itt található.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Arany és ezüst, nap és hold a katolikus szimbolikában
Sok olyan szavunk van,
amelyeknek a konkrét jelentésükön túl más jelentést, mélyebb tartalmat
is tulajdonítunk. Katolikus hitéletünk nyelvében is nagyszámú átvitt
értelmű kifejezést találunk. Az esetek többségében a
szövegösszefüggésből kiderül, mire gondol a beszélő. A
hercegszántói lenyűgöző Szűzanya szobrunk kapcsán olvashatunk néhány
gondolatot a katolikus szimbolikáról.
Arany és nap együtt...
A cikk itt érhető el.
Arany és nap együtt...
A cikk itt érhető el.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Könnyezik a Szűzanya szobra Galgahévízen
Nem új jelenségről van szó. A könnyező szobor ugyanaz a Rosa Mystica, amelyik Pásztón 2017 óta könnyezett. A 2020-as költözés után új helyén, Galgahévízen is folytatódik az érdekes jelenség.
A történet Pásztón kezdődött...
2017. július 25-én Tariné Horváth Piroska sekrestyés jelezte Zahar Béla atyának, az akkori pásztói plébánosnak, hogy a temetői Szentlélek Ispotály Templomban lévő „Szeplőtelenül fogantatott” elnevezésű Segítő Szűzanya szobor könnyezik.
A könnyező Rosa Mystica
A teljes fényképes tudósítás itt érhető el.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
A bennünket boldogítót ünnepeljük
Perlaki
Flórián atya gondolatai Nagyboldogasszony ünnepére
Nagyboldogasszony ünnepe van. A Szűzanya boldogságát ünnepeljük. Valójában, amikor eltávozott a Szűzanya, amikor a földi életét befejezte, akkor - mi már ezt hitigazságként ünnepeljük - testestől, lelkestől fölvétetett a mennybe. A környezete viszont azt élte meg, hogy a Szűzanya nincs köztünk többé. Az a Szűzanya, akit nagyon szerettek. Hogyne szerették volna azt, aki folyamatosan Istent sugározta, aki emberileg is mérhetetlen nagy ajándék volt minden körülötte élő számára. Az ő számukra ez volt az a pillanat, amikor árvának érezték magukat. Azt a pillanatot, ami valójában a Szűzanya mennyei dicsőségének, a mennyei boldogságának az igazi kezdete. A tanítványok is szomorúak voltak, amikor Jézus a Mennybe ment. Nyilván a Szűzanya környezete is hasonlóan fájdalmas szomorúságot élt át. Olyan mértékben tudtak osztozni a Szűzanya örömében, boldogságában, amilyen mértékben a hitük szemüvegén keresztül néztek.
... A teljes beszéd itt található.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Az Egyház Szűz Máriáról
Szűz Mária, mint társmegváltó?
Szűz Mária, mint társmegváltó?
Történeti áttekintés
Szűz Máriával kapcsolatban a társmegváltó (co-redemptrix) fogalma a XV. században vetődött föl. A pápák közül Szt. X. Pius és XI. Pius használta ezt a megnevezést. XII. Pius elutasította. Később - a II. Vatikáni Zsinat alatt többen szerették volna elfogadtatni valamilyen formában dogmaként Mária társmegváltóságát. A zsinat azonban félreérthetőségre hivatkozva ezt elutasította. VI. Pál és Szt. II. János Pál viszont ismét használta ezt a titulust. Sőt, II. János Pál dogma szintű kihirdetésére készült, és az ehhez szükséges előkészületeket el is indította. Molnár Gyula mariológus 2002-ben még biztosnak tekintette az ötödik Mária-dogma kihirdetését.
Folytatás itt.
II. János Pál pápa halálával megszakadt egy mariológiai törekvés. Máriára vonatkozó nézeteiről az Egyház első embere sokáig nem nyilatkozott. Eljött azonban ennek az ideje is.
Ferenc pápa 2019. december 12-én este ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának, Mexikó, Amerika és a Fülöp-szigetek védőszentjének tiszteletére.
Folytatás itt.
Az Öröm Útja
Jézus keresztre feszítése és halála az üdvtörténet elemi fontosságú része. A méltó emlékezés e páratlan cselekedetre a keresztény ember számára lelki szükséglet. Katolikus tradícióink gyönyörű eleme a keresztút. Ennek során biblikus alapon emlékezünk meg a történtekről. Jó és Istennek tetsző tevékenység ez. A múlt század 70-es éveitől ugyan visszaszorulóban van, de ma is élő hagyomány.
A feltámadás utáni örömteli történetnek a liturgikus ünneplése adott. Természetes igénye lehet azonban egy hívőnek, hogy más formában is megélje és ünnepelje az üdvtörténet húsvét utáni eseményeit. Ebben segít az örömút.
Fiatal hagyományról van szó. Louis Évely belga katolikus pap elmélkedés-sorozatot tartott egy közösségnek, melyről könyv is jelent meg 1968-ban „Az öröm útja” címmel. Ebben beszél arról, hogy a keresztút ájtatosság mintájára a húsvét és pünkösd közötti időszakban olyan újszövetségi eseményekről lehet elmélkedni, melyek a feltámadás után történtek Jézussal és az apostolokkal. Ő akkor még csak hét stáció eseményeiről tartott elmélkedést.
Gondolatát tovább fejlesztve, a szalézi Sabino Palumbieri atya 1988-ban javasolta egy sor új állomás létrehozását, amely a feltámadástól a Szentlélek kiáradásáig tartó eseményeket eleveníti föl. Ő 14 stációt javasolt. Mindegyik stáció az evangéliumban leírt eseményhez kötött.
1. Jézus feltámad a
halottak közül (Mt 28,5-6)
2. Az asszonyok megtalálják az üres sírt (Mt 28, 1-6)
3. A feltámadott megjelenik Mária Magdolnának (Jn 20,16)
4. Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét az apostoloknak (Jn 20, 18)
5. A feltámadott megjelenik az emmauszi úton (Lk 24, 13-27)
6. A kenyértörésben felismerik a feltámadt Jézust (Lk 24, 28-32)
7. Az Úr megjelenik a tanítványoknak Jeruzsálemben (Lk 24, 36-39)
8. A feltámadott a megbocsátás erejét adja a tanítványoknak (Jn 20, 22-24)
9. A feltámadott megerősíti Tamás hitét (Jn 20, 24-29)
10. Az Úr azt mondja Péternek: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21, 15-17)
11. A feltámadott Úr elküldi a tanítványokat a világ minden részére (Mt 28, 16-20)
12. Mennybemenetel (ApCsel 1, 9-11)
13. Pünkösd előtti várakozás Máriával (ApCsel 1, 12-14)
14. A Szentlélek kiáradása (vö. ApCsel 2, 2-4)
2. Az asszonyok megtalálják az üres sírt (Mt 28, 1-6)
3. A feltámadott megjelenik Mária Magdolnának (Jn 20,16)
4. Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét az apostoloknak (Jn 20, 18)
5. A feltámadott megjelenik az emmauszi úton (Lk 24, 13-27)
6. A kenyértörésben felismerik a feltámadt Jézust (Lk 24, 28-32)
7. Az Úr megjelenik a tanítványoknak Jeruzsálemben (Lk 24, 36-39)
8. A feltámadott a megbocsátás erejét adja a tanítványoknak (Jn 20, 22-24)
9. A feltámadott megerősíti Tamás hitét (Jn 20, 24-29)
10. Az Úr azt mondja Péternek: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21, 15-17)
11. A feltámadott Úr elküldi a tanítványokat a világ minden részére (Mt 28, 16-20)
12. Mennybemenetel (ApCsel 1, 9-11)
13. Pünkösd előtti várakozás Máriával (ApCsel 1, 12-14)
14. A Szentlélek kiáradása (vö. ApCsel 2, 2-4)
1994 húsvétjára elkészült az első Örömút, vagy ahogyan latinul hívják, a Via Lucis (A Fény Útja). Giovanni Dragoni fából faragta ki a 14 állomást, amelyeket a Bosco Szent János-bazilikában állítottak fel.
Dragoni egyik stációja
(Forrás: www.szalezi.hu)
(Forrás: www.szalezi.hu)
A Fény Útjának fenti (szalézi) stációi mellett más változatok is megjelentek. Két magyar könyv is rendelkezésünkre áll. A stációk ezekben is a feltámadástól a Szentlélek eljöveteléig tartanak, de a szerkezetükben mind a szalézi változathoz, mind egymáshoz képest kissé eltérnek. Ennek azonban hitéleti szempontból nincs jelentősége, mindenki választhatja a kedvére valót.
Az első könyv, Barsi Balázs ferences atya írása, Húsvéti stációk címmel, 2000-ben jelent meg. Barsi atya könyve nyilvános elektronikus könyvtárban is elérhető. A másik Diószegi László: Az Öröm Útja c. könyv (2019).
E két kitűnő munkán túl, az interneten is találhatók segédanyagok.
Az Öröm Útja virtuálisan is végig járható.
Örömmel számolhatunk be róla, hogy az Öröm Útjának járása egyre népszerűbb. Több helyen már vannak stációk is, de tárgyi jelzések nélkül is járható, ahogyan az már sok helyen szokássá vált. Egy szép tavaszi séta keretében elmélkedhetünk Isten csodálatos, emberi ésszel föl nem fogható megváltási tervén, és kifejezhetjük hálánkat és köszönetünket a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak.
Források:
Barsi Balázs: Húsvéti stációk. Új Ember Kiadó, Bp., 2000. Elektronikus változat: PPEK
Diószegi László: Az öröm útja. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Bp., 2019.
Giovanni Dragoni: Via Lucis . A fény és az öröm útja a Feltámadott nyomában. Don Bosco Kiadó, Bp., 2017.
Magyar Kurír
Szerk.
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
JÉZUS
KITÁRT KARJA
Húsvétra készülve fedeztem
fel a
hatalmas lengyelországi Krisztus Király szobrot. Már 2010 óta áll a
helyén, de eddig elkerülte a figyelmemet.
Jézus kitárt karja a legerősebb keresztény szimbólumaink közé tartozik. Jézus a kereszten kitárta a karját, hogy iszonyú szenvedése és halála árán megmentsen minket, és ezzel magához is ölel bennünket.
A feszületet nézve mindig megrendülök, a tárt karok pedig örömmel töltenek el: gyere, várlak, jöjj hozzám! Persze, a tárt karok is mindig emlékeztetnek a keresztáldozatra, ha nem a kereszten látjuk is. De hirdetik a megbocsátást is, és átérezhetjük a bűneinktől való megszabadulás semmihez sem hasonlítható örömét.
Ezért aztán mindig szerettem a kitárt karú, "szeretlek, várlak, jöjj!" üzenetet sugárzó ábrázolásokat, legyen az szobor vagy kép.
Jézus kitárt karja a legerősebb keresztény szimbólumaink közé tartozik. Jézus a kereszten kitárta a karját, hogy iszonyú szenvedése és halála árán megmentsen minket, és ezzel magához is ölel bennünket.
A feszületet nézve mindig megrendülök, a tárt karok pedig örömmel töltenek el: gyere, várlak, jöjj hozzám! Persze, a tárt karok is mindig emlékeztetnek a keresztáldozatra, ha nem a kereszten látjuk is. De hirdetik a megbocsátást is, és átérezhetjük a bűneinktől való megszabadulás semmihez sem hasonlítható örömét.
Ezért aztán mindig szerettem a kitárt karú, "szeretlek, várlak, jöjj!" üzenetet sugárzó ábrázolásokat, legyen az szobor vagy kép.
 |
 |
| Fotó: By Dominikosaurus - Own work, CC BY-SA 4.0 | Fotó: Wikimedia Commons |
Jézus hatalmas, 33 méter
magas, 16,5 méteres mesterséges dombocskán
álló szobra Nyugat-Lengyelországban található. Ez a
szobor három méterrel magasabb, mint a Rio de Janeiro felett magasodó
Megváltó Krisztus szobor. Nem a világrekord szándéka miatt magasabb a
riói szobornál, a 33-as szám Jézus földi életének évszámát
szimbolizálja.
Amikor forrásokat kerestem erről a magassága miatt világrekorderré vált Krisztus szoborról, igencsak meglepődtem.
A szobrot felállítása óta folyamatosan támadják. Híres lengyel rendező készített filmet a szobor lejáratására, és a film "természetesen" nagydíjat kapott a Berlini Filmfesztiválon. Hivatásos véleményformálók is beszálltak a Jézus szobor elleni küzdelembe.
A magyarországi terjedelmes híradások mindegyike felháborodásának, de legalábbis értetlenségének ad hangot a szoborral kapcsolatban, és mindenképpen meg akarja győzni az olvasóit arról, hogy ez egy érthetetlen és elfogadhatatlan dolog, és a lengyelek is szégyellik, ahelyett, hogy örülnének neki.
Ebből annyi mindenképpen világos, hogy jelentős társadalmi erők lépnek föl aktívan a kereszténység mindenféle megnyilvánulása ellen, Lengyelországban és nálunk is. Itthon egy kisebb méretű keresztény szimbólum (pl. egy fakereszt) felállítása is gondot szokott okozni. Ez a szobor pedig olyan nagy, hogy Magyarországról is "látszik."
Talán nem haszontalan megjegyezni, hogy Vietnámnak is van egy csodálatos, hatalmas Krisztus szobra. Ott azonban felállítása senkit nem zavart, noha a lakosságnak mindössze 7 százaléka katolikus.
A Świebodzin városában felállított szobor a helybéli nyugdíjas plébános, Sylwester Zawadzki atya ötlete volt. Eredetileg egy kisebb kerti szobrot akart készíttetni, de a bőséges adományok következtében egyre nőtt a méret. A szobor kb. 400 millió Ft-ba került, és a helyi hívők adták össze. Mirosław Kazimierz Patecki lengyel szobrászművész tervei alapján épült. A műalkotás össztömege 440 tonna. Teljes szélessége 24 m, a karjai 6-6 méteresek. Koronája aranyozott és kb. 3 m magas. 2010. november 21-én szentelték föl.
A szobor a város szélén áll, és egy Tesco áruházra tekint. A fanyalgók szerint ez groteszk, azonban nyilvánvalóan jelzés értékű.
Az atya elmondása szerint a szobor állítására Jézustól kapott sugalmazást, ő csak a végrehajtó volt. Sylwester atya már a kétezres évek elején szerette volna a várost hivatalosan Jézus védelme alá helyezni, de az egyházi vezetés akkor nem járult hozzá ehhez.
Figyelemre méltó, hogy Jézus fejét korona ékesíti, és az arca jellegzetes lengyel arc. Ami nagyon érdekes, és nálunk alig ismert: Jézust 2016-ban hivatalosan is Lengyelország királyává koronázták! Ez a szobor tehát Lengyelország királyának a szobra is, nem "csak" Krisztus Királyé.
Jézus lengyel királlyá koronázásának óhaja már régen felmerült. Rozalia Celakówna (1908-1943) lengyel apáca beszámolója szerint Krisztus azt mondta neki, hogy a lengyel üdvösség feltétele az ő királlyá koronázása. A szobor felállítása a koronázás lelki előkészítéseként is felfogható.
Megjegyezzük, hogy a Szűzanyát a lengyelek 350 éve nevezik a királynőjüknek, és nyilvánosan częstochowai Fekete Madonnaként tisztelik.
Amikor forrásokat kerestem erről a magassága miatt világrekorderré vált Krisztus szoborról, igencsak meglepődtem.
A szobrot felállítása óta folyamatosan támadják. Híres lengyel rendező készített filmet a szobor lejáratására, és a film "természetesen" nagydíjat kapott a Berlini Filmfesztiválon. Hivatásos véleményformálók is beszálltak a Jézus szobor elleni küzdelembe.
A magyarországi terjedelmes híradások mindegyike felháborodásának, de legalábbis értetlenségének ad hangot a szoborral kapcsolatban, és mindenképpen meg akarja győzni az olvasóit arról, hogy ez egy érthetetlen és elfogadhatatlan dolog, és a lengyelek is szégyellik, ahelyett, hogy örülnének neki.
Ebből annyi mindenképpen világos, hogy jelentős társadalmi erők lépnek föl aktívan a kereszténység mindenféle megnyilvánulása ellen, Lengyelországban és nálunk is. Itthon egy kisebb méretű keresztény szimbólum (pl. egy fakereszt) felállítása is gondot szokott okozni. Ez a szobor pedig olyan nagy, hogy Magyarországról is "látszik."
Talán nem haszontalan megjegyezni, hogy Vietnámnak is van egy csodálatos, hatalmas Krisztus szobra. Ott azonban felállítása senkit nem zavart, noha a lakosságnak mindössze 7 százaléka katolikus.
A Świebodzin városában felállított szobor a helybéli nyugdíjas plébános, Sylwester Zawadzki atya ötlete volt. Eredetileg egy kisebb kerti szobrot akart készíttetni, de a bőséges adományok következtében egyre nőtt a méret. A szobor kb. 400 millió Ft-ba került, és a helyi hívők adták össze. Mirosław Kazimierz Patecki lengyel szobrászművész tervei alapján épült. A műalkotás össztömege 440 tonna. Teljes szélessége 24 m, a karjai 6-6 méteresek. Koronája aranyozott és kb. 3 m magas. 2010. november 21-én szentelték föl.
A szobor a város szélén áll, és egy Tesco áruházra tekint. A fanyalgók szerint ez groteszk, azonban nyilvánvalóan jelzés értékű.
Az atya elmondása szerint a szobor állítására Jézustól kapott sugalmazást, ő csak a végrehajtó volt. Sylwester atya már a kétezres évek elején szerette volna a várost hivatalosan Jézus védelme alá helyezni, de az egyházi vezetés akkor nem járult hozzá ehhez.
Figyelemre méltó, hogy Jézus fejét korona ékesíti, és az arca jellegzetes lengyel arc. Ami nagyon érdekes, és nálunk alig ismert: Jézust 2016-ban hivatalosan is Lengyelország királyává koronázták! Ez a szobor tehát Lengyelország királyának a szobra is, nem "csak" Krisztus Királyé.
Jézus lengyel királlyá koronázásának óhaja már régen felmerült. Rozalia Celakówna (1908-1943) lengyel apáca beszámolója szerint Krisztus azt mondta neki, hogy a lengyel üdvösség feltétele az ő királlyá koronázása. A szobor felállítása a koronázás lelki előkészítéseként is felfogható.
Megjegyezzük, hogy a Szűzanyát a lengyelek 350 éve nevezik a királynőjüknek, és nyilvánosan częstochowai Fekete Madonnaként tisztelik.
 |
 |
| A częstochowai Fekete Madonna | Jézus, Lengyelország Királya |
Befejezésül arra emlékeztetek, hogy Jézus
mindenkit vár ölelő karjába. Ő nem tett és nem tesz
különbséget az emberek között. Jézus karja nem fenyegetést, hanem
szeretetet hordoz.
Használjuk ki húsvét ünnepét, és fogadjuk el a meghívását!
Források:
https://www.youtube.com/watch?v=IyQoRUF030k&feature=emb_imp_woyt - lengyel drón film, nagyon szép!
http://www.duchprawdy.com/intronizacja_rozalia_celakowna.htm - weblap Rozalia Celakownáról (lengyel nyelven)
https://www.youtube.com/watch?v=iJAWuiAVeRo - angol nyelvű slide show
http://www.figurachrystusakrola.pl/ - a szobor hivatalos honlapja
https://sanktuariumswiebodzin.pl/ - Świebodzin templomának honlapja (angol és német nyelven is elérhető)
Használjuk ki húsvét ünnepét, és fogadjuk el a meghívását!
Források:
https://www.youtube.com/watch?v=IyQoRUF030k&feature=emb_imp_woyt - lengyel drón film, nagyon szép!
http://www.duchprawdy.com/intronizacja_rozalia_celakowna.htm - weblap Rozalia Celakownáról (lengyel nyelven)
https://www.youtube.com/watch?v=iJAWuiAVeRo - angol nyelvű slide show
http://www.figurachrystusakrola.pl/ - a szobor hivatalos honlapja
https://sanktuariumswiebodzin.pl/ - Świebodzin templomának honlapja (angol és német nyelven is elérhető)
Az Egyház Szűz Máriáról
Dogmák a XX. század elején
A mai egyházi nyelvhasználatban a dogma
olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől
kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos
tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít. Egy tételnek ez a
legmagasabb teológiai minősítése. Azt jelzi, hogy azt isteni és egyházi
hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az
igazságáról. (Magyar
Katolikus Lexikon, dogma címszó.)
Eddig az Egyház négy Mária dogmát fogadott el. ... A teljes cikket itt olvashatja el.
Szent Bonaventura zseniális hittudós volt, aki méltán kapta az Egyháztól a Szeráfi Doktor címet. Halála előtt nem sokkal bíboros lett.
Ő volt a ferences rend első általános generálisa. ... A teljes cikket itt olvashatja el.
Eddig az Egyház négy Mária dogmát fogadott el. ... A teljes cikket itt olvashatja el.
Az Egyház Szűz Máriáról
A skolasztika fénykorában
A
Szűzanya tisztelete a XIII. századi nagy skolasztikus teológus, Szent
Bonaventura (1217/18-1274) munkásságában csúcsosodott ki.A skolasztika fénykorában
Szent Bonaventura zseniális hittudós volt, aki méltán kapta az Egyháztól a Szeráfi Doktor címet. Halála előtt nem sokkal bíboros lett.
Ő volt a ferences rend első általános generálisa. ... A teljes cikket itt olvashatja el.
Érdekességek
Szent Bonaventuráról
Ahhoz, hogy valaki megértse, miért kapta Bonaventura a szeráfi doktor címet, igencsak el kell merülni a műveiben. A mai rohanó világban erre kevés a lehetőség.
Néhány érdekesség megvilágítja azt a távoli múltat, amit nálunk évtizedeken át csak „sötét középkornak” neveztek. Volt benne sötétség, de Jézus keresztje is fénylett. ... A teljes cikket itt olvashatja el.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén
(Urunk születésének
hírüladása)
Nagy ünnep ez a mai. Olyannyira, hogy az emberben felvetődik: hogyan lehetne méltóképpen megünnepelni?
Kezdetét veszi Isten megváltó tervének megvalósulása. Megérkezik a földre az Isten! Egyelőre csak rejtetten, de kilenc hónap múltán, karácsonykor színre is lép.
Az angyali üdvözlet és a megváltás egésze Istentől ered. De Mária igenje nélkül nincs megváltás! És a szűz igent mond: "legyen nekem a te igéd szerint!” Amilyen könnyen ismételjük ezt a mondatot az "Úrangyala" imánkban, olyan hatalmas súllyal nehezedett ez a vállalkozás Máriára.
Az evangéliumok Máriáról keveset szólnak. Az apokrifekből és látomásokból azonban tudjuk, hogy Mária kolostorban nevelkedett, és a társadalmi élet ügyeiben járatlan volt. Alázata, az Isten iránti tisztelete volt az, ami miatt elfogadta az Atya választását.
Megtehette volna, hogy nemet mond? Minden bizonnyal, hiszen Isten a szabad akaratot tiszteletben tarja. Persze, Isten tudta, kit választ, és azt is tudjuk, hogy az utat előkészítette. Erről szól a szeplőtelen fogantatás dogmája is. Mária szeplőtelen fogantatása már Jézus útját készíti elő.
De miért is vetődhet föl olyan kérdés, hogy volt-e Máriának választási lehetősége?
Azért, mert emberi szemmel nézve Mária sorsa igen nehéz volt. Szenvedései a Fájdalmas Anyában jutnak a tetőpontra. Persze, utána jön a megdicsőülés. Először Jézus feltámadása, aztán Mária mennybevétele. Ettől azonban az út még olyan maradt, amilyen volt.
Gondoljunk bele: milyen áldozatot vállalunk mi másokért? A családunkért még csak-csak. De embertársainkért? Népünkért, hazánkért, az egész emberiségért?
Szép hazánkban ez az ünnep tavaszra esik. Új év, új remények - és új katasztrófák. A világ állapota rosszabb, mint amikor Jézus hozzánk érkezett. Látható, hogy az emberi "megoldások" hová vezetnek. Az emberi civilizáció a pusztulás határán van.
Ebből a helyzetből megmenekülni csak annak segítségével lehet, aki közénk jött, hogy megszabadítson minket. Ennek a kornak egyetlen reménye van: Jézus Krisztus.
Minél inkább távolodik az emberiség Jézustól, annál közelebb kerül a pusztuláshoz.
A Szűzanya jelenéseivel is próbál fölrázni minket. A figyelmeztetésének elfogadása viszont rajtunk múlik.
Tudjuk és hisszük, hogy Szűz Mária szerepe nem ér véget Jézus megszületésével és fölnevelésével. Minket is próbál nevelni - ha engedjük. Forduljunk hát hozzá szeretettel és méltó tisztelettel!
A
Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve
A Mária tisztelet az ő földi életétől mostanáig eltelt közel 2000 év alatt történetileg változott. Szűzanyánk tiszteletének egyik kiemelkedő korszaka volt a XIII. században. Ekkor írta meg Szent Bonaventura "A Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve" című írását.
Bonaventura (Szül.: Bagnoregio, 1217/18. Meghalt: Lyon, 1274. július 15.) az érett skolasztika kimagasló teológusa volt. A ferences rend első generálisa, bíboros. Szent, az egyház szeráfi doktora. Hatalmas egyházszervező.
Teológiájában és életében is mindig Krisztus keresztjét látta maga előtt, mégis ő írta meg a mindmáig "legerősebb" Mária dicséretet. Művével liturgikus igényt kívánt kielégíteni. A kolostorokban nem állt rendelkezésre olyan hosszabb Szűz Mária dicséret, amit a zsolozsmák során imádkozni lehetett volna. A Mária zsoltárokat évszázadokon át imádkozták és imádkozzák.
Szűz Mária gyönyörű ünnepén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján adjuk közre ezt a könyvecskét (itt olvasható).
Így
dicsőítik Krisztust a nagyhéten a halál vőlegényei
A Spanyol Légió katonáit
hívják a halál vőlegényeinek. Nekünk, magyaroknak, szokatlan, hogy
katonai tiszteletadással ünnepeljenek egyházi alkalmakat.
Spanyolországban ez természetes. A nagyhét körmeneteinek
elmaradhatatlan tartozéka a katonaság. Ők szolgáltatják a zenét, és
különlegesen színezik a megemlékezéseket.
Most egy olyan videót mutatunk be, amelyiken a légiósok a Szent Keresztet magasztalják fel. Sajátos szertartás ez, külsőleg nagyon szokatlan. Mégis, a belőle sugárzó határtalan hit miatt gondoltuk, hogy érdemes megnézni és meghallgatni.
A himnusz, amit énekelnek, nem egyházi ének, hanem a légiósok himnusza. A szövege egy egyszerű történet kapcsán vallja meg az Istenbe vetett, mindent felülmúló, a halálon is győzedelmeskedő hitet. Ez az ének annyira népszerű, hogy a körmeneteken a hívők is éneklik, nem csak a katonák.
Ezek a gyönyörű ünnepségek már második éve maradnak el a járvány miatt. Gondoljunk szeretettel és együttérzéssel a rengeteg spanyol áldozatra is. Egyúttal adjon erőt nekünk az, hogy látjuk mások Istenbe vetett hitének szép megnyilvánulását. A filmet ide kattintva tekinthetjük meg.
Most egy olyan videót mutatunk be, amelyiken a légiósok a Szent Keresztet magasztalják fel. Sajátos szertartás ez, külsőleg nagyon szokatlan. Mégis, a belőle sugárzó határtalan hit miatt gondoltuk, hogy érdemes megnézni és meghallgatni.
A himnusz, amit énekelnek, nem egyházi ének, hanem a légiósok himnusza. A szövege egy egyszerű történet kapcsán vallja meg az Istenbe vetett, mindent felülmúló, a halálon is győzedelmeskedő hitet. Ez az ének annyira népszerű, hogy a körmeneteken a hívők is éneklik, nem csak a katonák.
Ezek a gyönyörű ünnepségek már második éve maradnak el a járvány miatt. Gondoljunk szeretettel és együttérzéssel a rengeteg spanyol áldozatra is. Egyúttal adjon erőt nekünk az, hogy látjuk mások Istenbe vetett hitének szép megnyilvánulását. A filmet ide kattintva tekinthetjük meg.
Keresztút
- másképpen
A nagyböjt idején a katolikus lelkületű ember gyakran gondol a keresztútra. Lehetőség szerint a nagyböjti időszakban többször is végigjárjuk. A gyülekezeti alkalmak a járvány miatt korlátozottak, de attól egyénileg még megoldható szent Kálváriánk végigjárása. Ha az is akadályozott, tegyük meg lélekben!
Nagyon szeretem és teljesen megfelelőnek tartom az egyházi liturgia szerinti imaszöveget. Magunkban vagy családunkkal azonban nyugodtan imádkozhatunk másképpen is.
Példaként - kedves olvasónk kérésére - elérhetővé tesszük Paul Claudel: Keresztút c. írását. (Magyarra fordította Szedő Dénes OFM)
A lourdes-i Szűzanya jelenések
emléknapja
(Február 11.)
1858. február 11-től július 16-ig zajlottak azok a Mária jelenések,
amelyek sok gyümölcsöt hoztak.A jelenések természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
A történtek felidézéséhez Begyik Tibor OCDS, a Szűzanya jelenéseit kisfilmekben feldolgozó testvérünk két 15 perces videójával segítünk.
Új életet? Igen!
Kezdjünk új életet Jézussal!
Kezdjünk új életet Jézussal!
Drága Jézusunk karácsonykor a földre szállt. Az idén is megünnepeltük. Vízkereszt után leszedjük a karácsonyfát, közvetlen tárgyi emlékeztető nincs. Lassan elfelejtjük a karácsonyt.
Úgy élünk, mintha Jézus nem is lenne itt köztünk. Ő meg csak várja, várja, hogy átvegyük az ajándékainkat. Mert az igazi ajándékokat ő hozta. Kegyelmek sorával érkezett. Ha engedjük, átveszi bűnökkel, nyomorúsággal telt zsákunkat, és ad helyette egy kegyelmekkel megrakott kincsesládát.
Mi van benne? Tudjuk, hiszen az Újszövetségben is olvashatjuk, Egyházunk is tanítja.
Először is, benne van a bűneink bocsánata. Ezt sokan már Jézus korában kevésnek tartották, mert jobban szerették volna, ha ingyen kenyeret, vagy még inkább, aranyat kapnak.
A bűnbánat nem csak ahhoz szükséges, hogy a személyem Jézus tisztára mossa, és így elhárul az üdvözülésem egy akadálya. Azt is maga után vonja, hogy Jézus segít a másoknak és a magunknak okozott sebeket begyógyítani. Mi a nagy kegyelem egy érző szívű, felebarátait szerető embernek, ha nem ez?
A kincsesláda másik kincse az üdvözülés. Jézus az üdvözítő, általa kapjuk meg az örök életet. Individualizmussal vádolják a kereszténységet, mondván, a keresztény ember legfontosabb, minden elé helyezett törekvése az üdvözülés. Az, hogy ő maga üdvözüljön – hogy a többivel mi lesz, az nem az ő dolga.
Nos, ez nem a keresztény ember világnézete. Aki csak a saját lelkét akarja megmenteni, tekintet nélkül másokra, elveszti azt. Ha másokat szolgál, megmentheti a saját életét is.
Micsoda borzalmas szó a XXI. század elrontott emberének a szolgálat!
A szolga és a szolgáló lenézett, alantas személyek, a szolgálattól borzadnak az emberek. Százhúsz éve még boldog volt az inas, hogy szolgálhatta az urát, boldog volt a vasutas, a rendőr, a katona, az ápoló, ha szolgálatba ment. Tudták és átérezték, hogy szolgálatukkal másokon segítenek, és ezáltal a maguk és a családjuk életét is fenntartják. Többségük ezt a világ természetes rendje szerintinek tekintette, és nem érezte úgy, hogy egy nagy áldozatot hoz. A II. világháború után aztán elindult egy olyan szociális és lelki pusztulás, ami még ma is tart.
Ismert közgazdászunk gyakran emlegeti, hogy hazánkat ugyan az elmúlt 100 évben elképesztő anyagi károk érték, az azonban csekély mértékű ahhoz az erkölcsi pusztuláshoz képest, ami végbement, és ennek a következményei beláthatatlanok.
Az anyagiak fontossága már az ősember számára is világos volt, és a bűn korán szárba szökkent a kapzsiság és az erkölcstelenség mentén. Már a cro-magnoni ember kiirtotta a neandervölgyi embert. Az ismert történelem háborúk és gyilkosságok sorozata.
A módszerek változtak. A mai „hadviselés” sokkal aljasabb, mint volt. A fegyvertár is bővült, az ellenfél nem hogy egyenruhát nem ölt, nem használ megkülönböztető jelzéseket, már azt sem tudhatjuk, ki az valójában. Pokoli cselekkel támad. Az élők pedig – ahelyett, hogy Istenben és az ő kinyilatkoztatásában kapaszkodnának – kapkodnak a reklámok sugallta javakért, futnak az igért boldogság után. A boldogság üzenetét azonban nem a reklámok hordozzák. Lehet örülni egy új TV-nek, egy okostelefonnak, egy számítógépnek vagy éppen egy autónak. De nem leszel boldog egyiktől sem, sőt, akkor sem, ha mindből megkapod a legújabb modellt.
Boldog kizárólag szeretetkapcsolatokban lehetsz, ott is csak akkor, ha Istent nem hagyod ki az életedből.
Azt látjuk, hogy Jézus nélkül lehet vegetálni, a biológiai életed fennmaradhat. De teljes és boldog életed nélküle biztosan nem lesz.
Nem azért, mintha Isten büntetné a benne nem hívőket. Szó sincs róla, Isten minden gyermekét szereti. A rossz úton járókkal pedig talán többet is törődik, mint az övéivel. (Jézusnak a jó pásztor példabeszéde erre enged következtetni. Mt 18,12-14 )
Nem szoktunk beszélni róla, pedig fontos: Isten kincsesládája csak az övéinek nyílik ki!
Nézzük most tovább: mi van ebben a ládikóban, az Újszövetség frigyládájában?
A bűnbocsánatról már szót ejtettünk, az üdvözülésről is. Azt mondtuk, hogy az ajándékokat át kell venni. Vajon az üdvösséget hogyan kapjuk meg?
Egyszerűbben, mint gondolnánk. „ Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16 Ld. még: Róm 10,9-10)
A hit... Miben kell hinni? Erre a legtömörebben az üdvösség imája adja meg a választ:
Hiszem, hogy Jézus
Istennek Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért!
Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!
Jézus, Te vagy az én Uram!
Jézus, Te vagy az én Megváltóm!
Jézus, Te vagy az én Gyógyítóm!
Én meg vagyok váltva!
Újjászülettem Krisztusban.
Az Ő szent vére megtisztított minden bűntől.
Köszönöm Úr Jézus az örök életet!
Ámen.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért!
Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!
Jézus, Te vagy az én Uram!
Jézus, Te vagy az én Megváltóm!
Jézus, Te vagy az én Gyógyítóm!
Én meg vagyok váltva!
Újjászülettem Krisztusban.
Az Ő szent vére megtisztított minden bűntől.
Köszönöm Úr Jézus az örök életet!
Ámen.
Ha meghalunk, mehetünk a Mennyországba. Ezzel vége az egésznek? Addig pedig szenvedjünk, sőt, gyötörjük magunkat?
Nem így áll a dolog, bár elkerülhetetlen, hogy mi is vállaljunk áldozatot. A családunkért, a gyerekeinkért, a közösségért, amelyben élünk, mindenekelőtt a hazáért és természetesen Istenért! Kinek-kinek állapotbeli kötelessége szerint a legjobbat kell kihoznia magából. A pap nyilván a szolgálatáért felel elsődlegesen, bár ezt neki nem kell mondani, tudja. Orvos a betegeiért, tanár a diákjaiért, szülő a gyerekeiért, gyerek az elaggult, beteg szülőért, férj a feleégért, feleség a férjért, a munkás a munkájáért – a példák folytathatók.
Ha csak így vázlatosan is belegondolunk, mi minden teendőnk van, arra gondolunk: sok ez, Uram!
Bizony, sok, de ezt Isten is tudja. Ezért van a kincsesládában a testi-lelki gyógyulás és az emberhez méltó életkörülmények biztosítása. Isten nem csak a túlvilágon törődik velünk.
Amit eddig felsoroltunk, az éppen elég a boldog élethez. A ládika azonban bezárva érkezik. Minden ajándékos ládának szokott lenni kulcsa, és az ott is szokott lenni a közelben. Hol van hát a kulcs a kegyelmek ládájához?
Mindenkinél ott a kulcs! Ez pedig nem más, mint a szeretet. A benned lévő szeretet. A ládát a te szereteted tudja kinyitni. Ha az megfelelő, magától nyílik...
Mondhatod erre: én szeretem a szüleimet, testvéreimet, férjemet, feleségemet, gyermekeimet – de még nem nyílt ki a kincsesláda.
Igen, valami még hiányzik! A hiányzó részt Jézus tanításában találjuk.
Isten szeret minket, ő maga a szeretet. Az eltévelyedett, bűnbeesett emberiség megmentéséért a földre is leszállt, teste öltött Szűz Máriától, és emberré lett, Jézusban. Jézus mennybemenetele után itt hagyta az ő tanítását, majd elküldte a Szentlelket. Emlékezzünk vissza, mit mondott Jézus, mi a legfőbb parancsolat?
„Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Mt 22,37-39)
Itt a kulcs, testvéreim! Isten szeretetét elfogadni nem érdem, az természetes. Istent nekünk is szeretni kell!
Ahhoz, hogy Istent szeressük, valahogyan el kell jutni. Ezen az úton akadnak el a legtöbben.
Jézus azt mondta, hogy „senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Lehet-e ehhez valami útmutatást adni? Segíteni lehet, de az utak nem egyformák. Itt most nem tudjuk részletezni, de egy lehetséges megközelítést adunk.
Tanulmányozzuk át Jézus szenvedéstörténetét! Vigyázzunk, itt emberségében viszonyuljunk hozzá. Ne tévedjünk, Jézus ugyanúgy szenvedett, mint bárki más szenvedett volna! A jeruzsálemi borzalmakban – elfogatásától a kereszthalálig – emberként vett részt! Egyes írásokban olyanokról is olvashatunk, hogy nem is szenvedett, a kereszten nem is ő halt meg, hanem egy helyettesítője, ő maga a tömegből nézte a saját haldokolását. Az ilyen teljesen megalapozatlan tévtanoknak, meséknek ne adjunk hitelt.
Utána próbáljuk meg elgondolni: mit érezhet Jézus ma? Ehhez hozunk egy kis segítséget.
„...a szeretetet csak a szeretet élteti . ... Viszonzást várok, hogy szeretetem ölében örökké élj, és megmaradj nekem.”
Ezeknek a gondolatoknak a részletes kifejtését megtaláljuk Márta Mirjam nővér itt elérhető könyve 110. oldalán. (Azonnal olvasható, pdf fájlban van.)
Mondanivalónkat úgy foglalhatjuk össze, hogy Isten kegyelmeihez úgy juthatunk hozzá, ha megtanuljuk Jézust és a felebarátainkat is szeretni.
Aki könnyebben odatalál a Szűzanyához, mint Jézushoz, menjen hozzá, majd ő elvezeti Jézushoz. Találhatunk más segítőt is. Testvéreim, mi elfelejtettük a szenteket! Minden misén elimádkozzuk: „hiszem a szentek közösségét”. Tényleg hisszük? Ha igen, miért nem fordulunk hozzájuk segítségért? Örömmel vállalják, hogy segítsenek, vezessenek. Kérés nélkül azonban nem avatkoznak az életünkbe.
Ahhoz, hogy Jézust szeressük, a szenvedései miatti együttérzés útján juthatunk el. Jézus minden vele a földön történt borzalom ellenére nagyon szeret minket, és csak egyetlen dolgot kér tőlünk, hogy mi is szeressük őt!
Semmi mást, csak ennyit. Ami pedig nekünk kell, azt ő megadja.
Sokan szeretnének most, az év elején új életet kezdeni. Forduljunk Jézus felé, és kezdjünk egy új életet – vele!
Fogadjuk el az ajándékait, és megtudjuk, hogy mi a boldogság.
J.S.Ferenc
Árpád-házi
Szent Margit mennyei születésnapjára
Árpád-házi Szent Margit a múltunk egy csodálatos virága. Bár a felvilágosodástól kezdve a megtévesztett tömegek irigyelték a királylányok életét, Margitunk egyetlen napját se szívesen vállalná a legtöbb ember. Hacsak nem kíváncsiságból, és annak biztos tudatában, hogy utána visszakerül eredeti élethelyzetébe. Ennek az életnek ugyan komoly virágai voltak, de mégis elszomorító.
Atyja IV. Béla királyunk, anyja Laszkarina Mária bizánci hercegnő. 1242. január 27-én született a horvátországi Klissza várában, ahová szülei a tatárjárás elől menekültek. Két lánytestvére a tatárjárás alatt meghalt, és az elhunyt Margit nővére után kapta az újszülött lánygyermek a nevét. Érdemes megemlíteni, Szent Margitnak Árpád-házi Szent Erzsébet a nagynénje, Árpád-házi Boldog Erzsébet pedig az unokahúga.
Születésekor lányukat – még ott, Horvátországban – az Istennek ajánlották. Fogadalmukat be is tartották, és hároméves korában kislányukat átadták a veszprémi domonkosrendi apácáknak. Szent Domonkos rendjének a főbb jellemzői: Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltóval való mély együttérzés, kemény vezeklés. Ez akkor még egy fiatal és szigorú rend volt.
Atyja a Nyulak szigetén (ez a mai Margit-sziget) építtetett egy új zárdát a lányának. Első fogadalmát ott tette le a kis Margit 1254-ben. Ez a fogadalom még kivételes esetben a pápa engedélyével felbontható lett volna. Ez azért érdekes, mert Margitnak két komoly kérője is volt. Az egyik a lengyel király, a másik Ottokár cseh király. Utóbbi engedélyt kért és kapott a Margittal való találkozásra. Ezt követően Margitnak azt írta, hogy az öltözete ellenére nagyon szépnek látta. Ez Margitot úgy felháborította, hogy azt mondta, inkább levágja az orrát, de nem megy férjhez.
Bár atyját politikai házasság tervében nem támogatta, fennmaradt róla, hogy a magyar királyság ügyei mindvégig érdekelték, követte az eseményeket, imádkozott országáért, sőt, még beteljesedett látomásokkal is támogatta atyja tevékenységét. Figyelemre méltó, hogy anyja mindvégig szerette, és Margit korai halála nagy bánatot okozott neki.
Kolostori életét nagyfokú alázat jellemezte. Életelveit így foglalta össze: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Elvállalt minden nehéz és kellemetlen munkát, bár nagyon gyenge volt a fizikai állapota. Ellátott olyan betegeket, akikhez mások hozzányúlni is képtelenek voltak. Beteg társainak minden körülmények között hűséges segítője volt.
Elképesztő igénytelenségben élt. Ruhája agyonfoltozott, ágya egy gyékény, nagy hidegben egy lazsnak darabot terített maga alá. Párnája kő.
Képes volt órák hosszat folyamatosan imádkozni, ha éppen nem volt földi feladata. Keményen kínozta magát. Ennek bemutatására közlünk egy részletet a Margit legendából.
„Ismét e szentséges szűznek ő keménységes penitencia-tartásáról bizonyságot tettenek az időbeli sororok és úgy mondottanak, hogy e Szent Margit asszony karácsony-estjén, nagypénteken, Nagyboldogasszony-estjén és egyéb Boldogasszony-estjén és egyéb nagy ünnepek estjén veri vala, ostorozza vala ő magát oly igen keményen, mígnem ő gyengeséges testéből vér bőséggel kijő vala. És veri vala e szent szűz ő magát némikoron töviskes vesszővel, némikoron pedig a süldisznónak bőrében csinált vesszővel, ostorral. Mikoron pedig Szent Margit asszony ő maga nem ostorozhatja vala magát az ő karjának erőtelenségeért, mely erőtlenséget szenved vala Szent Margit asszony az ő vállaiban való fájdalmáért, -- kit ő halálának előtte négy esztendeig szünetlen szenvede e szent szűz, -- tehát ez időben ő magát ostoroztatja vala soror Sabinával, ki ő neki jeles titkosa vala.”
Az idézetből láthatjuk, hogy szentünk önpusztító életet élt. Fel szeretném hívni azonban a figyelmet, hogy életmódjának e kérdéseit akkor az emberek – és az Egyház is – másképpen ítélte meg, mint ma. Margit biztos volt benne, hogy a szenvedéseivel másoknak használ. A szolgálat és ima, valamint a Szentlélek ajándékainak alkalmazása esetén ez érthető, de hogy az önkínzás önmagában szent dolog lenne, az kérdéses. Akkor azonban teljes volt az egyetértés abban, hogy minden szenvedésnek – valamilyen titokzatos módon – gyümölcse van.
Margit gyenge szervezete ezt az életmódot nem tudta elviselni. Fiatalon, 1270. január 18-án meghalt. Halála óráját előre megmondta társainak.
Mint a fenti idézetből látható, maradt fenn írás Szent Margitról. A szentté avatásának iratai is megvannak.
Életét az 1300-as évek elején írták meg. Ez az írás egy 1510 körüli kódexben maradt fenn, amely Ráskay Lea domonkos apáca által készített másolat.
A XX. század első felében ennek a könyvnek több kiadása is volt, ezeket az irodalomjegyzékben felsoroljuk.
A könyv ugyan „legenda” címet visel, de tartalma nem valótlan.
Bár Baros Gyula a XVI. századi szöveget a „mai nyelvre” átírta (1927 előtti az átirat!), az azonban majdnem száz éve volt, a mai ember számára nehezen olvasható.
Szimbolikus síremléke a Margit szigeten található. Holtteste azonban nem nyugodhatott békében. Buda elfoglalásakor (1541) az apácák magukkal vitték a pozsonyi rendházba, és annak templomába temették el. Erről érdekes részleteket olvashatunk az itt elérhető weblapon.
A rend feloszlatásakor ereklyéi eltűntek, kevés biztos maradványról tudunk, a Főszékesegyházi Kincstárban van egy kis csontereklyéje és egy vezeklőöve. Ezen kívül az Újszentmargitai templomban van 2013-tól egy csontereklye, amit Eminenciás és Főtisztelendő Erdő Péter Bíboros úr adományozott a falu templomának 2013-ban.
Az újszentmargitai ereklye
Boldoggá avatását 1276-ban kezdték el. Az akkor készült jegyzőkönyvek
csodák soráról számolnak be. Ezek a csodák közemberektől a királyig
terjedtek. Most csak néhány példát hozunk.
Vak koldusok, süketek, bénák, leprások egész sora gyógyult meg a sírhelyénél.
IV. László király súlyos lázból épült fel, miután Margit segítségéért esedezett. A király szinte azonnal jobban lett.
Margit könyörgésére még halottak is támadtak föl. Egyszer egy leomló ház maga alá temetett egy kisfiút, aki Margit imájára feltámadt. Másik alkalommal kútba fulladt lány támadt föl a közbenjárására.
Árpád-házi Szent Margit szentsége nem kérdés. A kérdés inkább az: miért fordulnak hozzá olyan kevesen? Azt mindenki tudja, hogy csodákra szükség van. De kérés, ima nélkül nincs segítség!
Látogassuk meg az egykori kolostorának romjait, ahol a szimbolikus sírhelye is található. Keressük fel az ereklyéjét Újszentmargitán, és imádkozzuk el a litániáját.
Forduljunk bizalommal a Szentek Közösségének e csodálatos liliomához, és nem fogunk csalatkozni!
Irodalom
- Baros Gyula (szerk.): Boldog Margit legendája. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938
Ennek szövege itt érhető el a PPEK-ban.
- Baros Gyula (szerk.):Boldog Margit legendája. Magyar Irodalmi Társaság, Budapest, 1927
- Diós István Dr.(szerk.): A szentek élete I. kötet 64-67 Szent István Társulat Budapest, 2001
- http://www.muemlekem.hu/magazin/szent_margit_csontjai_pozsony_klarissza_templom Letöltés ideje: 21/01/17 18:00
- Emlékfüzet Árpád-házi Szent Margit tiszteletére.
Újszentmargita 2013. Újszentmargita Község Önkormányzata és az újszentmargitai Római Katolikus Egyházközség kiadványa
Forrás: http://ujszentmargita.hu/wp-content/uploads/2019/03/fuzet_margitara_01.pdf Letöltés: 21/01/17 20:00
Hogyan készüljünk lélekben Urunk
születésének ünnepére?
A
keresztény ember minden adventi időszakban elgondolkodik azon, hogyan
készülhet fel méltóan Krisztus urunk születésének ünnepére? A leki felkészülésben segítenek az adventi vasárnapok, a roráték, a napi imádság. De elég lehet ez? Nyilván, mindenki érzi, hogy nem. Mit tegyünk hát?
Segít, ha elolvassuk a Biblia megfelelő részeit, átgondoljuk és végigéljük az evangéliumokban található leírásokat.
Ha már ezt is megtettük, és még mindig szeretnénk valami többletet, az nyilván a megfelelő ima és elmélkedés. Ehhez pedig jól jön egy kis segítség. Ezt mi most a múlt egy zseniális, és szellemében ma is élő hittudósánál, a Szeráfi Doktornál, szent Bonaventuránál találtuk meg.
Szent Bonaventura nagyszerű tanulmányát, ami a "A kisded Jézus ünneplése" címet viseli, jó szívvel ajánljuk mindenkinek. Senkit ne tartson vissza, hogy ezeket a gondolatokat több, mit 750 éve vetette papírra a ferences rend nagy generálisa. Jézus Krisztus ugyanaz volt akkor is, mint ma, és tapasztalni fogják, hogy az akkori szent gondolatai ma is érvényesek.
A honlap kezelésének megkönnyítése végett, az írást külön lapon, itt olvashatja.
A teljes szöveg az alábbi könyvben található:
Szent Bonaventúra: Életem Krisztus Elérési helye: http://www.ppek.hu/k32.htm
Jézus
születése - a betlehemi történet
Ki ne gondolna vissza örömmel és szeretettel a gyerekkori betlehemezésekre? Ma már alig élnek olyanok, akik láthatták-hallgathatták a házhoz járó betlehemezőket. A templomainkban azonban mind a mai napig fennmaradt a karácsonyi pásztorjátékok szép szokása. Felnőttként is gyermeki örömmel nézem ezeket a kedves, tiszta megemlékezéseket. Az egyszerű emberek számára különösen kedves a történet, hiszen Jézust egyszerű emberek, pásztorok köszöntötték először, és nem az előkelők.
A történet előadása mindig és mindenhol más, de a Gyermek iránti szeretet, mint középpont, megmarad.
A mostani járványos időszakban még a megszokott karácsonyi ünneplés sem lehetséges. Ezért gondoltunk arra, hogy egy szép látomás alapján mutatjuk be Jézus születését. Valtorta Mária csodálatos evangéliumából vettünk ki néhány rövid részletet. (Valtorta M. látomásait tartalmazó könyvről ezen az oldalon talál információt. A magyar változat kizárólag a Térképvilág Kft-nél szerezhetó be. Telefon: 0630/921-3663)
Jézus születése
Valtorta Mária 1944. június 6-i látomása szerint
Valtorta Mária 1944. június 6-i látomása szerint
Újra azt a nyomorúságos istállót látom, ahol Mária és József az állatok társaságában talált menedéket.
A tűz kialvóban, szunnyadozik őrzője is. Mária ébren van fekhelyén, óvatosan felemeli a fejét és körülnéz. Első pillantása Józsefre esik, aki mélyen mellére hajtott fejjel, látszólag fontos gondolatokba merülten ül a sámlin. Mindez csak látszat: igaz, erősen elhatározta, hogy ébren marad és őrködni fog, de a fáradtság erősebb volt az elhatározásnál. Az egész napi kimerültség megtette hatását, József elszundított. Mária észreveszi, megértően, kedvesen elmosolyodik és a virágra szálló pillangónál is halkabban felül, egy pillanatra megáll mozdulatában és feltérdel. Arcán átszellemült mosollyal imádságba kezd. Nem kitárt karokkal imádkozik: kezeit tenyérrel felfelé nyújtja előre és ebben a kényelmetlen testhelyzetben mondja imáit, miközben semmi nyomát nem mutatja a fáradságnak. Hosszú idő telik el, míg megmozdul, arccal a szénára borul és úgy folytatja imáját.
Valamitől József hirtelen fölrezzen. Rögtön a tűzre pillant, az alig pislákol már, az istállót félhomály uralja. Feláll, maréknyi száraz füvet vet a zsarátnokra s mikor fellobban az aprócska láng, vékony gallyakkal táplálja, s mikor azok már jól ropognak, néhány vastagabb darabot is rak a tűzre. A lángok már lobognak, de még nem melegítenek, nyirkos hideg van az istállóban. Holdfényes, derült az éjszaka, fagyosan hideg a levegő. A falakon megannyi rés, a bejáratot csak József kabátja zárja el, így a hideg levegő alattomosan, dermesztően bekúszik az istálló belsejébe.
Szegény József! Ő ül legközelebb az ajtó helyén tátongó nyíláshoz, kabátja nélkül bizony didereg. Közel tartja kezét a fellobbanó lángokhoz, szorgalmasan dörzsölgeti, ujjait mozgatja. Keze után lábai következnek, leveti szandálját és a tűz közelében melengeti dermedt lábfejét. Idő kell, amíg kissé magához tér, addigra a ropogó tűz lángjai bevilágítják az istálló belsejét bizonytalan, nyugtalan, vörhenyes fénnyel. A sötétlő szénán József nem látja Mária fehér fátylát, felkel tájékozódni és a fekhelyhez lép.
-Te nem alszol, Mária? - háromszor is meg kell ismételni a kérdést, míg Mária az ima mélységéből a valóságra ocsúdik.
-Nem, nem alszom, imádkoztam.
-Nincs szükséged valamire? Ne hozzak valamit?
-Köszönöm, József kedves, tényleg nincs szükségem semmire.
-Akkor próbálj meg aludni vagy ha nem tudsz, pihenj legalább!
-Tudod, hogy engem nem fáraszt az imádság, de megpróbálom a kedvedért.
-Én meg visszaülök és csendben maradok. Pihenj jól!
-Te is próbálj pihenni, nehéz napod volt!
Mária, bármennyire is akarja, csak percekig tudja József kérését teljesíteni, rövid idő múltán újra arccal a földre borultan folytatja imáját. Imádkozik József is, aki mindenáron ébren akar maradni, nem is ül le, a tűz felé fordulva letérdel, arcát tenyerébe rejtve mormolja imáját. Az istállóban mély csend honol, ritkán töri meg a tűz pattogása vagy a szamár patáinak dobbanása, mikor lábait váltogatja.
A hold kezd mind magasabbra emelkedni az égbolton, a mennyezet résén ezüstös holdsugár szökik az istálló belsejébe, mint a fényszóró csóvája, szinte keres, kutat valamit.
A sugár mintha biztos kezek irányítanák, az imába merült Szűz Mária fején pihen meg és ezüstös glóriába burkolja.
Ő, mint aki csak erre az égi jelre várt, feltérdel, kiegyenesedik. A glória körül ragyogja fejét, átszellemült arcán földöntúli szépség ragyog. Mosolya melegséget sugároz, megszépíti a sivár környezetet, szemei várakozóan csillogva a távolba tekintenek. Mit lát? Mit hall? Mit érezhet most? Én csak a külső képet látom, csak arról tudok írni, Mária saját maga tudná csak elmondani, mi töltötte be szívét-lelkét anyaságának csodálatos órájában. Azt viszont jól látom, körülötte mindegyre növekszik a fény, valóságos fényáradatban úszik, a mindent betöltő fényesség zuhatagként árad alakjából, minden átveszi a fényt, az istálló szegényes, durva tárgyai is felizzanak, ragyogóvá válnak.
Mária ruhája szinte önálló életbe kezd: drágakövekből szőtt rácson átszűrődő sugarak pompájában ragyog. Köntöse sötétkék volt, most a tavaszi égbolt kékségében tündöklik és ugyanilyen árnyalatú Mária arca, keze. Ez a szín arra emlékeztet, amely látomásomban a Paradicsomot töltötte be, hasonlít az áradó fényhez, melyet a három királyok látogatásakor figyeltem meg és mégis mindegyiktől eltérő. Hogyan magyarázzam meg? Itt a fény nem sugárzik, nem árad szét, itt a fény egyszerűen van, mindent betöltő elem, az összes ruhadarab, a tárgyak benne élnek, általa kelnek új létezésre, megtisztulnak és ragyognak.
Az égi sugarak fókuszában Máriát látom. Minden holdsugarat felfog, megsokszorozva tükröz vissza, őt keresi minden fény és belőle árad vissza megsokszorozva. Ő most a fény őrzője, ő hozza a világra a világ világosságát, az özönlő sugarak mind újabb és újabb csodákat varázsolnak alakja köré. Hajnal köszönt a világra az éjszaka kellős közepén és ünnepet ül az egész természet.
Önállósítja magát minden atom, ragyogó-forgó táncot lejt, kórusba fonódva zengi az isteni ragyogás himnuszát. A fényhullámok dagályként ömlenek szét, izzanak, örvénylenek, tömjénfüstként törnek a magasba csak azért, hogy újra zuhatagként omoljanak alá és ebben a szent körforgásban mindent betöltenek, újra és újra megszentelnek, megszépítenek. Hol van itt már a nyomorúságos istálló? S a málladozó falak, a pókhálók szövevénye, a tűzhelyt őrző füstös kövek, a padlón kupacokban álló mocsok egy pillanat alatt a legcsodásabb királyi palotává alakult át. Omladozó kövek? Dehogy, színezüstből formált tömbök, ahol minden repedés a legszebb opálszínben ragyogva veri vissza a megszépítő fény áradatát. A pókhálók ezüstszálakból szőtt, gyémántokkal díszített baldachinokká változnak, ősi királynők smaragdokkal ékes köntöseként villognak. Denevérek tanyája volt, most nemesvonalú alabástromkehely, az etetőrácsról csüngő szénaszálakból gyönyörű, színezüst díszek bontakoznak ki és a kibontott hajfürt kecsességével lebegnek a fény hullámain.
Jászol volna, amit látok? Ugyan, a legnagyobb ötvösök művészetével formált patinás ezüsttömb, a falak borítása selyemfényű brokát és hol itt a padló? Fehér belső izzású kristály tündöklik helyén, a szemétkupacok művészien formált, kecses díszek, a gödrök nemesfémből alkotott kelyhek, mindegyikéből ritka, illatos aroma árad szerteszét...
És a fény mindegyre erősebb, egyre vakítóbbá válik, szabad szemmel már bele sem lehet tekinteni, már nem léteznek formák, csak maga a fény él és sugárzik, eltűnik a csodás fényözönben a Szűz maga is, de csak azért, hogy diadalmasan megjelenjék az Anya.
Nem tudom, nem tudhatom: percekig vagy órákig tartott a csoda, csak azt tudom, sokáig tartott, míg a fény annyira csökkent, hogy szemeim el tudták viselni. Mikor újra látok, Mária karjában már ott a megszületett Kisded. Kezecskéjével integet, lábacskájával rugdalózik, próbálgatja hangját is, első kísérletei még nem sikerülnek, újszülött báránykához hasonló hangot ad. Szájacskája piros, mint az erdei szamóca, amikor reszketés hangját próbálgatja, a száj szögletében előbukkan rózsaszín nyelve. Fején a haj áttetszően világosszőke, az első pillanatban rátekintve mintha nem is hajkorona, lebegő felhő övezné a fejecskét. Édesanyja ölében tartja a Kisdedet, sírva-nevetve szereti, becézi és imádja. Nézi, egyre csak nézi kisfiát, majd ráhajolva megcsókolja nem a fejecskét, azt a pontot érinti az anyai csók, ahol a szív érettünk dobog, ahol az eljövendő szörnyűséges napon a seb vérfoltja fog sötétleni. Édesanyja legtisztább csókja már előre látja, már előre enyhíti szent Fiának vérző sebét.
A szokatlan fényáradatban felébred az ökör is, patáival nagy zajt csapva feláll, elbődül, a szamár sem akar lemaradni, félrefordított fejjel rettentő ordításba kezd. Biztosan mindkét állatot a csodálatos fényözön zavarta meg, én mégis szeretném hinni: megéreztek valamit abból, ami itt történt és a maguk módján, a maguk hangján akarták Teremtőjüket köszönteni.
József, aki eddig szinte öntudatlanul mély imádságba merülten semmit sem érzékelt a valóságból, e hangokra kapja fel fejét, a fényözön ujjainak rácsán is átszüremlik. Elveszi arca elől a kezét, igyekszik kivenni, mi is történhetett, a hirtelen fényáradat bántja a szemét, pislogva erőlteti, de csak az előtte álló ökör testét tudja kivenni. Szinte ugyanebben a pillanatban Mária hangját hallom.
-József, gyere ide hozzánk!
E szavakra József feláll - mit feláll, felpattan és egyetlen ugrással hidalja át a távolságot. Amikor meglátja őket, igen, őket együtt, villámsújtottként, ott akar összerogyni, ameddig az ugrás lendülete vitte.
Félig térden áll, félig a földre rogyott s ebben a tartásban szinte megdermed. Mária látja zavarát, bíztatja, bátorítja:
-Gyere, gyere már közelebb! - jobb kezével magához szorítja a Kisdedét, baljával helyet mutat maga mellett a szénán, csakhogy József... Józsefnek fogalma sincs, mit is tegyen most. Minden mozdulata arról árulkodik, hogy két szándék között vergődik: ég a vágytól, hogy odarohanjon, ugyanakkor áhítata és tisztelete azt sugallja, hogy meg kell őrizni a távolságot. A fonák helyzetet Máriának kell feloldania: feláll, Józsefhez lép és a szénaágy végénél találkozik jegyesével, ott egymásra néznek és boldog, felszabadult zokogás tör ki mindkettőjükből.
-Most felajánljuk Őt az Atyának - mondja könnyeivel küszködve Mária. József letérdepel, Mária állva marad és a bejáratot támasztó két gerenda között magasba emeli Egyszülöttjét, s így imádkozik:
-Íme, Atyám, itt állok előtted, imádságom minden szavát Őérette mondom, én Uram, én Istenem! Itt állok készen arra, hogy a Te akaratodat betöltsem. Itt vagyok együtt a Te egyszülött Fiaddal és jegyesemmel, Józseffel. íme, Uram, a Te szolgáid! Bármi történjék, minden órában készen állunk arra, hogy betöltsük a Te szent akaratodat, a Te dicsőségedre és az irántad érzett mélységes szeretettől áthatva.
Imája után Mária meghajol és Józsefet szólítja.
-Vedd át tőlem! - és feléje nyújtja a Kisdedet.
-Én? Azt akarod mondani, hogy én? Hogy én vegyem Őt tőled át? Nem, nem, nem vagyok erre méltó - József zavara megint teljes, Mária szavaira elszállt minden önbizalma.
-Én pedig azt mondom: bizony méltó vagy rá, senki sem méltóbb nálad, hiszen téged maga a Magasságbeli jelölt ki erre a feladatra. Vedd már át tőlem, vigyázz óvatosan tartsad, amíg én előkeresem a pólyát!
József cserzett arca bíborszínben lángol az örömtől, a meghatottságtól és a zavartól. Óvatosan, mint aki a legnagyobb kincset várja, kinyújtja karjait és átveszi, magához szorítja az apró testet. Fagyosan hideg az istálló, a gyermek reszketni kezd és sírásra fakad. Erre, mintegy jeladásra Józsefből azonnal elpárolog a tisztelettudó távolságtartás, szorosan magához öleli, mellére vonja és melengeti a kicsikét.
-Óh, én Uram! Óh, én Istenem! - boldogan ragyogó arccal hajlik rá az apró lábacskákra, csókkal melengeti, dédelgeti, közben ajkain érzi, menynyire hideg a rózsaszín lábacska. A Kisdedet magához szorítva a szénára ül, ráhajlik, testével, ingével takargatja, melengeti. Újra feláll, hogy a Kisdedet a tűz közelébe vigye, ekkor veszi észre, hogy a kabáttal félig-meddig elzárt ajtónyíláson ömlik befelé a hideg. Talán az lesz a legjobb - gondolja - ha behúzódom vele az állatok közé, azok elfogják a huzatot és meleget tartanak. Szándékát rögtön valóra váltja, beáll az állatok közé, meggörnyedve egész testével igyekszik a gyermek testét óvni, eltakarni. Furcsa bölcső: József görnyedt alakja látszik, egyik oldalon mellette nagy fülekkel ékes szamárfej, másikon az ökör párát fújtató fehér pofája.
Közben Mária az utazókosárnál serénykedik, kipakolja a babakelengyét. A pólyán, pelenkákon bizony érezni a barlangi szállás nyirkosságát, minden darabot külön-külön meg kell szárítani, meg kell melengetni a tűznél. Végre már minden száraz és jó meleg. Mária odalép Józsefhez, átveszi a kicsit, beburkolja a meleg vászonba, a pólya fölé utolsó rétegként saját finom fátylát is ráborítja. A Kisded helye most már lágy, puha, meleg.
-Hová tudnánk lefektetni? - kérdi Mária.
József körüljártatja szemét, számba veszi a lehetőségeket.
-Odébb telepítem az állatokat - ahogy mondja, már el is kezdi - és a jászolba finom, szárított szénát teszek. A huzattól a Gyermeket megvédi a jászol pereme, puha helye lesz a szénán és az ökör meleg párát fog rá lehelni. Igen, az ökör lesz a jobbik. Türelmes és nyugodt.
Gyorsan és mégis végtelen gonddal készíti József Jézuska helyét, közben Mária keblére ölelve csitítgatja fiacskáját. József odalép a tűzhöz, felszítja, most egyáltalán nem takarékoskodik a tüzelővel. A lobogó lángok elé tartva szárítgatja a szénacsomókat, ami kész, inge alá dugja, hogy melegen maradjon. Amikor inge alatt már elegendő a szárított széna, a jászolhoz lép és végtelen gonddal helyezi bele a száraz, meleg, illatos szénacsomókat.
-Eddig megvolnánk - mondja, bár látszik, hogy munkája eredményével még félig sem elégedett -, valamit keresek még, amivel a szúrós szénát leteríthetnem...
-Itt az én kabátom - ajánlja a megoldást Mária.
-Kabát nélkül fázni fogsz...
-Csak az számít, hogy Neki legyen puha, meleg helye. Én majd magamra terítem a pokrócot. Én sem fogok fázni, ha Ő nem szenved a hidegtől.
József duplára hajtva a szénára fekteti a puha sötétkék kabátot, úgy, hogy egyik vége lelóg a jászol oldalán.
Íme, készen áll a Megváltó legelső ágya itt a földön.
Édesanyja jellegzetes, kecsesen ringó járásával felemeli és a jászolhoz viszi fiát, eligazítja a szénát alatta, a kabát végét visszahajtja rá, s így puha, meleg fészekbe burkolja az apróságot. Csak arcocskája marad szabadon. Mária és József a Kisded fölé hajolnak, boldogan nézik. A jó meleg hely, a puha széna hamarosan megteszi hatását: a kisded Jézus abbahagyja a sírást és édesen elalszik. Legelső álmát alussza itt a földön.
Asszonytestvéreink kedvéért tesszük közzé ezt a bájos kis látomást. Ők érteni fogják az anyai szeretet e csodálatos megnyilvánulását.
A Szűzanya altatódala
(Valtorta M. látomása szerint)
Boldogan ébredtem föl ma reggel. Az álom ködképei még csak félig-meddig
hagytak magamra, ám mégis tiszta és édes énekszót hallottam, lassú
ütemű altatódalt. Melódiájában ősi, lassú ritmus uralkodott, hasonlóvá
tette a régi idők karácsonyi pásztordalaihoz. Félálomban szinte a dal
csengő hangjain kapaszkodtam a teljes ébrenlét felé. S mikor álmomból
teljesen magamhoz tértem, csak akkor fogtam föl, hogy mit hallottam,
hogy milyen utazást tettem térben és időben az édes dallam hullámain.
Megértettem és azonnal felkiáltottam: „Üdvözlégy Mária, malaszttal
teljes!" Mert e pillanatban már tudva tudtam, hogy az Édesanya énekel.
Ő is köszöntött, énekét egy pillanatra megszakítva:- Köszöntelek, leányom! Jöjj hozzám és légy boldog! E pillanattól kezdve láttam is őt. A betlehemi házban volt, saját szobájában ringatta és altatta Jézuskáját. Nemrég bizonyára dolgozott, mellette volt szövőszéke, azon félbemaradt ruhadarabok, melyek még öszszevarrásra vártak. Minden jel arra mutatott, hogy Szűz Mária nemrég hagyhatta félbe a munkát, hogy a Kisdedet megszoptassa és tisztába tegye.
Jézuska már néhány hónapos lehetett, onnét gondolom, hogy nem volt már pólyában, amolyan rugdalózóban hevert bölcsőjében. Tévedhetek ebben, de hét-nyolc hónaposnak véltem a Kisdedet. Jól látszott, Szűz Mária csak időlegesen szakította félbe a munkát, s ahogy kisfia elaludt, ott folytatta, ahol abbahagyta.
Már alkonyodott, a lenyugvó nap fényében mint aranyló pihék csillogtak az apró felhők. Ebben az órában tértek haza a legelőről a nyájak, egy-egy falatnyit még legeltek a virágos réten, majd bégetve indultak neki a hazavezető útnak.
A Kisded nehezen tudott elaludni. Nyugtalannak tűnt, talán a fogai jöhettek, talán valami más bántotta.
Nálunk hajnal volt, szobám majdnem teljesen sötét. Kerestem egy papírdarabot, erre írtam le az altatódal szövegét s erről másolom át most füzetembe:
-Az égen minden felhő
aranyszínű bárány, ott az Úr nyája legel. Lent a földön, a virágteli
mezőn sok földi nyáj csodálja őket. Ha a világ minden, minden nyája
mind az enyém volna, egyikben sem találnék báránykát, mely Nálad
kedvesebb volna.
Aludj, aludj, aludj el már,
Ne sírdogálj, én kicsikém...
Nézd csak: ezernyi csillag jön fel az égre,
Téged néz mindegyik s üzeni: ne sírj már.
Az én szívemben is két csillag lakik; a te két ragyogó szemed.
Ha sírsz, homályossá válnak, ne sírj, ne sírj kedvesem...
Aludj, aludj, aludj el már,
Hagyd el a sírást, én kicsikém...
A mennyekben sok-sok csodaszép angyal lakik,
Itt, körülötted lebegnek mind, hogy téged vigasztaljanak,
S Te mégis sírsz, csak sírsz tovább.
Nézd, egyetlenem, melletted édesanyád,
Közel, szorosan hozzád simulva ringat álomba.
Ó, aludj, ringatlak én,
Aludj, aludj, aludj el már
Nincs miért sírjon az én kicsikém...
Elmúlik az éj, megfesti az eget a rózsaujjú hajnal,
De édesanyád virraszt oldaladon, hogy ne érjen semmi vész,
Reggel lesz, itt találsz, mondhatod: „Mama" s én felelek: „édes Fiam"
Csókommal ébresztelek, tejemmel foglak táplálni álmod után.
Aludj, aludj, aludj el már,
Boldogságra fogsz ébredni, én kicsikém...
Álmodj szépet, álmodj az égről, én akkor is veled maradok!
Jöjj karjaimba! Keblem párnád legyen, bölcső a két karom,
Fátylammal takarlak be lágyan és puhán.
Ne félj, senkitől se félj, itt vagyok, itt maradok veled.
Aludj, aludj, aludj el már,
Senkisem bánthatja az én kicsikémet...
Mindig mindenütt veled maradok, hiszen szívemben
Te vagy maga az élet.
Lám, alszik már Jézuskám... Fejecskéje keblemen: a legszebb virág.
Alszik már..., csendesülj el, világ. Álmában talán Szent Atyjánál jár,
Igen, igen, csakis Ő lehetett, aki Jézuskám könnyeit felszárította.
Alszik, alszik, alszik már,
Nem sír az én kicsikém már.
Aludj, aludj, aludj el már,
Ne sírdogálj, én kicsikém...
Nézd csak: ezernyi csillag jön fel az égre,
Téged néz mindegyik s üzeni: ne sírj már.
Az én szívemben is két csillag lakik; a te két ragyogó szemed.
Ha sírsz, homályossá válnak, ne sírj, ne sírj kedvesem...
Aludj, aludj, aludj el már,
Hagyd el a sírást, én kicsikém...
A mennyekben sok-sok csodaszép angyal lakik,
Itt, körülötted lebegnek mind, hogy téged vigasztaljanak,
S Te mégis sírsz, csak sírsz tovább.
Nézd, egyetlenem, melletted édesanyád,
Közel, szorosan hozzád simulva ringat álomba.
Ó, aludj, ringatlak én,
Aludj, aludj, aludj el már
Nincs miért sírjon az én kicsikém...
Elmúlik az éj, megfesti az eget a rózsaujjú hajnal,
De édesanyád virraszt oldaladon, hogy ne érjen semmi vész,
Reggel lesz, itt találsz, mondhatod: „Mama" s én felelek: „édes Fiam"
Csókommal ébresztelek, tejemmel foglak táplálni álmod után.
Aludj, aludj, aludj el már,
Boldogságra fogsz ébredni, én kicsikém...
Álmodj szépet, álmodj az égről, én akkor is veled maradok!
Jöjj karjaimba! Keblem párnád legyen, bölcső a két karom,
Fátylammal takarlak be lágyan és puhán.
Ne félj, senkitől se félj, itt vagyok, itt maradok veled.
Aludj, aludj, aludj el már,
Senkisem bánthatja az én kicsikémet...
Mindig mindenütt veled maradok, hiszen szívemben
Te vagy maga az élet.
Lám, alszik már Jézuskám... Fejecskéje keblemen: a legszebb virág.
Alszik már..., csendesülj el, világ. Álmában talán Szent Atyjánál jár,
Igen, igen, csakis Ő lehetett, aki Jézuskám könnyeit felszárította.
Alszik, alszik, alszik már,
Nem sír az én kicsikém már.
Nem, nincsenek igazából ragyogó szavaim, amelyekkel vissza tudnám adni e jelenet csodás kedvességét, finomságát. Nem akármilyen anya altatja itt kisbabáját. Itt az Anya az, aki a Kisdedet altatja. Elmondhatatlan nagy kegyelem részesévé váltam. Lelkemet tisztaság, szépség, szeretet töltötte csordultig és tölti be ma is, amikor e percekre emlékezem, amikor az altatódal felejthetetlen dallamát dúdolom. A mennyei boldogság egy darabkáját kaptam ajándékba s szeretném azt önnel is megosztani, atyám. Dehát hol van az én hangom csengése attól a színezüst csengettyűtől, amely Szűz Mária minden szavába csilingelt? Hozzá képest olyan vagyok, mint az orgona, amelyet elfelejtettek fújtatni. Mintegy, amennyi erőm van, annyival próbálkozom. Lennék csak tehetségesebb a visszaadásban, milyen csodás dalt énekelhetnénk karácsonykor Üdvözítőnk bölcsője körül!
Jól megfigyeltem, hogy az édesanya először bölcsőjének ringatásával akarta Jézuskáját elaltatni. Sikertelenül, így kiemelte bölcsőjéből a Kisdedet és karjában ringatta, az altatódal ritmusát egész felsőtestének lágy hullámzásával követve. Ez a módszer bevált, mert amikor másodszor befejeződött a dallam, Jézuska lehunyta szemét és fejecskéjét édesanyja keblére hajtva édes álomba merült. Egyik kezecskéje édesanyja keblén nyugodott, közvetlenül dundi, rózsaszín arcocskája mellett, a másik szabadon, lefelé hajlott s édesanyja ölében talált támaszt, Mária fátyla pedig lágy felhővel borította Szent Kisdedét.
Amikor látta, hogy Jézuskája elaludt, Szűz Mária végtelenül gondosan ügyelve mozdulataira felállt, és a kisdedet gyengéden a bölcsőbe helyezte, lágy gyapjútakaróval betakargatta, a bölcső fölé szúnyoghálót feszített ki, s miután mindezt elvégezte, még hosszú percekig némán állva figyelte szívének békésen szendergő kincsét.
Egyik kezét szívére helyezte, a másikat nem vette még el a bölcső pereméről, készenlétben állt, ha mégis felébredne a Kisded, újra álomba ringassa. Most is magam előtt látom, amint enyhén meghajolva a bölcsőbe tekint és mosolyog, boldogan mosolyog. Csend van, mindegyre feketébbek az árnyak, míg végül a sötétség mindent egybemos a Szent szobájában.
Kimondhatatlan béke, megfoghatatlan szépség érzése tölt el. Egész szívemből hálás vagyok érte.
Tudom, látomásom nem tartozik a jelentősek közé, a többi között talán fölöslegesnek tűnik, hiszen semmi rendkívüli mondanivalót sem hordoz. Tudom jól. Az én számomra mégis különleges kegyelmet jelentett e látomás és ma is ugyanaz a véleményem erről. Lelkemet megnyugtatta, megtisztította, feltöltötte szeretettel s egyáltalán, olyanná változtatta, mintha a Madonna kezei személyesen formálták volna. Remélem, atyám, ön is így fogja értékelni és önnek is tetszeni fog. Hiszen a Szent Szűz a mi égi Anyánk s így valamennyien az ő "gyermekei" vagyunk és ez így van jól! Jézus ilyennek szeret bennünket. A tanultak, a doktorok, mindazok, akik lelkükben komplikáltak, gondoljanak, amit akarnak, nevezzenek nyugodtam „gyermekdednek". Nem érdemes velük törődni.
A
háromkirályok imádása. A hit evangéliuma (V.M.)
Részlet
Részlet
A belsőmben megszólaló hang az alábbiakra int:
-Amit látni fogsz és azt a tanítást, amelyet hozzáfűzök, nevezd a „hit evangéliumának!"
Mit jelent az elnevezés? Azt, hogy mindez arra szolgál, hogy neked és másoknak bemutassa a hit hatalmát és annak gyümölcseit, annak érdekében, hogy mindnyájan erősebbé váljatok az istenhitben.
Betlehemet látom, kicsiny és fehér, valahogy kotlóstyúkra és csibéire emlékeztetően bújnak össze házai. Keresztülszeli a falucskát a főútvonal, távolról érkezik és a messzeségben tűnik el. Valahol a falu közepén derékszögben egy másik út keresztezi, ám ez csupán a falu egyik szélétől a másikig halad. Néhány utcát látok még, ezek inkább sikátorok, annál inkább, mert abban az értelemben, ahogy mi értjük, egyáltalán nem rendezett ez a település. Mindenki oda építette a házát, ahová a terep engedte s ahová a tulajdonos szeszélye megálmodta. Az egyik ház homlokzata arra néz, ahová a másik ház farát építették, az egyik ház dombra, a másik mélyedésbe épült. Így a házak közötti sikátorok sem egyenesek, hanem szalagként tekeregnek, néhol teljesen elvesznek és csak több házzal odébb folytatódnak. Itt-ott terek szakítják meg az idedobált házakat: piactér, egy forrás környéke, de üresen maradt telekdarab is lehet bármelyik. Sok annyira gödrös, hepehupás, hogy alighanem emiatt nem építettek rá semmit.
Gondolatban most ilyesféle, szabálytalan alakú téren állok meg. Töprengek, milyen alakú, de még leírni is nehéz. Mint térnek, négyzetesnek kellene lennie, de egyáltalán nem az. Mit mondjak róla? Furcsa trapézt formáz, oldalai valamiféle hosszan elnyúló és a talpán begörbülő hegyesszögű háromszöget alkotnak. Leghosszabb oldalán (tehát a háromszög alapján) alacsony és hosszú épületet látok, ez a legnagyobb épület az egész faluban. Homlokzata simára vakolt, csak két, hatalmas, most lakattal lezárt kapuja nyílik a térre. Belsejében árkádokkal övezett nagyméretű udvart látok, ide nyílnak az első emelet szintjén az ablakok. Az árkádsorból több, kisebb udvar nyílik, szalmával vegyes trágyával borítottak, mindegyikben itatóvályút fedezek fel, nyilván ott itatják a lovakat és egyéb állatokat.
Az árkádsort tartó durva megmunkálású oszlopokba bevert gyűrűk arról tanúskodnak, hogy ide szokták kikötni az állatokat, míg az udvar egy részét féltetős karámnak alakították ki, ahová kisebb nyájat is be lehet terelni. Félismerem, hogy nem más ez az épület, mint Betlehem fogadója és karavánszerája.
A teret kisebb-nagyobb házak övezik, némelyik előkerttel, mások anélkül. A homlokzatok egy része a térre néz, más házakon befelé fordul. A háromszög legkeskenyebb oldalán mindössze egy ház épült. Kisebb ház, jellegzetessége a külső lépcső, amely az első emeletig vezet föl. Itt nyílnak az ablakok, éjjel van, mindegyik zárva. Habár e ház rézsűsen szemben fekszik a karavánszerájjal, csöndesnek, elhagyatottnak tűnik, de teljesen kihaltak az utcák is. Késő éjszaka van.
Mélységesen fekete az égbolt, mintha fekete bársonnyal vonták volna be. Ragyogóak a csillagok, olyan közelinek tűnnek, hogy szinte kísértést érez a szemlélő, hogy az égi virágoskert e ragyogó virágaiból szedegessen. Úgy látom, most fényesebbé válik az égbolt, keresem, mi lehet a váratlan fény forrása. Tekintetem szokatlanul fényes csillagra esik, most jött fel Betlehem egére, olyan fényes, hogy aprócska holdnak tűnik. A többi csillag elhalványul mellette, s mintha kitérne útjából, olyan, mintha egy hosszú uszályt maga mögött vontató királynő haladna át ragyogó báltermen. És mindez nem csupán hasonlat, mert a fénylő csillag valóban fénylő csíkot vontat maga után, ez a csík halvány színekben tündöklik. Alapszíne világos zafírkék, de számos drágakő színe ragyog benne: a topáz szőkesége, a smaragd buja zöldje, az opál lágy csillanása, a rubin vérvöröse és az ametiszt lila fénye. Szóval szinte a világ minden drágaköve színezi a fénygömbhöz kapcsolt csíkot, mely gyors, hullámzó mozgással szeli át az égboltot: nem is természeti jelenségnek, hanem majdhogynem élőlénynek tűnik.
Az égi színjátékban a domináns szín mégis a csillag saját fénye: a halvány zafír mennyei kékje, amely ezüstös-kék palástot borít Betlehem városára, utcáira és egész környékére, dicsfénnyel ragyogva be Megváltónk szülőhelyét. Nem szegényes falu immár, egyenesen tiszta ezüstből épült mesebeli várossá változott, csak csodálni lehet a változást. Még a források, kutak és pocsolyák vize is a legtisztább gyémánt ragyogásával csillog.
Mikor legteljesebb fényében ragyog a csillag, égi pályáján megáll és pontosan a tér keskeny oldalán álló ház felett tündöklik. Senki, sem a házban élők, sem Betlehem lakói nem vesznek észre semmit ebből az égi színjátékből, hiszen mindenki alszik ezen az éji órán. Nagy kár, hiszen a különös csillag most újabb játékba kezd. Fénye gyorsuló lüktetésbe kezd, farka vibrál és hullámzik, majd félköröket ír le az égbolton. Úgy tűnik, mintha a furcsa táncba maga után vonná az égbolt többi csillagát is, megfesti őket a szivárvány minden színére és örvénylő mozgással maga után ragadja, mintegy színes drágakövek raja kíséri és úgy mozognak, mintha fényükben belső örömüket akarnák egymásra sugározni.
A házacska is felragyog a színes drágakövek alásugárzó fényében. A teraszt fedő féltető, a sötétszínű kőből rótt lépcső, a kapu és egyáltalán minden-minden olyan, mintha ékkövekkel dúsan kiratott színezüstből készült volna. Nincs királyi palota e földön, amely ily csodás feljárattal tudna büszkélkedni. Olyan feljárattal, mely méltó arra, hogy angyalok léptei koptassák, az a lépcső, amelyet Isten anyjának léptei szentelnek meg. Igen, e csodásan ragyogó lépcsőfokokat a Szent Szűz aprócska lábának léptei szentelték meg és ezáltal hasonlóvá váltak azokhoz a lépcsőkhöz, amelyek Isten trónusához vezetnek. Igen: Szűz Mária nem tudja mindezt, hiszen Fia bölcsője mellett imádkozva virraszt. Lelkében olyan csodás fények élnek, melyek mellett csak halvány árnyék volna a különös csillag minden ragyogása.
Látom, az országúton nagyobb csapat közelít a falucskához. Lovagok ülnek hátasaik nyergében, más állatokat, lovakat, tevéket és dromedárokat kötőféken vezetnek: ez utóbbiak súlyos teherrel rakottak. A csapat vonulása, az állatok patáinak dobbanása olyasféle hangot ad, mint köveken átgördülő és sziklába ütköző patak szokott adni. A csillag szokatlan, színes fényében fantasztikus látványt nyújt ez a lovascsapat. Minden fénylik e furcsa ragyogásban: a finomművű nyergek és kengyelek, a lovagok gazdag ruházata, a rakomány, az utasok arca mind a csodás fényáradatot tükrözi vissza. Mindent fémes, ezüstszínű fény borít, legyen az bár bőr, selyem, ékkő vagy szőrme. Az utasok szeme, és arca pedig nem csupán tükrözi a színes csillogást, de jól látom, belső fény, túlvilági öröm sugároz minden emberi arcról is.
Megáll a csapat, a lovasok leszállnak a nyeregből. A szolgák kötőféken vezetik az állatokat a karavánszeráj felé, a három vezető lovas pedig a ház felé irányítja lépteit. Odaérve térdreesnek és megcsókolják a bejárat előtt a földet. Ékes ruházatuk elárulja nekem, hogy három uralkodó érkezett e helyre. Egyikük, akinek bőre teljesen sötét, testét ragyogó selyemköntösbe burkolta, homlokát ékkövekkel kirakott pánt, derekát díszes öv fogja át. Az övön kard vagy tőr csüng alá, markolatát és tokját számolhatatlanul sok drágakő ékesíti. A másik kettő, aki csodaszép telivérek nyergéből szállt le, más öltözetet visel. Egyikük drága kelméből készült csíkozott ruhát, az aranysárga szín dominál benne. E ruha egybeszabott, hosszú köpeny omlik alá felette. Azt hiszem, ahogy fénylik, a ruházat minden darabja aranyszálakkal átszőtt, csodás műremek. A harmadik lovag ugyancsak selyemfényű öltönyt visel, lábszárain harisnyaszerűen szűket, a combnál bugyogósan felpuffadót. Ez a lovag csodálatos, hímzett stólát csavart felsőtestére, ez olyan dúsan hímzett virágdíszekkel, hogy szinte úgy tetszik: virágoskertbe öltözött. Ez utóbbi fején turbánt visel, amelynek lefogató szalagján lánc függ, de sok tucatnyi gyémánttól tündöklő aranylánc.
Amikor befejezték a tiszteletadást az Üdvözítő háza előtt, mindhárman felállnak és a karavánszerájhoz tartanak. A szolgák persze eddigre felzörgették a fogadóst és kinyittatták a kaput is. Ezen a ponton látomásom megszakadt.
Három órával később folytatódik a látomás, most a három királyok imádásának jelenetét látom.
Nappal van, amikor mindezt látom, sőt, a felhőtlen égbolton a nap már délutáni pályájába kezdett. A három királyok valamelyikének szolgája vág át a téren és a kőlépcsőn felmegy a házba. Bemegy s majdnem azonnal kijön. Visszatér a fogadóba.
Most kijönnek a fogadóból a napkeleti bölcsek, mindegyik mögött saját személyes szolgája halad és átvágnak a téren. Kevés járókelő van az utcákon, de az a néhány, aki erre jár, mind megáll és megcsodálja a díszesen öltözött, méltósággal lépkedő urakat. Jó negyedóra telt el már a hírt vivő szolga visszatérése óta, elegendő idő ahhoz, hogy a ház lakói fölkészüljenek az előkelő vendégek fogadására.
Ha lehet, a bölcsek még díszesebben öltöztek, mint az éjjel. Csillog a selyem, ragyognak a drágakövek. A turbánt viselő uralkodó fejét drága tollakból készült forgó díszíti, a tollak, hogy még értékesebbé váljanak, aranypikkelyekkel díszítettek. Minden, ami ékszer és drágaság, ott csillog a napfényben mindhármukon.
Mögöttük szolgáik ajándékaikat hozzák. Egyikük kezében intarzia berakásos ládikó, pántjai és zsanérjai vert aranyból vannak. A másik csodaszép ötvösmunkával készült kelyhet hoz, fedele színaranyból készült dús ötvösmunka. Harmadikuk kezében aranyból készült alacsony és széles amforaféleséget látok, teteje piramisszerűen kiképzett, melynek csúcsán jókora gyémánt csillog. Nehezek lehetnek az ajándékok, különösen a ládikó, amelyet a szolga látható erőlködéssel cipel.
A három király most fölmegy a lépcsőn és belép a házba. Először az utcáról a ház belsejébe nyíló folyosóra érnek. Egyik ablak nyitva, rálátni a zöldségeskertre. Másik oldalon két ajtó nyílik, ezeken át jönnek ki a ház tulajdonosai, éspedig egy férfi és egy asszony, akiket három vagy négy kisfiú és kislány vesz körül.
Szűz Mária ölében a kis Jézussal a szobában ül, mellette áll Szt. József. Amikor a bölcsek belépnek, Mária is feláll és meghajlik előttük. Öltözete dísztelen, hófehér. Csodálatosan szép ebben a lágy szövetű hófehér ruhában, mely nyakban és csuklóban teljesen zárt. Szűz Mária szabadon omló aranyszőke fürtjei rajta a díszek, s ahol a ruha szigorúan zárt vonala végződik a nyaknál, tiszta öröm rápillantani Szűz Mária gyönyörűséges arcára, amelyet most az izgatottság enyhe pírja von át. Szeme kedvességet sugároz az érkezőkre és édesen csilingel ajkáról a vendégek köszöntése: „Isten hozott benneteket!" Mária oly szépségesen szép, hogy a három bölcs egy pillanatra szinte dermedten megáll, ám hamarosan visszanyerik önuralmukat, térdre borulnak előtte és arra kérik, üljön le.
Szűz Mária kérleli őket is, foglalnának helyet, ám ők minden kérésének szilárdan ellenállnak, mindössze annyit könnyítenek tartásukon, hogy térden állva maradnak, csak visszaereszkednek sarkukra. Mögöttük, ugyancsak térden állva látom a három szolgát is. Az ajándékokat térdük elé helyezték s most további parancsra várnak.
A bölcsek eközben elmerülten nézik a Kisdedet, aki amióta nem láttam, megnőtt, mozgása is élénkebbé vált. Azt hiszem kora a kilenc hónapos és egy éves között lehet.
Édesanyja ülében ül és madárkához hasonló hangon csicsereg. Akárcsak édesanyja, ő is tiszta fehérben van, lábacskáin apró szandálokat visel. Ruhácskája egyszerű, rövid tunika, melyből állandóan ki-kibújnak nyugtalan lábacskái és minden megragadására kész rózsás kezecskéi. Arca szebb, mint az angyaloké. Kiemelkedik belőle a sötétkék szempár, a száj karmazsinpiros vonala. Jézuska mosolyog, arcára gödröcskéket varázsol a mosoly, félig nyitott szájából pedig néhány fehér fogacska villan elő. Fürtjei mintha valódi aranyból volnának, fénylőén göndörödnek.
A három királyok között a legidősebb vállalta magára a szóvivő szerepét. Elmondta, hogy az elmúlt év decemberében az égbolton egy különlegesen fényes csillagot figyeltek meg. Átnézték az összes csillagtérképet, tanulmányoztak az összes iratot, ám ennek a csillagnak nyomát sem találták. Még a nevét sem említette egyetlen ősi vagy vadonatúj irat. Rájöttek ebből, hogy új csillagot láttak, amelyet Isten azért teremtett, hogy az emberekkel közölje Isten valamely üzenetét. De kevesen figyelték csak meg ezt a különös csillagot, az emberek nagy része tekintetét a sáros földre szegezte. Nem emelték fel tekintetüket a magasba Istenhez és így nem is érthették meg az üzenetet, amelyet Ő végtelen kegyelméből pedig lángokkal írt fel számukra az égboltra.
Ők azonban látták és meg akarták fejteni üzenetét. Pihenést alig engedve maguknak, ételt is alig véve megukhoz keresték, kutatták a csillag üzenetét. Számoltak, figyelembe vették más csillagok járást, a megjelenés idejét és évszakát, a csillagkombinációk óráit és végül sikerrel jártak. Meg tudták állapítani a csillag titkos nevét, megfejtették az általa hordozott üzenetet. A csillag neve „Messiás", állapították meg.
Az általa hordozott üzenet pedig azt hirdette: „A Messiás megérkezett a földre." Egymástól függetlenül, mit sem tudva a többiek számításairól, három helyről indultak útnak. Átkeltek hegyeken és sivatagokon s mindig éjjel utazva haladtak. Folyók állták útjukat, átkeltek rajtuk. Sziklahasadékokat, völgyeket kellett megkerülniük, ám a csillag ott ragyogott előttük és Palesztina felé vezette őket. Habár a világ három egymástól távoli pontjáról indultak, mindhárman ugyanazon irányba tartottak. Már elhagyták maguk mögött a Holt Tengert és csak akkor találkoztak. Isten akaratából találkoztak s bár egymás nyelvét sem ismerték, mégis tudták, hogy együtt kell kutatásukat folytatni. Az Örökkévaló csodát tett velük, képessé tette őket arra, hogy e föld népének beszédét megértsék és így könnyebben tudtak úti céljukról tudakozódni.
Mindhárman együtt érkeztek így Jeruzsálembe, mert a jóslatokból tudták, hogy a Messiás lesz Jeruzsálem királya és egyben a zsidók királya is. Amikor azonban eme városba értek, a csillagot szemük elől veszítették. Szívük majd megszakadt és önvizsgálatot tartottak, vajon mit követhettek el, hogy Isten elfeledkezett róluk. Önvizsgálatuk alapján nem találták vétkesnek önmagukat, így folytatták kutatásaikat. Heródeshez fordultak, tőle tudakolták, vajon melyik palotában született meg a zsidók királya, hiszen őt keresik, őt jöttek imádni. Heródes király összehívatta a papi fejedelmeket, az írástudókat és tőlük tudakolta, hol kell világra jönnie a Messiásnak. „A Júdeabéli Betlehemben" - hangzott a felelet.
Útnak indultak tehát Betlehem irányába. Alig hagyták el a szent várost, a csillag újra megjelent előttük, sőt, nem csupán megjelent, hanem fényessége is fokozódott, szinte felgyújtotta az égboltot.
Ezt követően megállt egy helyen, magába gyűjtötte az összes többi csillag fényességét és sugarai pontosan erre a házra mutattak. Ők pedig megértették belőle, hogy itt találják az isteni Kisdedet. Tehát idejöttek, hogy imádják Őt. Szegényes ajándékot hoztak, de elhozták és elébe helyezik szívüket. Azt a szívet, mely amíg dobog, áldani fogja ezért a kegyelemért az Urat és ugyanígy fogja szeretni Elsőszülöttjét, akit most itt emberként láthatnak. Látogatásuk után hazatérőben pedig szándékukban állt Heródes királyt felkeresni, mert azt mondta nekik, hogy ő is imádni kívánja a Kisdedet.
-Íme - folytatta beszédét - hoztunk aranyat, mert aki király, annak aranyra van szüksége, mirrhát és tömjént, mert Istent az illeti meg. Hiszen gyermeked most itt, habár Isten, emberként van köztünk, hogy megismerje így saját testi valójában az emberi élet keserűségét, a halál könyörtelen törvényszerűségét. Szeretjük Fiadat és szívesen tartanánk Őt testében is halhatatlannak, ahogy tudjuk, szelleme halhatatlan. Mégsem tudtuk elkerülni a keserű szavakat. Sokféle írást, számtalan jövendölést ismertünk meg és hacsak lelkünkbe nem lopózott tévedés, ezekből azt olvastuk ki, hogy Ő, aki a te Fiad, egyben a világ Megváltója, nem más Ő, mint Krisztus, akit Isten azért küldött közénk, hogy megváltsa a világot oly módon, hogy minden bűnéért az engesztelést magára vállalja. Márpedig mi más a halál, mint bűneink egyikének büntetése? Nos, ezt a kenetet mi erre az alkalomra szántuk. Arra szolgálhat, hogy az emberi test, amely önjellegében nem szent, ne legyen alávetett az enyészetnek, maradjon teljesen fenn mindaddig, míg el nem jön a feltámadás órája. És azt kérjük tőle, hogy ezen ajándékenkért emlékezzék ránk és nyissa meg számunkra,szolgái számára birodalmát. Addig is kérjük az édesanyát, hogy engedje imádnunk a Kisdedet, hogy megszenteltessünk őbenne. Engedje meg, hogy megcsókolhassuk gyermeke lábacskáit és ezáltal részesüljünk az égi kegyelemben.
Szűz Mária már túltette magát zavarán, amelyet a bölcs szavai okoztak lelkében és a jóslat komorságát mosolyával próbálta elfedni. Átadja gyermekét a bölcseknek, a legidősebb karjába teszi. Az idős király megcsókolja, jutalmul Jézuska kacsóitól egy simogatást kap. Majd továbbadja őt társainak.
Jézuskának tetszik mimdaz, ami vele történik, mosolyog, csörgeti a királyok aranyláncát és ékszereit. Eközben kinyitják neki a mirrhát tartalmazó edényt, kíváncsian belenéz, látja, hogy valami sárga és fénylő anyag van ott benn, de sokkal jobban leköti figyelmét a fedőn lévő gyémánt, amely a nap sugarait sziporkázó szivárványra töri. Tetszik neki a csillogó valami, kinyújtja feléje kezecskéjét és önfeledten felkacag.
A három királyok rövidesen visszaadják Szűz Máriának a gyermeket és felállnak, velük együtt feláll üléséről Mária is. Többszörös meghajlással köszöntik egymást, ezután a legfiatalabb parancsot ad szolgájának, aki eltávozik. Ők hárman még keveset maradnak és beszélgetnek. Látszik rajtuk, hogy nehezükre esik elszakadni ettől a háztól, szemükben könnyek csillognak. Végül mégis a kijárathoz indulnak, Szűz Mária és Szent József kíséri őket.
Jézuska is lekéredzkedett édesanyja öléből, egyik kezecskéjét a legidősebb bölcsnek nyújtotta, a másikat Szűz Mária fogja, mindketten lehajolva vezetik a Kisdedet. Jézuska léptei még nagyon bizonytalanok, de nagyon élvezi a sétáitatást és nagyokat dobbant lábaival a padlón az előtte ragyogó napsugár csíkján s mindeközben édesen kacag.
A küszöbre érve (ne feledjük el, hogy a szoba ugyanolyan hosszú, mint maga a ház) a három királyok még egyszer elbúcsúznak, letérdepelnek és Jézuska lábát csókolják.
Mária kisfia fölé hajol, megfogja, vezeti kezecskéjét és minden bölcs fejére az áldás jelét adatja vele. Bizony, látom, hogy Szűz Mária Jézus kezecskéjével a kereszt jelét formálja meg.
A három királyok ezután lemennek a lépcsőn, a téren már fel sora kozott karavánjuk, mely már csak őket várta. Az alkonyi napsugár még egyszer megcsillan a díszes lószerszámokon. Az indulás hírére kisebb tömeg gyűlt össze a téren, mindenki látni akarta a távoli vendégeket.
Jézuskának is tetszik mindez, kezecskéjével tapsol és nevet. Édesanyja magasba emelte és az erkély korlátjára állította rá, közben persze egyik kezével szorosan megához öleli, nehogy a mélybe zuhanjon. Szent József lekísérte a térre a három királyokat s mindegyiknek ő tartja a kengyelt, amikor felszállnak hátasaikra. Ketten csodaszép paripára ülnek, egyikük inkább tevét választott.
Királyok és szolgáik immár mind nyeregbe szálltak. Utolsó üdvözletként mindhárman mélyen meghajolnak a nyeregben. Szent József szintén meghajol előttük, ugyanígy tesz az erkélyen Szűz Mária is, aki még egyszer áldásra és búcsúzó intésre vezeti fiacskája kezét.
48. hét
Adventi üzenet Erdő Péter bíboros, prímás szívmelengető üzenetet küldött advent első vasárnapja alkalmából. A mai bonyolult és veszélyteli gazdasági, politikai és egészségügyi helyzetben a bíztatás még a hívő embereknek is elkel. A video változat szöveges üzenetét a Magyar Kurírban olvashatjuk. A videot a YouTube-on nézheti meg, ide klikkelve. |
Adventus Domini – Úrjövet – könyv Aki az advent tartalmáról tájékozódni szeretne, az interneten természetesen könnyen talál ismertetéseket. Nehezebb azonban szabad hozzáférésű, igényes összeállítást, különösen könyvet találni. Fel szeretnénk hívni a figyelmet Dr. Diósi Dávid professzor könyvére, amely pdf formátumban hozzáférhető. Nyomtatott formában a Szent István Könyváruházban szerezhető be. |
Troica – isteni erények, vagy Szentháromság? Az adventi vasárnapok tartalmát keresve, ismert megközelítés a hit, remény és szeretet hármasságának felidézése, amely kiegészül az örömmel. Az isteni erények és a Szentháromság kapcsolatáról sokat írtak. Mi most egy ikon bemutatásával közelítünk ehhez a kérdéshez. Andrej Rubljov Szentháromság ikonja az orosz ikonográfia remekműve. Az ikonok az ortodoxiában oktató szerepet is betöltenek. Ezt az ikont szinte minden keleti keresztény ismeri Troica néven. Az azonban igazán meglephette az odatévedt külföldit, hogy az ikon címét és szerzőjét mindenki tudja (valószínűleg része a művészettörténeti oktatásnak), de hogy mit ábrázol, abban háromból két személy téved. Az ikon a Szentháromságot ábrázolja, és nem a három teológiai erényt, azaz a hitet, a reményt és a szeretetet. A három alakot három női névvel is illetik: Vera, Nagyezsda és Ljubov. E szavak jelentése rendre: Hit, Remény, Szeretet. Annyi azonban igaz ebből a megközelítésből, hogy az isteni erények forrása, tárgya és célja háromságos egy Isten. A félreértést valószínűleg a három hasonló nőalak okozza. Az ikon bemutatását itt találhatjuk meg – igencsak érdekes. |
Szent Miklós ünnepe, járvány és karácsony - időszerű gondolatok Szerkesztőségi írás, itt érhető el. |
46. hét
| Miseközvetítések
listája Az egyre több áldozatot követelő járvány miatt ismét nő a jelentősége az élő miseközvetítéseknek. A Nagyar Kurír folyamatosan frissített listáját itt érheti el. |
| Egyházi
közlemények a járványhelyzettel kapcsolatban Az MKPK új közleményt adott ki 2020. november 9-én a járványhelyzettel kapcsolatban. A közlemény kiadását a megbetegedések növekvő száma miatt kiadott új állami rendelkezések indokolják. A latin egyházmegyékre vonatkozó rendelkezéseket itt olvashatjuk. A Görögkatolikus Metropólia egyházmegyéire vonatkozó rendelkezéseket itt találjuk. |
| A Nagy
Újraindításról öt perces kisfilmben mondja
el véleményét egy fiatal pap. A film angol nyelvű, magyar felirattal. Itt nézheti meg. Klikkeljen a lejátszó jobb alsó sarkára a teljes képernyős üzemmódért, egyébként nem látja a feliratot! |
| Önmagunk
Szűzanyának szentelése Bocsa atya honlapján részletes és igen alapos leírást találhatunk arról, hogyan szentelhetjük a Szűzanyának önmagunkat. A felkészülés legjobb módja nyilván a kifejezetten erre a célra szervezett lelkigyakorlaton történő részvétel,. A mai helyzetben azonban ezt legfeljebb tervezhetjük. Aki pedig szeretné megtudni, miről van szó, és el is szeretne indulni ezen az úton, azt Bocsa atya sok-sok segítséggel, írásokkal, filmekkel, hanganyagokkal látja el. Mindez könnyen elérhető itt, az atya honlapján. |
Szent Miklós ünnepe, járvány és karácsony - időszerű gondolatok
Szent Miklós püspök, hitvalló (270. márc. 15.(?) – 343(?). dec. 6.)
Ebben az évben december 6-a vasárnapra esik, így ünnepe a templomainkban elmarad.
Szent Miklós Myra püspökeként szolgálta Istent és az embereket. Életéről igen kevés tényszerű feljegyzés maradt fönn, ma már nem választhatók el a legendák a valóságtól. Jócselekedetei azonban valóban feltűnőek lehettek, ha mind a mai napig fönnmaradt az emléke.
Miklós napja ma is kedves ünnepnek számít, még az Istentől távolabb állók között is. A gyerekek Miklós napi megajándékozása elterjedt szokássá vált. Még az iskolákban – középiskolákban is – bevett szokás egymás megajándékozása, többnyire édességekkel és szimbolikus virgáccsal. Benne van ebben az érdem szerinti jutalom és büntetés gondolata is, bár ilyenkor azért a büntetéssel általában legfeljebb ijesztgetni szoktak.
Hogy a mai gyermekek mit tudnak az ünnep eredetéről, az kérdéses. Gyerekkoromban, a Télapó ünnepségek korszakában, anyám csak suttogva mondta el, hogy az igazi „Mikulás” egy püspök volt, és rá emlékezve történik az ajándékozás. A piros ruha is a püspökséget kívánta szimbolizálni. A kiérdemelt büntetést osztogató „krampuszok” fekete ruhája és ördögszarva egyszerű szimbólumaikkal a bűn és az ördög kapcsolatát mutatták meg. Népi bölcsességre vall, hogy a büntetést nem a jóságos Mikulás, hanem a krampusz (ördögfi) osztogatta.
Ezt az ünnepet még ma sem árnyékolta be teljesen az anyagiasság, a kötelező tárgy ajándékozás őrülete, amit a kapitalizmus ültetett el az emberekbe, a karácsony ünneplésének elengedhetetlen kellékeként.
Valóban igaz, hogy meg kell „ajándékoznunk” egymást karácsonykor. De nem anyagi javakkal, hanem szeretettel. Szomorú, hogy ma már a szeretet kinyilvánítása ajándéknak minősül, miközben természetes létmódunknak kellene lenni – nem csak karácsonykor.
Ha rászorulónak anyagi javakat adunk, az dicséretes és helyes. De hogy szükségtelen ajándékok vásárlásával keserítsük meg magunkat (és gyakran a megajándékozottat is), ahelyett, hogy Jézus születésének ünnepére, a Fény, az Igazság és az Élet földre szállására készülnénk – az bizony nagy hiba.
Megjegyezzük, hogy a karácsonyi ajándékozás nem bűn. Szeretteinknek örömet szerezni valamivel nem helytelen. De – főleg nagy családokban – érdemes végiggondolni: szükség van-e erre az ajándékozási őrületre? Ott is érdemes erre gondolni, ahol anyagilag megengedhetik maguknak az emberek, hogy mindenkit megajándékozzanak.
Az idén még nehezebb a helyzet, mint máskor. Az idősek, betegek élete védelme érdekében a személyes érintkezést minimalizálni kell! Amikor ezeket a sorokat írom, kis hazánkban már egy egész falura való honfitársunk halt meg a pandémiában! (4500 fő)
Nehéz visszafogni magunkat, hiszen pont az idősek, magányosok, betegek igényelnék a legjobban a személyes kapcsolatot. A sátán elégedett lehet, de azért mindig van, aki ezzel is jól jár, a telefon és számítógép gyártók, gyógyszergyárak, orvosi segédeszköz gyártók biztosan.
Kedves testvéreim, nagyon kérlek titeket: vegyétek komolyan a vírus veszélyeit! Aki még nem hallotta a covid osztály kórtermeiben szenvedők, haldoklók hörgését, nem hiszi el, milyen nagy a veszély. Azok, akik félnek attól, hogy magányosan töltsék el a karácsonyt, gondoljanak arra, hogy a keresztény ember soha nincs egyedül! Ne felejtsük Jézus ígéretét:
„...én veletek vagyok minden napon a
világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Panasz helyett forduljunk Isten felé, és meggyőződhetünk az ige
igazságáról:„Közeledjetek Istenhez, és ő is
közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8)
Térjünk most vissza Szent Miklós püspökhöz. Bájos hagyomány, hogy már csecsszopó korában szentként mutakozott meg: böjti napokon csak egyszer szopott.
Egy háromlányos, előkelő, de szegény család lányainak kiházasításhoz sok arannyal járult hozzá, hogy a lányok elkerüljék a prostitúciót. (Akkor még nem volt püspök, gazdag polgárként élte életét.) Helyi polgárokat, római tisztviselőket mentett meg a kivégzéstől. Viharba került kereskedőket révbe segített. Gabonát sokasított az ínségben, elrabolt csecsemőt adott vissza szüleinek.
Nem vágyott egyházi hivatalra, bár már 19 évesen pappá szentelte a nagybátyja, aki szintén Myra püspöke volt. Jótékonysága és a hozzá kapcsolt csodák miatt választották meg később püspöknek. Konstantin császár idején élt, püspöki tisztét minhalálig becsülettel ellátta.
Miklós részt vett az első niceai zsinaton, és megpofozta ellenlábasát, Ariust. Ezért először elítélték, de a zsinat végén rehabilitálták. Miklós azonban nem szerepel a niceai aláírók listáján, viszont ez csak töredékesen maradt fenn. Ami biztos, Miklós harcolt az ariánusok ellen.
Mindenszentek ünnepére
November elseje a katolikusok és az ortodoxok számára a mindenszentek ünnepe. A rövid elnevezés az üdvözült lelkek emléknapját és a megdicsőült Egyház ünnepét takarja.
Szekularizált, elpogányosodóban lévő világunkban az ünnep összemosódik a következő napon, november 2-án tartott halottak napjával, a szenvedő Egyház ünnepével.
Erkölcsileg helyes a halottakról megemlékezni, de ez önmagában nem keresztény kultusz. A halottaikról a legtöbb kultúrában megemlékeznek, azokban is, amikben semmiféle vallásnak nincs nyoma.
A mai profán mindenszenteki kultuszból csak a lényeg hiányzik: Isten.
A szentek a múltban
A XX. század közepéig a katolikus népi gondolkodásban és a népéletben a szentek jelentős szerepet játszottak.
A névadás is a szentekhez kötődött. A keresztség során a bűnök eltörlésén túl a gyermek egy védőszentet is kapott – azt, akinek a nevével felruházták.
Nem volt szokás a születésnap ünneplése – a legtöbb egyszerű ember nem is tudta pontosan, mikor született. (A II. vh. előtt nem volt kötelező személyazonosító okmány, sőt, tilos volt az általános, kötelező regisztráció. ) A névnapját viszont mindenki tudta, és a személy ünnepe is a névnapján volt, de nem a személyt, hanem a szentet ünnepelték. Ez a mai individuális életszemlélet számára alig érthető, de így volt. Az élet szakrális keretek között zajlott, bár egyáltalán nem bűn- és bajmentesen.
A névnek az arisztokrácia is komoly jelentőséget tulajdonított. Ott azonban sokkal kevésbé a szentek védelme alá húzódás dominált, mint más, igencsak világi szempontok. A főnemeseknek rengeteg keresztnevük volt, akár tizenhat is lehetetett. Ennek oka a számmisztika és a nominalizmus elfogadásában rejlik.
A szentekhez – mint közbenjárókhoz – folyamodás általános volt. Különösen „kedves” szent volt páduai Szt. Antal, a szegények védőszentje. Sajnos, sok embernek kellett hozzá fordulni.
Az ország védőszentje is ismert fogalom. Az már érdekesebb, hogy egy-egy területnek is lehet védőszentje, így pl. Erdély védőszentje Szt. László királyunk, aki egyébként a magyar lövészkatonák hivatalos védőszentje jelenleg is. Ebből látszik, hogy vannak fegyvernemi védőszentek is.
A foglalkozások, tevékenységek védőszentjeiről sem feledkezhetünk meg. Még a ministránsoknak is van védőszentje, Szt. Tarzíciusz, aki az elsőáldozók és az akolitusok védőszentje is.
A szentek jelentősége a mai népi vallásosságban
A mai népi vallásosságnak már nem lényegi része a szentek tisztelete és a mindennapi életben segítségül hívása. A szekularizált tömegeknek fogalmuk sincs a név és a védőszent közötti kapcsolatról. A névadás hagyományos szempontjai is eltűntek. Különböző társadalmi rétegekben a szokások eltérőek voltak, de például az apa nevének továbbvitele, nagybácsi, nagynéni nevének továbbvitele – mint szempontok – eltűntek. A magyar nevek és az ősi nevek is lenézetté váltak. Gyakran az egyediség vágya vezet szokatlan, idegen hangzású nevekhez. Legfőbb befolyásoló tényező itt is a divat lett. Az egyes években születtet gyermekek negyede(!) azonos nevet visel.
Rossz gyakorlatot eredményezett az egyébként széphangzású Virág név bevezetése is, amit a Flóra név magyarosításának tekintenek. Szent Flóra azonban egy római vértanú, Virág nevű szentről még nem tudunk.
Kommentár nélkül említjük meg, hogy egy polgártársunk a gyermekét külön engedéllyel Radiátor névre anyakönyveztette. Reméljük, Isten szeretetét sugározza.
Mi természetesen áldásunkat küldjük minden, keresztény szempontból kifogásolható névadású embertársunknak is, és szívből kívánjuk, hogy a nevük ne szolgáljon hátrányukra.
Az előzőekben csupán egy olyan társadalmi gyakorlatra akartunk rámutatni, amelyik jól jelzi a tradíciók és a katolikus gondolkodás meggyengülését.
A mai, járvány sújtotta világban nem javasoljuk a nyilvános rendezvényeken történő részvételt, főleg nem az idősebb olvasóinknak.
Kérjük azonban, hogy vegyék elő az imakönyvüket, és november 1-én imádkozzák el a mindenszentek litániáját. Akinek nincs meg, itt megtalálja.
Adja Isten, hogy ez az ünnep közelebb vigyen minket szentjeinkhez, és ezzel be tudja tölteni a szerepét.
J.S. Ferenc
Ima a koronavírus betegség
megszűnéséért
Úr Jézus, mindenség
Királya, alázattal és bizalommal borulunk le előtted.
Te vagy minden jónak a forrása! Te vagy minden betegség
gyógyítója!
Te vagy minden ördögi kötelék
szabadítója! Te
vagy a szeretet Királya!
Köszönjük, hogy meghaltál értünk a kereszten és megváltottál minket.
Ismered betegségeinket, félelmeinket, és aggodalmainkat.
Hisszük, meg akarsz gyógyítani minket a koronavírus okozta betegségből.
Te mondtad irgalmas Jézus: „Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!” (Jn 16,24)
Bizalommal kérjük, hallgasd meg könyörgésünket. Kérjük, Isteni hatalmaddal állítsd meg a vírus terjedését hazánkban. Bűneink miatt megérdemeljük büntetésed, mert elfordultunk Tőled, parancsaiddal nem törődtünk. Kérjük, fogadd el bűnbánatunkat és megalázott lelkünket. „Teljes szívvel követni akarunk téged.”(Dán 3)
Adj hitet, hogy eszközei legyünk gyógyító kegyelmednek. Akkora hitet, amit elvársz tőlünk, amitől a „hegy is felemelkedik és a tengerbe vetődik.” (Mt 21,21)
Ezért most Neved erejével bátran mondjuk:
„Jézus
Szent Nevében parancsolok neked korona-vírus démona, távozz tőlem és
egész Magyarország területéről, és soha ne gyere vissza!”
Kérjük,
küldd el Szentlelkedet, hogy isteni figyelmeztetésed megtérést indítson
el bennünk. Adj nekünk új életet a Szentlélekben. Segíts, hogy
megtanuljuk szeretni egymást újra. És gyermeki szeretettel találjunk
vissza Hozzád, megtartva parancsaidat, elnyerve oltalmadat és
áldásaidat életünkben. Szűz Mária, Jézus Anyja és a mi Anyánk, fordítsd Fiad irgalmát felénk. Könyörögj érettünk! Ámen
Az Eucharisztikus Kongresszust a járvány miatt egy évvel elhalasztották.
Eggyel több ok arra, hogy imádkozzunk a sikeres megvalósulásáért 2021-ben.
Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért
Mennyei Atyánk, minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő
Krisztust felismerjük, és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk,
Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon!
Ámen.
Üzenet egy lombardiai orvostól
"Soha
a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni
fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a
szörnyűség egyre duzzad és egyre megállíthatatlanabb.
Az elején csak páran jöttek, aztán százával...és most nem is orvosok vagyunk hanem szelektálók...el kell döntsük hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.
Most két hete, én és kollégáim ateisták voltunk.
Ez volt a normális, hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk.A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, mert templomba jártak.
Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal.
Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta.
Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Most be kell ismerjük; mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve két társunk meghalt és a többiek is alig állnak a lábukon.
Rájöttünk, hogy az ember tudása véges és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.
Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt) mindannyian kikészültünk. Mert az idős pásztor, amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk.
A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön.
Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak az utolsó leheletemig.
Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála"
(Via Gianni Giardinelli via Julian Urba)
Az elején csak páran jöttek, aztán százával...és most nem is orvosok vagyunk hanem szelektálók...el kell döntsük hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.
Most két hete, én és kollégáim ateisták voltunk.
Ez volt a normális, hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk.A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, mert templomba jártak.
Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal.
Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta.
Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Most be kell ismerjük; mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve két társunk meghalt és a többiek is alig állnak a lábukon.
Rájöttünk, hogy az ember tudása véges és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.
Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt) mindannyian kikészültünk. Mert az idős pásztor, amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk.
A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön.
Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak az utolsó leheletemig.
Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála"
(Via Gianni Giardinelli via Julian Urba)
(Az
írást a Facebook-ról vettük át, Fuchs Tibortól)
Pio atya Magyarországról szóló próféciája:
“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len¬ne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" (Lejegyezte Pio atya)
Kiengesztelődés,
gyógyulás, szabadulás
Bocsa József váci piarista atya könyve Isten irántunk érzett gondviselő szeretetének gyönyörű megnyilvánulása.
Napjaink ismert nehézségei miatt ez a könyv még jobban felértekelődik. Ma már Egyházunktól, Istenünktől távolállók is érzik, hogy ideje Isten védőszárnyai alá húzódni.
Saját szavaink helyett álljon itt a könyv borítóján található ismertetőből egy részlet.
"Arról szól ez a könyv, hogy hogyan kerülje el az ember a földi poklot, amelyben lehet, hogy már benne van, hogyan gyógyuljon meg betegségeiből, amelyek már régóta kínozzák, de még nem talált rájuk gyógyulást sem az orvosoknál, sem a pszichológusoknál, sem az alternatív gyógyászat különféle formáiban. Hogyan szabaduljunk ki saját bűneink, mások bűnei, és a gonosz fogságából? Hogyan vegyük kézbe saját sorsunk irányítását? Hogyan befolyásolhatjuk pozitív módon mások életét, de mindezt mégsem pusztán öntevékenyen, napjaink divatos önmegváltási próbálkozásainak áldozatául esve, hanem azok útvesztőiből is kikászálódva, a Názáreti Jézus Krisztus megváltását elfogadva és magunkévá téve. A könyv a váci Piarista Templomban másfél évtizede zajló gyógyító alkalmak összefoglalása, az ilyen alkalmakra - életünk rendbetételére - való felkészülés. A gyógyító-szabadító szolgálat, az egyéni és közösségi gyógyulás és szabadulás kézikönyveként is forgatható."
Gyönyörű kiállítású, képekkel is illusztrált könyv egyszerre mélyen tárgyszerű, sokrétű, ugyanakkor minden hívő számára érthető. Ajánljuk minden lelkigondozónak, lelkészeken kívül lelkipásztori segítőknek, beteglátogatóknak, pszichológusoknak, és valamennyi, a lelkiség problémáit megoldani kívánó hívőnek.
Megtévesztő, hogy csak 212 oldal terjedelmű, mert óriási anyagot ölel fel. Ezt a példásan tömör és világos kifejtés teszi lehetővé.
Az első részben a bűn és bűnbánat fogalmait és a demiológia elemeit tekinthetjük át. Utóbbival kapcsolatban az áldás és átok témákról, a függőségekről is olvashatunk.
A második részben a bűnbánat és a megtérés akadályainak elemzését találjuk. A New Age rövid, de igen pontos ismertetése és kritikája önmagában is értékes. Ezt a megkötözöttségek, démoni befolyások elemzése követi.
A harmadik rész a megtérés, a gyógyulás és a szabadulás felé vezető út gyakorlati lépéseihez ad segítséget. Mélysége egészen megdöbbentő, gyakorlott lelkipásztoroknak is sokat segíthet.
Gazdag bibliai és szakirodalmi hivatkozás segíti elő a feldolgozott anyag elfogadását és mélyebb megértését.
A könyv a
bocsa.jozsef@piarista.hu
Gyakorlati tanácsok egy hívő
orvostól (film)
A
járvány idején akkor követünk Istennek tetsző magatartást, ha nem
bízunk vakmerőn Isten kegyelmében, hanem mi magunk is betartjuk azokat
az orvosi és hatósági utasításokat, amik egészségünk megőrzését és a
fertőzések továbbadásának elkerülését segítik elő. Ezen a filmen egy hívő orvostól
hallunk gyakorlati tanácsokat.A járványügyi rendelkezések püspöki
hatáskörbe tartoznak. Ennek megfelelően egyházmegyénként eltérőek
lehetnek.
Az egyes egyházmegyék járványügyi rendelkezései itt érhetőek el!
Az egyes egyházmegyék járványügyi rendelkezései itt érhetőek el!
(2022. július 19-i
állapot szerint)
Húsvéti köszöntés
Krisztus
feltámadt!
Valóban feltámadt!
Nem is olyan régen még így köszöntötték egymást a katolikusok húsvét
nyolcadában. Egy kis somogyi faluban még a múlt század hatvanas éveiben
is élt ez a szép szokás. Azóta ott a régi házak helyett nagy, hívogató
nyaralók épültek, a Balaton közelsége miatt nyáron német rendszámú
autókkal tele a falu, a templom pedig éppen annyira látogatott, mint
máshol – bár a fenntartást nem érheti kifogás.Valóban feltámadt!
Mi változott meg? Bűnök akkor is voltak. Még „angyalcsinálók” is tevékenykedtek, ami felettébb hangzatos megnevezés a magzatgyilkosságra. A létbizonytalanság megszűnt, jómódban élnek. De a népi vallásosság eltűnt! A jólétért nem Istennek adnak hálát, kizárólag a maguk szorgalmának, munkájának tudják be.
Persze, nem egy kis falut akarok itt pellengérre állítani, nem rosszabbak ők, mint mi bárhol másutt. Csak az Istenhez való viszony változását szerettem volna egy példán keresztül érzékeltetni.
Ha pedig mi olyan szerencsések vagyunk, hogy Isten kegyelméből felfogjuk, megértjük és valljuk, hogy a saját munkánk a földi érvényesüléshez szükséges, de semmiképpen nem elégséges, akkor itt az ideje, hogy hálát adjunk.
„Adjatok
hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus
Jézusban.”
(1Tesz 5,18)
(1Tesz 5,18)
Adjunk hálát legfőképpen azért, mert Isten elküldte szent Fiát a megváltásunkra. Adjunk hálát Jézus Urunknak azért, amiért ezt a nagyon nehéz küldetést vállalta és teljesítette. Ne essünk bele abba a téves értelmezésbe, hogy – mivel maga is Isten volt – neki ez nem volt jelentős tehertétel. Még olyan tévtanításokkal is találkozunk – már a kezdetektől fogva – hogy Jézus nem is szenvedett a kereszten, vagy nem is volt rajta igazából, csak úgy látszott. Óvjon meg minket Jézus szenvedéstörténetének hiteles átélése, az evangéliumi igazság, amiből megismerhetjük, mi is történt akkor, húsvét táján, közel 2000 éve Jeruzsálemben. Ne csak húsvét táján, de minden nap adjunk hálát a keresztáldozatért Istennek. Az Atyának, mert eltervezte, Jézusnak, mert megvalósította, a Szentléleknek pedig a feltámadásért és azt követő munkálkodásáért.
Bizonyára sokaknak hiányzik, hogy nem járhatták végig a megszokott, fájdalmas, de szeretett keresztútjukat. Bármennyire segít is egy szép helyen fekvő Kálvária lelkileg felemelkedni, ezt egy kis lakásban ugyanúgy megtehettük, és bizonyára sokan meg is tettük. A lelki áldozásra felkészülés pedig a léleknek olyan egészséges próbája, ami mindenkinek hasznára válhat.
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk békés, áldott húsvétot valamennyi olvasónknak!
A
Szerkesztőség
Fotó: Kiss Balázs, Bodajk
VISSZA
VISSZA
Július 11-én ültük nursiai Szent Benedek apát ünnepét.
Magától értetődő, hogy a nagy rendalapítóról, a nyugati szerzetesség atyjáról, a Katolikus Egyház és főleg a bencés rend méltóan megemlékezett.
Az ünnep után azonban némi csalódottságot érezhetünk. El kellett volna gondolkodnunk azon, hogy mit üzen nekünk, a ma keresztényeinek – vagy, akár csak a mai Európa polgárainak ̶̶ Szent Benedek tanítása, életműve.
1964. október 24-én VI. Pál pápa Európa fővédőszentjévé nyilvánította Szent Benedeket. Mintha a jövőbe látott volna... Szent Benedek ugyanis nem csak a múlt és az Egyház embere, hanem a jelené, a jövőé, és egész Európáé.
Amikor szentjeinkről beszélünk – régi hagyományt követve ugyan, de nem biztos, hogy mindig helyesen – a szociális tanításaikat nem emeljük ki. Tesszük ezt azért, mert szemünket az üdvösségen tartjuk. Jogos, de néha jó lenne, ha a lábunk elé néznénk egy kis időre. Így legalább esélyünk lenne arra, hogy elkerüljük a sátán csapdáit.
„Ora et labora!” (Imádkozzál és dolgozzál!) Az ismert jelmondat nem csak a bencés intézmények alapelve, hanem minden keresztény ember alapvető életnormája. Szent Benedek kolostora igen egyszerű elvek mentén működött, és kihatása meghatározó jelentőségű volt a kialakuló középkori társadalomra. Rendje nem kivonult a társadalomból, hanem – a szükséges távolságot megtartva – éppen segített felépíteni azt.
Az utazó a kolostorban ételt és szállást kapott. Ha beteg fordult hozzájuk, meggyógyították. Ha valaki földművelés, állattartás ügyében kért tanácsot, megkapta. Sőt, lehetőséghez képest vetőmagot is juttattak a rászorulónak. Nem segélyezés formájában, hanem tanítással összekötve. Minden szerzetest megtanítottak olvasni! Ez azért érdekes, mert még a 20. században is voltak analfabéta "laikus testvérek" (itt: nem pap szerzetesek) Magyarországon is.
Ez volt az az erkölcsi alap és gyakorlati tevékenység – és nem a „termelő erők és termelési viszonyok dialektikája” – amin felépült a középkori társadalom .
Az új társadalmi formáció alapja tehát a keresztény erkölcs volt. Ezért aztán később a „sötét középkor” jelzőt is megkapta. De ugorjunk most egy nagyot, és nézzük meg, hol tartunk ma. Európa nyilvánvaló válságban van. Ennek elemzését meghagyjuk a politológusoknak,
Feltennék azonban néhány kérdést, azzal kapcsolatban: mi maradt meg az alapító erkölcsiségből?
- Adunk enni az éhezőknek?
- Segítünk a rászorulóknak?
- Képezzük magunkat lelki olvasmányokkal?
- Imádkozunk rendszeresen?
- Részt veszünk szent liturgiákon? (Mise, keresztút, litánia, istentisztelet – ki-ki vallása szerint)
-Tisztességesen dolgozunk?
Egyáltalán: Keresztény emberként élünk? Betartjuk a törvényeket? És az erkölcs parancsait? Vagy csak mástól várjuk el?
Kedves testvérek, már katedrálisok égnek Európában. De még nem késő Istenhez fordulni. Éljünk a lehetőséggel! Nem kell bonyolult dolgokra gondolnunk. Kövessük Szent Benedek tanítását, és ha elég sokan leszünk, akik ezt vállalják, megmarad Európa. Ha nem, akkor elveszik. Az őseink emlékével, a saját jelenünkkel és a jövő nemzedék lehetőségeivel együtt.
Javasolt olvasmányok:
Szent Benedek élete és szelleme
Szent Benedek regulája magyar nyelven
Szent Benedek Regulája az olvasásról
Augusztus 13-án ünnepli az ortodoxia magyarországi Szent Irén emlékünnepét.
Szent László elárvult lánya, Piroska (1088-1134. augusztus 13), házasságkötése révén új nevet kapott, és így Irén néven lett szentté. Az ortodoxiában akkor még a valláshoz tartozóknak kötelező volt ortodox szent nevét választani, így kapta az Eirene nevet. (A továbbiakban csak magyarosan, Irénként emlegetjük.) Az ortodoxiában ennek megfelelően magyarországi Szent Irénként tisztelik.
Bár méltán mondhatjuk, hogy Szent Piroska nemzetünk büszkesége, és elvileg a Katolikus Egyház is szentjének tekinti, ennek ellenére sokan arról se tudnak, hogy létezett.
Pedig az „Isten, Haza, Család” eszményt ilyen tökéletesen nem sokan valósították meg, mint az ismeretlen szentünk.
Az elmúlt hetekben a kommunikációs eszközök tele voltak afölötti panasszal, hogy az isztambuli Hagia Szophia templomot 2020. júliusa óta ismét mecsetként használják.
Ezt a politikai és vallástörténeti eseményt értékelni nem feladatunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az 537-ben átadott templomot 1453-tól 1934-ig mecsetként használták, utána múzeumként funkcionált. Azaz, az utolsó majdnem ötszáz évben mecsetként működött.
Közben nem hallottunk arról, hogy a templomnak magyar vonatkozása is van. Szent László királyunk lányának, egykori bizánci császárnénak, magyarországi Szent Irénnek a gyönyörű mozaikképe található a templom falán. Mi, magyarok, természetesen reméljük, hogy a mohamedán szertartásokon nem kívánatos elemeket csak letakarják, és egyébként pedig megtekinthetők maradnak. Erre a török elnök ígéretet is tett.
Évszázadok távlatából nagyon nehéz hiteles képet alkotni bármilyen vallási vagy világi történelmi személyiségről. Ez ebben az esetben is így van. Sajnos, keveset tudunk Szent Irénről.
Személyét nálunk a hallgatás fátyla takarja. Ennek több oka is lehet. Az elmúlt 100 évben folyamatos harc folyt a magyar hagyományok ellen. A másik esetleg az, hogy nem a Katolikus Egyház avatta szentté. Utóbbin nem illene fönnakadnunk, mert Szent István királyt is az Ortodox Egyház avatta szentté. Kétségtelen, hogy a szó szerint gyümölcsöző, példás házasságával és nyolc gyermekével „kilóg” a többségében szűz szentek közül. Talán ezért is érdemelne nagyobb figyelmet a személye.
Nevét hiába keressük a Római Misekönyvben, és a Diós-féle Szentek életében (ez inkább érthető, német bázisú könyv), de Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára c. könyvében sem találjuk meg. A Magyarság Szentjei című DVD sorozatban sem szerepel.
Méltatlan hanyagolása szerencsére feltűnt, és 2007-ben megjelent Nagymihályi Géza könyve, Árpád-házi Szent Piroska - Az idegen szent címmel.
Ez az egyetlen elérhető könyv, ami dicső szentünkről szól. Szép kiállítású, igényes munka.
Szent Irén élete és halála is tragikus. Erényei azonban kiemelkedőek, és méltán tették ismertté és elismertté.
Házassága példás és erény teli. Négy fiú és négy lánygyermek anyja. Férjével szeretik egymást, és a kor szokásaitól eltérően, még a harctérre is többször elkíséri. A feljegyzések szerint kifejezetten szép volt. Férjét a kortársak Szép Jánosként emlegették. Egymáshoz illő, igazi uralkodói pár volt a kortárs feljegyzések szerint.
Szent Irén templomot, kolostort, kórházat és elmebetegek számára intézetet építtetett. A Pantokrator monostor a mai napig őrzi a nevét, ott is lett eltemetve. Bár alapvetően kegyes cselekedetei és kiemelkedően erényes élete miatt lett ismert, politikai kérdésekben is jártas volt.
Ma országunk, népünk és egész Európa megmaradásához nagy szükség lenne Szent Irén erényei gyakorlásának. Ez pedig mindenki számára csak választás kérdése.
Javasolt olvasmányok:
Könyv: Nagymihályi Géza: Árpád-házi Szent Piroska – Az idegen szent Kairosz Kiadó, Bp. 2007 (Elérhető!)
web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Piroska
https://hu.wikipedia.org/wiki/II._I%C3%B3ann%C3%A9sz_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r
VISSZA
 |
Gondolatok az Isteni Irgalmasság
vasárnapjára
Húsvét második vasárnapja 2000. április 30-a óta viseli az Isteni Irgalmasság Vasárnapja nevet. II. János Pál pápa az erre vonatkozó rendelkezését Fausztina nővér szentté avatási miséjén jelentette be. Az Isteni Irgalmasság terjesztésére Jézus egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomásban. Szent Faustyna Kowalska Naplójában ez áll: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.’. ,,Azt kívánom, hogy a képet... Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli. II. János Pál tehát nem cselekedett mást, mint pontosan teljesítette Jézus kívánságát. Az irgalmasság jelentőségéről, szerepéről sokat olvashatunk. Mi, gyarló emberek, Isten irgalmasságára és embertársaink irgalmasságára is rá vagyunk szorulva. Ez a szép és fontos ünnep alkalmat ad arra, hogy minden évben elgondolkodjunk az irgalom szerepén és jelentőségén életünkben. II. János Pál pápa egészen különleges jutalomban részesült. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, nem lehet véletlen, hogy a szent pápa 2005. április 2-án, szombaton, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján tért meg mennyei Atyjához. A
Szerkesztőség
|
Július 11-én ültük nursiai Szent Benedek apát ünnepét.
Magától értetődő, hogy a nagy rendalapítóról, a nyugati szerzetesség atyjáról, a Katolikus Egyház és főleg a bencés rend méltóan megemlékezett.
Az ünnep után azonban némi csalódottságot érezhetünk. El kellett volna gondolkodnunk azon, hogy mit üzen nekünk, a ma keresztényeinek – vagy, akár csak a mai Európa polgárainak ̶̶ Szent Benedek tanítása, életműve.
1964. október 24-én VI. Pál pápa Európa fővédőszentjévé nyilvánította Szent Benedeket. Mintha a jövőbe látott volna... Szent Benedek ugyanis nem csak a múlt és az Egyház embere, hanem a jelené, a jövőé, és egész Európáé.
Amikor szentjeinkről beszélünk – régi hagyományt követve ugyan, de nem biztos, hogy mindig helyesen – a szociális tanításaikat nem emeljük ki. Tesszük ezt azért, mert szemünket az üdvösségen tartjuk. Jogos, de néha jó lenne, ha a lábunk elé néznénk egy kis időre. Így legalább esélyünk lenne arra, hogy elkerüljük a sátán csapdáit.
„Ora et labora!” (Imádkozzál és dolgozzál!) Az ismert jelmondat nem csak a bencés intézmények alapelve, hanem minden keresztény ember alapvető életnormája. Szent Benedek kolostora igen egyszerű elvek mentén működött, és kihatása meghatározó jelentőségű volt a kialakuló középkori társadalomra. Rendje nem kivonult a társadalomból, hanem – a szükséges távolságot megtartva – éppen segített felépíteni azt.
Az utazó a kolostorban ételt és szállást kapott. Ha beteg fordult hozzájuk, meggyógyították. Ha valaki földművelés, állattartás ügyében kért tanácsot, megkapta. Sőt, lehetőséghez képest vetőmagot is juttattak a rászorulónak. Nem segélyezés formájában, hanem tanítással összekötve. Minden szerzetest megtanítottak olvasni! Ez azért érdekes, mert még a 20. században is voltak analfabéta "laikus testvérek" (itt: nem pap szerzetesek) Magyarországon is.
Ez volt az az erkölcsi alap és gyakorlati tevékenység – és nem a „termelő erők és termelési viszonyok dialektikája” – amin felépült a középkori társadalom .
Az új társadalmi formáció alapja tehát a keresztény erkölcs volt. Ezért aztán később a „sötét középkor” jelzőt is megkapta. De ugorjunk most egy nagyot, és nézzük meg, hol tartunk ma. Európa nyilvánvaló válságban van. Ennek elemzését meghagyjuk a politológusoknak,
Feltennék azonban néhány kérdést, azzal kapcsolatban: mi maradt meg az alapító erkölcsiségből?
- Adunk enni az éhezőknek?
- Segítünk a rászorulóknak?
- Képezzük magunkat lelki olvasmányokkal?
- Imádkozunk rendszeresen?
- Részt veszünk szent liturgiákon? (Mise, keresztút, litánia, istentisztelet – ki-ki vallása szerint)
-Tisztességesen dolgozunk?
Egyáltalán: Keresztény emberként élünk? Betartjuk a törvényeket? És az erkölcs parancsait? Vagy csak mástól várjuk el?
Kedves testvérek, már katedrálisok égnek Európában. De még nem késő Istenhez fordulni. Éljünk a lehetőséggel! Nem kell bonyolult dolgokra gondolnunk. Kövessük Szent Benedek tanítását, és ha elég sokan leszünk, akik ezt vállalják, megmarad Európa. Ha nem, akkor elveszik. Az őseink emlékével, a saját jelenünkkel és a jövő nemzedék lehetőségeivel együtt.
Javasolt olvasmányok:
Szent Benedek élete és szelleme
Szent Benedek regulája magyar nyelven
Szent Benedek Regulája az olvasásról
J.S.
Ferenc
Augusztus 13-án ünnepli az ortodoxia magyarországi Szent Irén emlékünnepét.
Szent László elárvult lánya, Piroska (1088-1134. augusztus 13), házasságkötése révén új nevet kapott, és így Irén néven lett szentté. Az ortodoxiában akkor még a valláshoz tartozóknak kötelező volt ortodox szent nevét választani, így kapta az Eirene nevet. (A továbbiakban csak magyarosan, Irénként emlegetjük.) Az ortodoxiában ennek megfelelően magyarországi Szent Irénként tisztelik.
Bár méltán mondhatjuk, hogy Szent Piroska nemzetünk büszkesége, és elvileg a Katolikus Egyház is szentjének tekinti, ennek ellenére sokan arról se tudnak, hogy létezett.
Pedig az „Isten, Haza, Család” eszményt ilyen tökéletesen nem sokan valósították meg, mint az ismeretlen szentünk.
Az elmúlt hetekben a kommunikációs eszközök tele voltak afölötti panasszal, hogy az isztambuli Hagia Szophia templomot 2020. júliusa óta ismét mecsetként használják.
Ezt a politikai és vallástörténeti eseményt értékelni nem feladatunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az 537-ben átadott templomot 1453-tól 1934-ig mecsetként használták, utána múzeumként funkcionált. Azaz, az utolsó majdnem ötszáz évben mecsetként működött.
Közben nem hallottunk arról, hogy a templomnak magyar vonatkozása is van. Szent László királyunk lányának, egykori bizánci császárnénak, magyarországi Szent Irénnek a gyönyörű mozaikképe található a templom falán. Mi, magyarok, természetesen reméljük, hogy a mohamedán szertartásokon nem kívánatos elemeket csak letakarják, és egyébként pedig megtekinthetők maradnak. Erre a török elnök ígéretet is tett.
Évszázadok távlatából nagyon nehéz hiteles képet alkotni bármilyen vallási vagy világi történelmi személyiségről. Ez ebben az esetben is így van. Sajnos, keveset tudunk Szent Irénről.
Személyét nálunk a hallgatás fátyla takarja. Ennek több oka is lehet. Az elmúlt 100 évben folyamatos harc folyt a magyar hagyományok ellen. A másik esetleg az, hogy nem a Katolikus Egyház avatta szentté. Utóbbin nem illene fönnakadnunk, mert Szent István királyt is az Ortodox Egyház avatta szentté. Kétségtelen, hogy a szó szerint gyümölcsöző, példás házasságával és nyolc gyermekével „kilóg” a többségében szűz szentek közül. Talán ezért is érdemelne nagyobb figyelmet a személye.
Nevét hiába keressük a Római Misekönyvben, és a Diós-féle Szentek életében (ez inkább érthető, német bázisú könyv), de Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára c. könyvében sem találjuk meg. A Magyarság Szentjei című DVD sorozatban sem szerepel.
Méltatlan hanyagolása szerencsére feltűnt, és 2007-ben megjelent Nagymihályi Géza könyve, Árpád-házi Szent Piroska - Az idegen szent címmel.
Ez az egyetlen elérhető könyv, ami dicső szentünkről szól. Szép kiállítású, igényes munka.
Szent Irén élete és halála is tragikus. Erényei azonban kiemelkedőek, és méltán tették ismertté és elismertté.
Házassága példás és erény teli. Négy fiú és négy lánygyermek anyja. Férjével szeretik egymást, és a kor szokásaitól eltérően, még a harctérre is többször elkíséri. A feljegyzések szerint kifejezetten szép volt. Férjét a kortársak Szép Jánosként emlegették. Egymáshoz illő, igazi uralkodói pár volt a kortárs feljegyzések szerint.
Szent Irén templomot, kolostort, kórházat és elmebetegek számára intézetet építtetett. A Pantokrator monostor a mai napig őrzi a nevét, ott is lett eltemetve. Bár alapvetően kegyes cselekedetei és kiemelkedően erényes élete miatt lett ismert, politikai kérdésekben is jártas volt.
Ma országunk, népünk és egész Európa megmaradásához nagy szükség lenne Szent Irén erényei gyakorlásának. Ez pedig mindenki számára csak választás kérdése.
Javasolt olvasmányok:
Könyv: Nagymihályi Géza: Árpád-házi Szent Piroska – Az idegen szent Kairosz Kiadó, Bp. 2007 (Elérhető!)
web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Piroska
https://hu.wikipedia.org/wiki/II._I%C3%B3ann%C3%A9sz_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r
J.S. Ferenc
Augusztus 15-én ünnepeljük Nagyboldogasszony ünnepét. Ezen a napon emlékezünk meg Szűz Mária mennybevételéről. A katolikus tanítás szerint Szűz Mária halálakor testestől-lelkestől a mennybe került.
A magyarság számára ez nemzeti ünnep is. Ezen a napon ajánlotta föl I. István az országát Szűz Máriának, aminek révén lett hazánk Regnum Marianum, Mária Királysága. A középkorban ez Magyarország hivatalos latin neve volt.
Az ünnep magyar neve (Nagyboldogasszony) a múltban, régi máriás hagyományban gyökerezik.
Adjunk hálát Istennek, hogy ma ezt a nagyszerű napot békében ünnepelhetjük. Használjuk ki a lehetőséget, és forduljunk lélekben mennyei Édesanyánk felé. Kérjük segítségét az elközelgő nehéz napokra. Az Ő szerető anyai szívén keresztül könnyebben odatalálunk szent Fiához, Jézushoz.
Boldogasszonyunk köszöntésére álljon most itt Szent Bonaventura 83. zsoltára:
Milyen kedves, mennyire elragadó a Te megváltó hajlékod, ó, erény Királynője.
Bűnösök, tiszteljétek Máriát, aki kegyelmet és üdvösséget szerez nektek.
Az Ő imája illatosabb a füstölőnél és a balzsamnál, könyörgései soha nem lesznek eredménytelenek.
Járj közbe értem, Úrnőm, a te Krisztusodnál, sem a halálban, sem az életben ne hagyj el engem.
Mert a te lelked kedves, és kegyelmed betölti az egész világot.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Ma még a katolikus hívők nagy része előtt ismert, hogy a csodák jó része Szűz Máriához kötődik, és gyakran kapcsolatos valamilyen kegyképpel.
A mai szent napon az Isten szeret rovatunkban bemutatunk egy csodás kegyképet, ami a nagyközönség előtt biztosan ismeretlen. Akit érdekel, itt tekintheti meg a képet, és elolvashatja az arról szóló rövid ismertetést. (A Szerk.)
Szeptember 8-án ünnepeljük Szűz Mária születését, Kisboldogasszony napját. 12-én pedig a Szűzanyánk névnapjára emlékezünk.
A Szűzanya mélységes tisztelete és szeretete, valamint a bele vetett határtalan bizalom, ami a magyar népi vallásosságot jellemezte az elmúlt századokban, csodálkozásra készteti a ma emberét – hívőt és hitetlent egyaránt.
Honnan származik ez a mély és a legutóbbi időkig töretlen hit? Hívőként a válaszunk nyilvánvaló: a végső ok Isten. Az emberi tudásvágy, természetes kíváncsiság azonban nem éri be ennyivel.
Néprajzkutatók sokasága vizsgálta ezt a jelenséget, próbálták feltárni a hihetetlenül sokszínű Máriás népi hagyományt. De vallástörténeti szempontból is érdekes kérdés: mi a forrása ennek az Istenanya iránti érdeklődésnek?
Részeletekbe nem megyünk bele, de azt látjuk, hogy maga az Egyház is folyamatosan tökéletesítette Jézus szent Szülőjéről alkotott képét. Ez a magyar néplélekben igen jó fogadtatásra talált.
Kétségtelen, bár nem gyakran hangsúlyozott tény, hogy az Istenanyának a zsidó-kereszténység előtti kultusza is hagyott nyomot a néplélekben. Hagyományos ünnep elnevezéseink őrzik ennek az emlékét: Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony stb. E nevek eredete homályba vész. Mai tartalmuk az Egyház által rögzített formában értelmezett.
A XIX. századtól kezdve papjaink is egyre többet foglalkoztak a Szűzanyára vonatkozó töréneti-kulturális hagyományok feltárásával. Bár a Biblia igen szűkszavú Szűz Máriával kapcsolatban, az apokrifekben annál több olvasható róla. Ezzel kapcsolatban érdemes felismernünk, hogy az Egyház igen bölcsen cselekedett, amikor az apokrifok hagyományba és hitünkbe illő részeit – gondos mérlegelés után – elfogadta.
Mennyei Édesanyánkba vetett hit összekapcsol és szétválaszt. Mi, katolikusok, hisszük, valljuk hogy hazánk a Regnum Marianum. Ennek még közjogi alapot is tulajdonítunk Szent István felajánlása nyomán. Mária Magyarország örök királynője, és hűsége nem kétséges. De nemcsak hazánk, hanem a Világ Királynője is.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy az egyház hagyományokat el nem ismerő felekezetek, így a protestáns és különösképpen az ún. teljesevangéliumi gyülekezetek, Mária magas méltóságát és ebből adódóan életünkre gyakorolt jelentős befolyását nem ismerik el.
Istennek hála, Mária kegyhelyeinken virágzó hitélet folyik. Nem csak a múltban, ma is kegyelmek forrásai.
Sajnos, a jelenlegi világjárvány idején a búcsújárás korlátozott. Ez azonban nem akadályozhat meg minket abban, hogy szeretettel, hittel és reménnyel forduljunk égi Édesanyánkhoz, különösképpen szent ünnepein.
Szent Ágoston az egyik, méltán híres egyházdoktorunk. A „kegyelem doktora” melléknevet egy hosszú és sikeres vita révén szerezte. Többször kellett eretnek irányzatok ellen harcolnia. Ezek közül az egyik az. ún. pelágiánus eretnekség volt. Ők azt állították, hogy az üdvözüléshez nincs szükség Krisztus kegyelmére, elég a mi emberi igyekezetünk. Szent Ágostonnak csaknem húszévi harc után sikerült általánosan elfogadottá tennie azt a tanítást, hogy Isten kegyelme nélkül üdvözülni nem lehet.
Édesapja római, csak halála előtt keresztelkedett meg, édesanyja keresztény. Családja egykor jómódú, de elszegényedőben volt, ezért tanulmányaihoz támogatóra szorult. Tehetsége hamar kiderül, kitűnő szónok, éleseszű. Ugyanakkor élvezi a züllött Római Birodalom életét. Fokozatosan jut el e kereszténységhez. Már 33 éves, amikor megkeresztelkedik. Ennek megadta a módját: húsvét hajnalán fiával és barátjával együtt Szent Ambrus püspök keresztelte meg.
A Római Katolikus Egyház a mai napig magán viseli munkásságának nyomát. Az eredeti bűnről, a kegyelemről, a szentségekről szóló alapvető tanítások megfogalmazásai tőle származnak, és több, ma is hasznát imának is ő a forrása. Több, ma is olvasott könyvet írt. Népszerű és mindenki számára hozzáférhető a Vallomások című könyve. (Itt találja letölthető formátumban.)
Kiemeljük még, hogy a paptársaival egy közösségben élt. Az erre vonatkozó szabályzata vált a későbbi papi rendek (ágostoniak, premontreiek) kiindulási pontjául.
Nem célunk gyümölcsöző életét teljes egészében ismertetni, nem is lehet egy rövid kis írásban. Igazi nagyja ő a kereszténységnek. Elsősorban öröksége miatt, de a maga korában is nagy ember volt. A szó szellemi értelmében, mert ez a lenyűgöző szellem egy jelentéktelen, rossz alkatú, „gyengemellű” testben lakott.
A maga korában az Észak-Afrikai Hippo püspökeként szolgálta Istent és az embereket. Igen, az embereket is. A Római Birodalom közigazgatása akkor már vagy nem működött, vagy rosszul működött. Ahogy sok más helyen, itt is a püspök volt a világi kormányzó is, bíró, hadvezér – minden közösségi feladatot vállalnia kellett. És ő vállalta, gyenge testét nem kímélve. A halála is hősies tevékenység során érte el.
Emlékünnepét – katolikus szokás szerint – augusztus 28-án, égi születésnapján üljük.
Irodalom:
1. Schütz Antal (szerk.): Szentek élete az év minden napjára III. kötet Bp. 1938, Szent István-Társulat
2. Diós István Dr. (szerk.): Szentek élete I. Bp. 2001, Szent István Társulat (Későbbi kiadások is vannak.
A könyv időnként antikváriumban beszerezhető. Elektronikus formában itt találhatja meg. Figyelem! Ez a hivatkozás érvényes, de Windows10-es operációs rendszerű gépen a könyv technikai okok miatt nem olvasható.)
3. Aurelius Augustinus: Vallomások (Confessiones)
Több kiadásban is elérhető, minden könyvtárban megvan. Interneten itt találja.
Kisboldogasszony napja a Szűzanya ünnepek sorának egyik ékessége, sok kegyhely búcsúnapja.
Mindig megilletődünk, amikor a Szűzanyáról írunk vagy beszélünk. Sokat akarunk adni, és abból a sok jóból, ami Mennyei Édesanyánkhoz kötődik, válogatni is lehet. Ezúttal egy különlegességet választottunk.
Valtorta Mária evangéliumából szeretnénk néhány olyan részletet bemutatni, amely a Szűzanya születéséről szól.
Annak kedvéért, aki nem hallott róla: Valtorta Mária egy páratlan látnok volt. Evangéliumának kézirata 15000 oldal, nyomtatásban is kb. 5000 oldal. Tíz vaskos kötetben jelent meg.
Hitelességéről csak annyit, hogy XII. Pius pápa, 1948-ban, amikor átnézte a kéziratot, a következőket mondta: ,,Adják ki ezt a művet úgy, amint van, anélkül, hogy nyilatkoznának rendkívüli vagy kevésbé rendkívüli eredetéről. Aki elolvassa, majd megérti.”
A hatalmas mű magyar nyelven is elérhető. Pontos címe:
Maria Valtorta: Az evangélium, ahogy nekem kinyilatkoztatott I-X. kötet, Centro Editiorale Valtoriano
A könyvből készült kivonat itt érhető el.
További részleteket itt olvashat, a név szerinti keresőbe Valtorta kulcsszót írva.
Most – az ünnep alkalmából - szeretettel ajánljuk a következő kis szemelvényt.
Ha pedig felemelő, hozzáillő zenét is szeretne hallgatni mellé, azt itt talál.
Annát látom magam előtt, éppen a kertből jön, egyik nőrokona karjára támaszkodva. Azért vagyok ennyire biztos, hogy rokona, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Anna nagyon erőssé vált, kimerültnek tűnik, bár lehet, ez a hőség miatt van, mely ott ugyanolyan pokoli lehet, mint itt, ahol írok.
A kert fái árnyat adnak, ez sem enyhíti a hőséget, mintha kazánban melegítették volna a levegőt, annyira forró és fojtó. Olyan sűrű ez a levegő, hogy szinte vágni lehetne. Az ég sem barátságosan kék, finom porszemcsék lebegnek a légben és az ég tündöklő színét is megváltoztatják, sápadt szürkéskék lenne leírására a megfelelő árnyalat. A szárazság bizonyára régóta tart, mert ahol nem öntözték, még a föld maga is fehéres porrá mállott. Pontosabban, árnyalata fehérestől piszkos rózsaszínig terjed, a növények tövében az öntözés nyomán vörhenyes-barna színt mutat. A kert nagyobb részét öntözték, nyoma jól látszik a zöldséges ágyakon, a rózsakertben, a jázminokkal és apróbb virágokkal körített ösvények mentén. Szabályos vonalvezetésű, gondozott lugas osztja ketté az ágyásokat, elnyúlva a tarló széléig. Füves rét határolja be a birtokot, kiégett, szürkére aszott azon is minden fűszál. Zöld foltot a kerítésnek szolgáló galagonyabokrok jelentenek, pirosan villog rajtuk az érett termés. A bokrok védelmében zöldebb maradt a rét, oda húzódott a nap tüze elől egy kisebb birkanyáj és őrzőjük, a pásztorgyerek is az árnyékban hűsöl.
Joákim az olajfák sorában dolgozik, két másik férfi is segít neki. Idős kora ellenére mozdulatai gyorsak, munkája szakszerű. A mező végén futó patakot keskeny földgát választja el a kerttől, a férfiak ezen vágnak most nyílást, hogy vizet engedjenek a szomjazó növényekre. Hamarosan csobogni kezd a víz, elönti az olajfák alatt a füvet, sárgás gyűrűket alkotva bugyborékol, majd hirtelen eltűnik és csak sötét folt jelzi, ahol a szikkadt föld elnyelte. Az olajfák ágai telis-tele vannak bogyókkal, jó termés ígérkezik.
Anna lassú léptekkel sétál végig a lugastól beárnyékolt úton, ahol most
méhek százai döngicsélnek nektárt keresve. Joákim felé veszi útját, ő, amint meglátja, elébe siet.
-Ilyen messze elsétáltál? - kérdi szerető aggodalommal.
-Ki kellett jönnöm, a ház forró, mint egy kemence.
-Nagyon szenvedsz a hőségtől?
-Nem többet, mint bárki más. Közeledem terhességem végéhez, de csak a forróságtól szenvedek, csakúgy, mint körülöttem minden ember és minden állat. Te is vigyázz magadra, Joákim, ne melegedj ki túlságosan a munkában!
-Várjuk, csak várjuk az esőt, de mindhiába. Három nappal ezelőtt tényleg azt hittem, esőt kapunk, ám a szél másfelé vitte a felhőket, s mindaz, ami földünkön terem, kiég ebben a borzasztó hőségben. Még szerencse, hogy közel folyik a patak, bővizű forrásból ered, s még ebben a szárazságban sem apadt ki. Engedtem vizet a fákra, a nap már majdnem megfojtja őket, nézd milyen szárazok a levelek... Az öntözés annyira elegendő csak, hogy életben maradjanak. Eső kellene!
Joákim a földművesek ősi mozdulatával az égre néz és esőt kémlel. Anna legyezővel hajt arcára friss levegőt, legyezője pálmalevelekből készült, színes fonalak erősítik össze a leveleket.
Anyósa, aki idáig kísérte, szeméhez ellenzőt formál kezéből, és figyelmesen kémleli az eget:
-Nézzétek, a Hermon hegyén túl felhők gyülekeznek! Északira fordult a szél - vélekedik -, lehűti a levegőt és talán esőt is hoz.
Joákim lemondóan legyint:
-Harmadik napja gyülekeznek a hegy körül a felhők, estére mindig reménykedni kezdünk, csakhogy mire a hold felkel, a felhők eltűnnek. Félek, most sem lesz másként...
Anna a szokásosnál sápadtabb.
-Mindegy, azért menjünk csak be a házba! - szólal meg kisvártatva - Itt is áll a levegő, ott sincs másképp.
-Szenvedsz talán?
-Egyáltalán nem, sőt, ugyanazt a végtelen békességet érzem, mint a templomban, akkor, amikor az anyaság kegyelmét kaptam. Nem is tudom... Önkívülethez hasonló ez az érzés. Olyan, mintha testem álomba merülne, miközben lelkemen emberi szavakkal leírhatatlan béke honol. Arra emlékeztet, amikor megszerettelek téged, Joákim és először vittél magaddal házadba, ott és akkor töltött el ilyen magasztos érzés, mikor boldogan mondhattam magamnak: „Igen, most már asszony vagyok, igaz férfi asszonya vagyok." Békességben éltem hosszú éveken át veled, élő szereteted megsokszorozta boldogságomat. Hasonlít ehhez az a boldogságos békesség, amit most érzek mégsem ugyanaz. ...
Sietős léptekkel tartanak a ház felé. Feltámad a szél, mindjobban duzzadó felhőtornyokat hajt maga előtt, a síkság pedig elsötétül és megborzong a kitörni készülő vihar előtt. Már a ház küszöbére érnek, amikor az első villám felhasítja az eget, a mennydörgés hangja lassan gördül hozzájuk a távolból, és a tikkadt leveleken már pattannak az első esőcseppek.
Bemennek mind a ház biztonságába. Egyedül Joákim áll meg a küszöbön, bevárja a béreseket és velük együtt nézi, hogyan issza be a szomjas föld az áldott eső minden cseppjét. Örömüket hamarosan dermesztő félelem váltja fel. A felhők mélységesen sötétkék színt öltenek, belsejükből villámok fénye tüzel. Igen, nem kétséges, ezekből a felhőkből hamarosan pusztító jégeső tarolja le a környéket. - Jaj, nekünk! - sóhajtoznak az eget kémlelő férfiak - Ha ez a felhő itt adja ki mérgét, nem marad egyetlen olajbogyó, egyetlen szőlőszem! Hiába fáradtunk az idén...
Ennyi baljós jel Joákimnak több volna az elégnél, ám gondjait más is tetézi: feleségénél most jött el a szülés órája. Rokona nyugtatgatja, mondogatja, hogy Anna egyáltalán nem szenved. Joákim a nyugtató szavaktól még nyugtalanabbá válik. Ott strázsál a küszöbön és lesi, kik jönnek ki Anna szobájából. Márpedig most ott nagy a forgalom, a rokonság asszonyai sürögnek az előtérből nyíló konyhában. Felszították a tüzet, s az vörhenyes fénnyel világítja be a tágas konyhát, ahol több asszony, köztük Alfeusz édesanyja serénykedik: dézsákban cipelik a forró vizet, a tűzhely előtt melegített gyolcslepedőkkel sietnek a szülőszobába. Joákim minden kilépőtől érdeklődik: mi történik odabenn; ám az odavetett jó hírek egyre idegesebbé teszik. Nem hallatszik egyetlen jajkiáltás sem a szobából, ez Joákimot különösen megrettenti.
-Jó, én férfi vagyok, sohasem láttam még szülést - magyarázza a sürgölődő asszonyoknak -, de már hallottam arról, hogy ilyenkor a fájdalmak elmaradása végzetes lehet... ám az asszonyok oda sem hallgatnak szavaira, serényen teszik dolgukat, ahogy kell.
Korán, túlságosan korán szakad le aznap az éjszaka, mintha még alkonyat sem volna, a kitörő vihar már mindent éjféli sötétbe borít. Vízesésként ömlik az eső, sivító szélrohamok döntik meg a földig a fákat, s a csattanó villámok tüze majdhogynem felgyújtja az égboltot. A vihar teljes dühével tombol: de a jégeső elmarad, a vészjósló felhők máshová zúdították pusztító terhüket.
Az egyik béres, aki a küszöbről figyeli az elemek tombolását, meg is jegyzi:
-Ma alighanem kiszabadult a gyehennából maga a Sátán, és egész légiónyi ördöggel táncol itt körülöttünk! Nézzétek, micsoda pokolian fekete felhőkbe burkolja magát! Szagoljatok ki, még a kénköves bűzt is lehet érezni a levegőben! És micsoda átkozott hangon bömbölnek és vonítanak az elszabadult ördögök! Ha itt a Sátán, akkor most rettenetesen dühös...
A másik béres kiszimatol a felhőszakadásba és folytatja a gondolatot:
-Az ám! Valami nagy zsákmány csúszott ki az ördög kezéből! Vagy tán Mihály arkangyal lovagol újra a felhőkön és villámokkal perzseli le az ördögöket? Ismét megégett a farkuk és dühöngve üvöltenek kínjukban...
Az egyik asszony futólépésben siet a konyhába, s odakiáltja a küszöbnél tébláboló férjnek:
-Joákim! Mindjárt megszületik! Minden rendben és gyorsan történt!- de már szalad is befelé egy kanna forró vízzel, otthagyva az álmélkodástól szóhoz sem jutó férfit.
Amilyen hirtelen támadt, olyan gyorsan tűnt el a vihar, bár erejéből még futotta egy utolsó, rémisztő mozzanatra. Fülsiketítő dörrenéssel felhasadt az ég, a légnyomás mindhárom férfit a falnak taszította. A ház mögötti kertbe vágott a villám, a felsebzett talajba mély, füstölgő gödröt vájt.
Ezzel vége is lett az égiháborúnak, mindenre ráborult a vihar utáni csend és ekkor... igen, ekkor, mint tavaszi erdőben a gerlehang, Anna szobájában felsírt a csecsemő. A pusztulás harsonái után megszólalt az élet...
Odakünn pedig sohasem látott csoda csillogott: A Hebron csúcsától indulva óriási szivárvány íve ölelte át a teljes égboltot. Soha még emberi szem nem látta színeinek ily tiszta ragyogását! Szélein gyengéd, alabástromszerű, majdnem fehéres volt a fénykoszorú, majd egyre mélyebbek, harsogóbbak lettek a színek, annyira tisztán ragyogtak Galilea dombjai felett, mintha minden szín levetett volna mindenféle szennyet, mintha minden árnyalat a legtisztább tisztaságát öltötte volna ünnepi köntösként magára. A kert fáit, a közeli dombokat és távoli hegyeket csodás keretbe foglalta a fényözön, beragyogva mindent a látóhatár végéig.
-Soha, sohasem láttunk még ilyen ragyogó szivárványt! - kiáltozták a látványtól a lenyűgözött emberek. És itt, igen itt! Csillag ragyog fényesen, pedig még le sem ment a nap! És micsoda fényes csillag: mint metszett drágakő, szórja szét sugarait az égen!
-Nem, ez nem lehet igaz! Az én szemem káprázik? Holdtölte csak három nap múlva lenne, és máris itt ragyog az égen a telihold? Miként lehetséges ez? Mitől olyan kábítóan erős a hold fénye? Annyira fényes, mintha második nap tündökölne az égen...
Miközben csodálkozásuk nőttön nő, kinyílik az ajtó és nagy-nagy örvendezéssel kilépnek rajta az asszonyok, patyolatfehér vásznakba burkolt rózsaszín kisbabát hoznak karjaikban.
Igen, ő az, ő Mária, az Édesanya! Icike-picike kisbaba, elférne egy kisgyermek karjában, olyan kicsiny, hogy egész teste alig több, mint jó arasznyi. Fejét mintha elefántcsontból faragták volna, de az élet rózsaszín pírját mutatja. Arcocskájából ajka kárminszínben villan ki, nem görbül sírásra, inkább öntudatlanul mozog, ösztönszerűen keresi az anyatej forrását csak hát olyan picinyek élénkszínű ajkai, hogy szinte alig-alig lehet hinni, hogy valaha megtanulják a szopás nehéz műveletét.
Csöpp orra majdnem eltűnik kerek orcái között. Az asszonyok kedveskedve csiklandozzák picike állát és arcocskáját, s akkor kinyitja szemét, mely olyan kék, mintha az égbolt leszakított darabja volna, így nézi, bár még nem látja maga körül a világot. Szemöldöke és hajának tincsei szőkék, majdnem fehérek, áttetszik rajtuk a rózsaszín bőr, s így olyan árnyalatúak, mint a tavaszi virágokból gyűjtött, frissen pergetett méz.
Füle két tökéletesen formált rózsaszín kagyló, áttetsző finomságuk egészíti ki alakjuk tökéletességét. És apró kezecskéi... már amennyiben kéznek lehet tekinteni azt a két apró valamit, amely a levegőbe markol céltalanul, aztán nagyon is célirányosan a csöppnyi szájacskába igyekszik. Most összeszorítva olyan rózsabimbónak látszanak, melyről lemaradt minden zöld, amikor kinyílnak, két parányi, alabástromból faragott ékszernek tűnnek, végükön öt parányi ékkővel díszítve. Hogyan lesznek képesek arra ezek az icinyke picinyke kis kacsók, hogy minden könnyet felszárítsanak?
És a lábacskák (vajon hol is lehetnek)? Semmit sem látni belőlük, legfeljebb a hófehér vászon rezdül meg néha ott, ahol lenniük kellene...
De lám, az egyik nőrokon most kitakarja, akaratlanul persze, s amikor a csöppséggel leül, a két rózsaszín lábacska kikandikál a vakító hófehérből. Hát itt vannak, mindegyik hossza megvan akár négy centiméternyi is. A talpacskák, mint rózsaszínbe áttört csigaház, a lábfej kékes erezetű márvány, az ujjacskák a liliputi szobrászművészet remekei, ezeknek végén is élénkebb színű ékkövek díszelegnek. Majd ha ezek a lábacskák járni kezdenek, ugyan ki fog találni olyan csöppnyi kis szandált, hogy a lábacskákat magába fogadja? És hogyan fogják ezek a lábacskák hordozni a test súlyát a keserűség ösvényein, hogyan tudnak majd kitartani a fájdalomban, a keresztfa tövében?
Erről ott ma senki sem sejt semmit, és mindenki örömmel figyeli, amikor a baba aprócska lábaival rugdalni kezdi a levegőt. Mindenki megcsodálja a jól formált lábszárat és a hurkás combokat, a has szépen ívelt vonalát és a formás apró mellkast, melynek selyemszínű bőre a lélegzés ritmusára lüktet, és ott ver mögötte a szív. Más talán nem is hallja, csak a boldog édesapa, aki lányának mellére szorítja ajkait és megcsókolja ott, ahol a szív legközelebb dobog... Igen, a szívére adja az apai csókot, arra a szívre, melynél jobb sohasem született a földön, arra a szívre, mely az emberiség hosszú-hosszú századaiban az egyetlen, amely tökéletes, amely makulátlan.
Az ünnep eredete
Szeptember 12-én ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária szent nevét. Szűz Mária névnapját már a XI. századtól ünneplik, az időpontja azonban változott. Mária névnapját az Egyház a XX. század elejéig még a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnap ünnepelte.
Szeptember 12 megünneplését Boldog XI. Ince pápa rendelte el, miután a török seregek fölött 1683. szeptember 12-én Bécsnél győzelmet arattak. Ez azonban akkor még nem kapcsolódott össze Mária névnapjának ünnepével, bár a győzelmet kezdettől fogva a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították.
Szent X. Pius pápa csak sokkal később, a XX. század elején helyezte át Szűz Mária névnapját a győzelem napjára.
Az ünnep megtartása
Gyönyörű ünnepe ez Egyházunknak. A Segítő Szűzanyához fordulás kiemelt napjaként tömegek ünnepelték és – a lehetőségekhez mérten – ünneplik ma is zarándoklatokkal, búcsúkkal összekötve.
Az idén a szörnyű világjárvány miatt a búcsúk általában elmaradtak, de a miséket a híres Mária-kegyhelyeken megtartják. Így van ez a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Emlékhelyen, és a templom és a zarádokudvar teljes felújítását most ünneplő Bodajkon is.
Bodajkot és csodálatos kegyképét a Magyar Kurír is megemlíti Mária napi cikkében. (Ld. itt.)
A Mária név jelentése
A hétköznapi célból szokásosan használt internetes oldalak teljes zavart keltenek, ugyanis a név jelentéséről azt állítják, hogy az nem ismert, elveszett a tartalma, ill. egészen furcsa jelentéseket adnak meg. Utóbbiak közé tartozik a "Csepp a tengerben" vagy "Keserűség".
A keserűség, mint névértelmezés, nagyon gyakori. Szűz Mária sorsára emberi mércével gondolva, asszociálható a névhez a keserűség. Ezt az értelmezést magyar nyelvterületünkön határozottan megerősítette Benedek Elek. Önéletrajzi regényében – Mária nevű feleségének nehéz sorsára gondolva – gyakran így sóhajt föl: „Ó, Mária, miért vagy te Mária!” Így aztán valószínűleg akaratlanul, de megerősítette a Mária név és a keserűség közötti kapcsolatot.
Felbukkan azért az „úrnő” jelentés is, ami már közelít a valósághoz. A Keresztyén Bibliai Lexikonban a következőt olvashatjuk a Mária névről:
„Mária A héber Mirjám görög megfelelője. A név legkorábbi viselője Mózes és Áron testvére, ezért a név görög Mária formában az ÚSZ-i kor kedvelt neve. A név jelentése: »látó« vagy »úrnő«.”
Az Újszövetségben a Mária név átírva latin betűre: Mariam.
Az Újszövetségi görög szótárban pedig ez áll:
Μαρία, -ς v. Μαριάμ - Mária; A név Jézus édesanyja mellett több személyt is jelöl, pl. Mária Magdolna, Mária Lázár testvére, stb. Μαριάμ alakban indeclinabilis; Mirjam, Mózes lánytestvére
Változatok: Μαρία !, Μαρίαν !, Μαρίας !, Μαρίᾳ ! (Újszövetségi görög szótár)
Felhívom a figyelmet arra, hogy az első alak a Maria! Az Újszövetségben azonban mindenhol Mariam formában szerepel a név. Az utóbbi nyilván zsidó hatás, az előbbi pedig onnan származik, hogy a névnek Szűz Mária anyanyelvén, az arámi nyelvben Maria az alakja.
A Maria szónak az arámi nyelvben a jelentése egyértelmű.
Ma-ri-a: arámi összetett szó. Ma jelentése „égi Anya" ri = valahonnét származó, eredő.
a = meghatározó rag . Tehát a Maria név jelentése: „égi Anyától származó".
Az a és á hangok közötti különbség is figyelemre méltó, de a Mária ismert beceneve, a Mari is „a” hangot használ, bár ismert a Mári változat is.
Ebből annyi mindenesetre következik, hogy nagyon régi eredetű a név.
A néven keresztül megvalósuló tisztelet
Jól ismert mondat: Áldott legyen Jézus szent neve! Itt az áldást – ami Jézusnak szól – a néven át közvetítjük. A név különleges jelentőségét a Biblia is alátámasztja. A Fil2,9-11-ben olvassuk:
„9 Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, 10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, 11 s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Kiemelés tőlem.)
Itt ugyan Jézusról van szó, de a név jelentősége a kereszténység körében az ókorban általánosan elfogadott nézet volt. A reneszánsz óta vitatják azt, hogy a név befolyásolja viselője életét.
Hogyan valósulhat meg dicséret, hála, öröm, bizalom, köszönet a név használatán keresztül?
• bízhatunk a név erejében (122)
• kifejezhetjük, hogy gyönyörű a név (125)
• reménykedhetünk a névben (133)
• áldhatjuk a nevet (134)
Az egyes pontok melletti számok Szent Bonaventura Mária zsoltáraira utalnak. Ezekben a zsoltárokban éppen az a szent viszonyulás jelenik meg Mária nevéhez, amit ott leírtunk.
A zsoltárokat a fenti sorrendben mellékeltük. Alkalmasak arra, hogy ezen a szép ünnepen Mennyei Édesanyánkhoz, a szép Szűz Máriához forduljunk, így köszöntve a névnapján, dicsőítve szeretetét és jóságát.
A Római Katolikus Egyház szeptember 7-én emlékezik meg a kassai vértanúkról.
1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel különös kegyetlenséggel ölték meg Kőrösy Márk, Grodecz Menyhért és Pongrácz István atyákat, miután nem voltak hajlandók áttérni a református hitre. X. Pius pápa 1905-ben nyilvánította boldoggá a hős papokat. Szentté avatásukra 1995. július 2-án, II. János Pál pápa szlovákiai látogatásakor került sor.
A brutális kínzások és gyilkosságok Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fővezérének, Rákóczi Györgynek az utasítására történtek. Bűnét súlyosbítja, hogy Rákóczi hitszegő módon járt el: megígérte, hogy nem lesz bántódásuk a városban lévő katolikus papoknak.
A reformáció-ellenreformáció, kuruc-labanc háborúk szomorú és kegyetlen része történelmünknek. A kassai vértanúk esetében is tartózkodunk a hangos megemlékezésektől, hiszen a másik félnek is vannak sebei, és mindenképpen kerülni kívánunk minden olyan beszédet vagy írást, ami sértheti református testvéreinket.
Istennek hála, békében és szeretetben élünk együtt, és egymás iránti megbecsülésünknek igyekszünk is hangot adni. Azt keressük, ami összeköt bennünket. És ilyen van is, nem is akárki: maga Jézus Krisztus.
Ezt a közös törekvést jól mutatják a gyakori ökumenikus istentiszteletek, és a közös munkálkodás a szociális problémák megoldásában.
Nem tudok róla, hogy bármilyen hittérítő tevékenységet folytatnánk egymás vallása ellen.
Így aztán igencsak meglepett, amikor a Kálvinista apologetika c. honlapon az egyik nagy gyűjtemény a Katolikus Egyházzal fogalalkozik. Ezeket az írásokat Nagy Gergely jegyzi. Kétségtelenül színvonalasak, nagyon jól használhatók azok számára, akik szeretnék világosan látni a református és a katolikus tanítások közötti különbséget. A fiatal református teológus a nyilvános hitviták sztárja lett. Nem szándékozunk vele vitatkozni, mi hiszünk a Szűzanya dogmákban és még sok másban, amiben ő nem. Van azonban két igen komoly aggályom.
Az egyik az, hogy miért a hitvédelem témában szerepelnek ezek az írások? A katolikusok ellen akarják megvédeni a hitüket? Ki támadja őket, ki akarja áttéríteni őket katolikus hitre a mai Magyarországon?
A másik az, hogy a több helyen barátságtalan, támadó és kioktató. Hangneme fölényes, ld. pl. a „Kedves katolikusok: biztosak vagytok benne, hogy üdvözülni fogtok?” c. írást. De az is egy szép megállapítás, hogy a katolikusok nem keresztények. Ezt joga van bárkinek így gondolni, de biztos, hogy ezt így kell leírni?
A református templomból nem a katolikusba szoktak „átülni”, hanem valamelyik teljes evangéliumi gyülekezetbe. A tárgyilagosság kedvéért megjegyzem, hogy a katolikusok egy része is oda megy.
Alaposan taglalja és támadja a Szűz Mária dogmákat. Rendben van. Mit tehetne egy református teológus? Ha a hagyományokból nem fogadnak el semmit, sőt abban mindent tagadnak, akkor ez érthető. De azért itt kilóg a lóláb. A Mária-csodákról nincs szó. Vagy azok nem bizonyítanak semmit? És a sok magánkinyilatkoztatás? Szükségtelenek?
Utóbbira sajnos a Katolikus Egyházon belül is sokan igent válaszolnak. Márpedig aki Jézus, a Szűzanya vagy Szent Mihály megjelenését fölöslegesnek tartja, vagy egyáltalán ilyesminek a létezését is tagadja, annak a hitével is és a gondolkodásával is van gond.
A megemlékezéshez kapcsolódó gondolatainkat azzal zárjuk, hogy azt kívánjuk református testvéreinknek, hogy soha ne legyenek a katolikusoknál nagyobb hitbéli ellenfeleik.
Azt meg mindenkinek kívánom, hogy értse meg, mit mond Jézus a legfőbb parancsokról, és annak szellemében gondolkodjunk és cselekedjünk.
Számomra nem kérdés, hogy a reformátusok felebarátaink. Mi pedig tartjuk magunkat az Mt 22,39-hez: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”
Szentek élete az év minden napjára Bp., Szent István társulat, 1933. III. kötet, 308-313 o.
Diós István dr.(szerk.) Szentek élete Bp., Szent István Társulat, 2001. I. kötet, 658-660 o.
http://kalvinistaapologetika.hu/
Szent Mihályról korlátozott terjedelemben írni nehéz vállalkozás.
Feltétlen szükséges bemutatnunk azoknak, aki nem, vagy alig ismerik. Ugyanakkor szeretnénk bemutatni "munkájának" kevésbé ismert oldalát is.
Ki Szent Mihály?
Szent Mihály egy a hét arkangyal (főangyal) közül. A főangyalok közül négynek a nevét csak az apokrifekből ismerjük, ezért az egyház csak a Bibliában is előforduló Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalokat ünnepli. Szent Mihály nevét az Ószövetségben három, az Újszövetségben két helyen említik.
Neve kissé méltatlanul lett magyarosítva. Míg Gábriel és Rafael nevében benne maradt az „el” Istenhez tartozásra utaló szótag, addig ez Mihálynál elveszett. A három főangyalt – a liturgikus reform óta – együtt ünnepli az egyház, szeptember 29-én.
Szent Mihály napja a magyar néplélekben szentségi tartalmával együtt íródott be, mint az élet természetes menetének egyik jelentős állomása.
Az állatok legelőről való behajtásának, az elszámolásnak időpontja ez a nap. A cselédség felfogadásának szokásos időpontja is Szent Mihály napja volt. Ilyenkor nagy vásárokat is tartottak, be lehetett szerezni a szükséges felszerelést a következő gazdasági évre. És persze ünnepeltek a templomokban és világiasan is.
Ismert és szép történet Szent Mihály harca a Sátán ellen, ami azzal végződött, hogy a sátánt letaszította a mennyből.
De vajon hogyan működik ma szeretett főangyalunk?
Az egyháznak az álláspontja szerint szakadatlanul harcol a sátán ellen, és persze ennek során minket is oltalmaz, és ez valóban így is van.
A XIII. Leó pápához köthető Szent Mihály imát régebben minden mise után kötelezően imádkozták, ma csak választható.
A közismert gondolatok helyett térjünk rá most arra, mit is csinál Szent Mihály napjainkban?
Természetesen ugyanúgy nincs erről tiszta látásunk, mint általában az angyalok, szentek vagy éppen az Úr tevékenységéről. („...tükör által homályosan látunk” - 1Kor 13,12)
Azt azonban tudjuk, hogy Szent Mihály is megjelenik időnként. Ezekről általában keveset beszélünk, alig hallunk ilyet, pedig hitünk és Istenbe vetett bizalmunk erősítésében jelentős szerepe van.
Négy jelenését fogjuk ismertetni, a negyediket hosszúsága miatt külön cikkben a következő periódusban.
Az első egy csodálatos szépségű látomás, amihez fizikai erőkifejtés nem társult.
A többi három mindegyikében Szent Mihály belépett a fizikai valóságba! Úgy tűnik, Ő az a „csodalény”, aki közvetlenül be tud avatkozni a fizikai síkban!
Betelt a korsó! Egy hívő asszony látomása
(Ezt a beszámolót már közreadtuk. Aki olvasta, átugorhatja. )
„- Az udvaron egyszer csak velem szemben egy hatalmas, aranyló fényben úszó köd ereszkedett le. Hátterében ott áll a Szűzanya. Az egész sugárzó, fénylő köd pulzált, dobogott, mint a szív. Megrendülve éreztem a Szentlélek Jelenlétét. Gyönyörűséges ének közepette növekedett a ragyogás, és elöl megjelent Szt. Mihály.
Feje fölött öblös korsót láttam. Fensége és hatalmának kisugárzása rettenetes lehet ellenségei számára. Mert kezében a szokásos kard merő lobogó tűz volt. Izzása növekedett, mintha a csóvák kitöréseinek és robbanásainak utolsó előtti pillanataiban volnánk. Félelmetes volt, a Szűzanya látványa óvott engem. Szt. Mihály csak annyit mondott nekem, hogy a korsó csordultig tele van.”
Akik akaratlanul megidézték Szent Mihályt
„Pár éve a Jelenések könyvét ütöttem fel a Bibliában. Meg is rémültem, hogy jön a 7 angyal, és Isten haragjának csészéit egymásután kiönti az emberiségre s ezzel, egyre iszonytatóbb
büntetések jönnek a földre.
Elrohantam Zoé barátnőmhöz, akivel imádkozni szoktunk.
— Nézd, mit olvastam. Te is egyedül vagy, és ki fog minket megvédeni? Kérjük meg azt a 7 angyalt, hogy várjanak.
— Jaj, nem jó! A főnököt kéne megkérni, a Szent Mihályt.
— Jó, mondta és kihozott egy nagyobb Szt. Mihály képet, és letette közénk az asztalra. Megérintettük. Imádkozni kezdtünk:
„Kedves Szent Mihály, nézd, mi félünk, jönnek ezek az angyalok, nincs, aki megvédjen minket.
Te, aki oly hatalmas vagy, látod Istent színről-színre. Tudjuk, hogy szereted Őt. Hát még Isten hogy szeret Téged! Boldog lehetsz! Nem érzed a mi nyomorúságunkat és félelmeinket. Mi a Szűzanya gyermekei vagyunk, aki a Te áldott Királynőd. Kérünk, nézz le dicsőségedből, lásd meg nyomorúságunkat. Isten, Irántad való szeretetére kérünk, védelmezz meg minket, a jövőben bármi is jön ezután.”
Ekkor egy Erő becsapott a konyhába, ahol ültünk.
Nem szeretetteljes, hanem inkább félelmetes Erő! Úgy éreztem. mintha székemmel együtt emelkednék:
— Jézusom hová megyünk? Zoé is kiáltott. Fényes kardot látott, átjárta, forró volt, de nem fájdalmas. Örömmel és vigasszal járt.” (Részlet. Dr. Nehéz Márta Mirjam: A vigasztalás imakönyve, 222. oldal)
Meglátogatott minket Szent Mihály
„Sokat beszélgettünk Szent Mihályról, és naponta kétszer imádkoztunk hozzá. Rendeltünk egy szobrot is, és elhelyeztük a lakásban. Derültünk rajta, hogy járt Márta nővér és a barátnője Szent Mihállyal. (Ld. fentebb.) Hogy a szeretetteljes beszélgetések okozhatták-e, vagy az, hogy a testvéreink ijedtségén mulattunk, nem tudom. Tény azonban, hogy éjjel hatalmas puffanásra ébredtünk, olyanra, hogy az egész ház megremegett. Úgy hallottam, hogy a szobánkba esett be valami. Fölijedtem. Szent Mihály érkezett meg! Hatalmas volt, földtől a plafonig ért. Óriási erőt sugárzott, a férjem alakját vette föl – talán azért, hogy ne féljek. Nagyon jó érzés volt, de hamar el is tűnt. A huppanásra férjem is fölébredt, de ő nem látta.” (Olvasói levélből)
Az alábbi ima rövid alakja közismert, hiszen régebben minden mise után imádkoztuk. Az imák rovatban itt érhetó el.
Szent Mihály Arkangyal, Égi Seregek dicső Fejedelme,védelmezz minket a sötétség hatalma és gonoszsága elleni küzdelmünkben.
Jöjj segítségünkre, akik Isten teremtményei vagyunk, akiket drága áron váltottak meg az ördög zsarnokságából.
Téged tisztel az Egyház, mint védelmezőjét és Pártfogóját.
Az Úr Rád bízta azokat a lelkeket, akik egy napon elfoglalják a kezdettől fogva nekik készített helyeket a Mennyben.
Kérjed értünk a Béke Istenét, hogy tartsa legyőzve lábunk alatt a sátánt, hogy ne vethessen rabszolgaságba minket és ne árthasson Jézus Krisztus Egyházának sem.
Kérünk, mutasd be a Magasságbelinek imáinkat, egyesítve a Tiéddel, hogy azonnal szálljon ránk Isten Irgalma.
Te pedig Isten erejével láncold meg és űzd vissza a mélységekbe a sátánt, a sárkányt, az őskígyót, ahonnan nem tud többé embereket elcsábítani.
Ámen
Október 15-én emlékezik meg az Egyház a Jézusról nevezett (Avilai) Nagy Szent Teréz (1515-1582) rendalapítóról, egyháztanítóról.
Igazi nagy misztikus, az Egyház megújítója. Földi hazájában, Spanyolországban "doctora mistica"-ként emlegetik. Írásai a több évszázadnyi távolságból is igen üdítően hatnak, és sok tanulsággal szolgálnak. Két könyve is könnyen hozzáférhető magyar nyelven, írásunk végén megadjuk az elérhetőséget.
Életéről az interneten is találunk rövid leírást, a szentek életéről szóló könyveinkben pedig részletesebben is megismerhetjük e kiváló szűz történetét. Ez nem a megfelelő hely részletes méltatására, annyit azért megjegyzünk, hogy ő nem jobb híján lett apáca, mint sokan mások. Szép volt és okos, választhatta volna a világi életet is, bár erős erkölcsi elvei miatt sok baja lett volna.
Teréz különleges egyénisége már gyerekkorában megnyilvánult.
Hétévesen a vértanúk történeteit hallgatva, felfogta, hogy a vértanúság üdvös halál, és ő is így szeretne meghalni. Tízenegyéves fiú testvérét rábeszélte, hogy szökjenek át a mórokhoz, mert úgy hallotta, hogy ott a keresztényeket a hitükért megölik. A két kis szökevényt még a város határában fülön csípték.
Később a remeteség tűnt követendőnek a kislány számára. Ismét a legfiatalabb bátyja lett a segítsége. A remetelak építése azonban sehogy nem sikerült, bármennyire is egyszerű kunyhót akartak építeni, jártasságuk hiánya miatt az mindig összedőlt.
Ez a kunyhóépítés azonban mégis jó előjele volt Teréz fényes jövőjének. 17 női és 13 férfi karmelita kolostort alapított, méghozzá a szigorú, régi rendtartás szerintit!
Hogyan volt erre képes ez a beteges, fizikailag gyenge lány?
Isten segítségén túl hatalmas hite és lelki ereje támogatta. A kortársak kiemelték, hogy szépsége és rendkívüli beszédkészsége hozzásegítette ahhoz, hogy mindenkit meg tudott győzni az igazáról. Nyelvi-gondolati készsége valóban csodálatos, írásai ma is elbűvölőek.
Okosság, alázatosság, szépség és Isten iránti elkötelezettség jellemezte. Az emberi tulajdonságok e felettébb ritka együttállása magyarázza, hogy igen eredményesen szelídítette meg az Egyház szerzetesrendjeinek megújítása ellen támadókat, akár világi főurakról, akár magas rangú egyházi személyekről volt szó.
Két rövid részlettel emlékezünk a nagy egyháztanítóról. Apró részletek ezek, de kifejezik Teréznek azt a tiszta meglátását, hogy kis dolgok nélkül nem lehet építkezni.
Avilai Szent Teréz: A belső várkastély - részletek
Imádkozás a bűnösökért:
Ne felejtsük el soha, mekkora jótétemény az, ha a bűnösökért imádkozunk. Tegyük fel, hogy látunk egy keresztény embert, erős lánccal megkötözve és odaerősítve egy dúchoz, az éhhalál küszöbén; pedig nem ennivalóban szenved hiányt, mert hiszen bőségben vannak mellette kitűnő ételek, csak nem tud utánuk nyúlni, hogy szájához emelje őket, de meg undorodik is tőlük; pedig látja, hogy hamarosan meg fog halni és nemcsak ezzel a közönséges halállal, hanem mindörökre. Nem volna-e kegyetlenség ott állni és nézegetni őt és nem segíteni rajta, hogy ehessék? S mit szólnátok hozzá, ha csak a ti kérésetekre volna szükség, hogy levegyék róla a bilincseket? Ugyebár, értitek. Isten szerelmére kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg mindig imáitokban az ilyen szerencsétlen lelkekről.
Az erények gyakorlásának fontosságáról:
Azért tehát, nővéreim, ha azt akarjátok, hogy az alap erős legyen, igyekezzék mindegyik a legkisebb lenni valamennyi között; legyen a többinek rabszolgája; keresse az alkalmat, hogy nekik kedvükre tehessen és nekik szolgálatukra legyen. Hiszen mindaz, amit így tesztek, sokkal inkább szolgál majd nektek hasznotokra, mint nekik. Így erős alapköveket raktok le s a lelki vár nem fog romba dőlni. Ismétlem, hogy az alapok ne álljanak csupán ajakimából és elmélkedésből, mert ha nem gyűjtötök erényeket és nem gyakoroljátok őket, mindig törpék maradtok a lelki életben. S adná Isten, hogy ebben az esetben más nagyobb bajotok ne legyen, mint az, hogy nem növekedtek, mert hiszen tudjátok, hogy aki nem növekszik, az kisebbedik. A szeretet, ha egyszer igazán megvan, nem tud azzal megelégedni, hogy változatlanul maradjon meg egy és ugyanazon állapotban.
"Az idézetek szövegének eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár - a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza."
Irodalom:
Jézusról nevezett Szent Terézia összes művei, Önéletrajz. Ernő atya fordítása, dátum és kiadó nélkül.
Teréz, Nagy vagy Avilai Szent: A belső várkastély (http://www.ppek.hu/)
Teréz, Nagy vagy Avilai Szent: A tökéletesség útja (http://www.ppek.hu/)
Szentek élete az év minden napjára Bp., Szent István társulat, 1933. IV. kötet, 64-72 o.
Diós István dr.(szerk.) Szentek élete Bp., Szent István Társulat, 2001. I. kötet, 748-754 o.
"Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen." (Ef 6,12)
Isten Igéje azt tanítja, hogy ezek a gonosz szellemek bukott angyalok, akiket az Úr Jézus Krisztus megfosztott a trónjuktól.
Amikor kapcsolatba kerülünk ezekkel a démonokkal, tudnunk kell, hogy Jézus legyőzte, megfosztotta semmissé tette őket. (Kol 2,15)
Kezdetben, mikor Isten megteremtette a földet, Ádámnak adta a hatalmat keze munkája felett, vagyis Ádám volt e világ „istene”. De ő felségárulást követett el, eladta a földet a sátánnak, így vált a sátán e világ istenévé. Ádámnak törvényes joga volt, hogy ezt megtegye.
Most a sátánnak joga van arra, hogy itt tartózkodjon és e világ istene legyen, amíg „Ádám bérleti szerződése” le nem jár.
És joga van uralkodni felettünk, addig, amíg át nem kerülünk Krisztus Testébe (vagyis Jézus Krisztust elfogadjuk személyes Megváltónknak, és behívjuk az életünkbe.) Mert akkor elmondhatjuk:
"Adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába." (Kol 1, 12-13)
Ezután már nincs joga a sátánnak uralkodni felettünk. A sátán számos dolgot irányít a földön, de téged ezután már nem irányíthat.
Mert bár ugyan a világban vagyunk, de nem e világból valók vagyunk.
Jézushoz tartozunk. És Ő nem hagyja, hogy kiszolgáltatottak legyünk a sátánnak.
Jézus hatalmat adott nekünk a sátán felett:
"Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi." (Lk 10,19)
Miért tudott hatalmad adni?
"Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: Én kaptam minden hatalmat égen és földön." (Mt 28,18)
Hogyan kell foglalkozni az ördöggel, akkor,
amikor a sátán, mint ordító oroszlán körüljár, hogy kit nyeljen el?
Az Ige nem azt mondja, hogy fussunk el, takarjuk be a szemünket, bújjunk el, hanem: Ti álljatok ellen neki. De hogyan?
Isten adott nekünk fegyvereket, amit magunkra kell öltenünk:
1. Egyik a Hit.
Amit fel kell öltenünk, mint egy pajzsot, mert ez hárítja el a gonosz minden tüzes nyilát, amivel lövöldöz. (Betegség, szerencsétlenség, hitetlenség, kétségbeesés, félelem…)
2. Meg kell ragadnunk a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Ez azt jelenti, hogy a gonosszal nem társalgunk, hanem az Evangélium Igéivel szállunk vele szemben és győzzük le őt, mert az a Szentlélek szava.
Mindebből következik, hogy az ördögöt csak akkor tudjuk legyőzni, ha hisszük, hogy Jézus megadta nekünk ezt a hatalmat, hogy az Ő nevében parancsolhatunk az ördögnek. Ha kételkedünk, hátha nem sikerül, akkor ez a hatalmunk elvész. Az ördög azt mondja: Ez nem is hisz a Megváltójának, és ez akar nekem parancsolni? Mivel? A saját hatalmával? Az nincs neki. Isteni védelem nélkül öt perc alatt bárkit a kárhozatba tudok dönteni, akkora hatalmam van. (P. Pió)
3. Legyen jelen a Szentlélek ereje.
További fontos dolog: Nem elég bármekkora hit, kell a Szentlélek ereje is! Jézus mondta mennybemenetele előtt: Elküldöm nektek a Szentlelket, és vesztek erőt! (v.ö: Jn 16,7 ; Lk 24,49)
Ez az erő pedig az Isten Igéjében benne van. (A Bibliát a Szentlélek sugalmazta)
Vagyis, amikor parancsolunk az ördögnek, hogy ne árthasson, akkor idéznünk kell a Bibliából Isten Igéjét is.
4. Mindezt Jézus nevében kell megtennünk, mert a hatalom az Ő nevében van.
Akik Hisznek (ezek a jelek fogják kísérni) az Én nevemben ördögöket űznek, betegekre teszik kezüket, azok meggyógyulnak, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha mérget isznak, nem árt nekik (v.ö. Márk 16,16-18)
Vannak, akik Isten Igéje alapján próbálnak cselekedni, Isten Szentlelke nélkül. Mind a kettővel rendelkezned kell. A Szentlélek és az Ige megegyeznek.
Az ördögnek ellenállhatunk, akár betegséget, vagy rossz érzést, rossz körülményeket, félelmet hoz elénk. (Jk 4,7) Ilyenkor Jézus Nevében megdorgálhatjuk őket: a betegség és a félelem, a kétség, kétségbeesés, a harag, a keserűség démonát.
De mindannyiszor, ha kocsiba ülünk, elűzhetjük a leselkedő démonokat:
„Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10)
El kell menned, nem okozhatsz semmi bajt, szerencsétlenséget nekem, sem mindazoknak, akik hozzám tartoznak. Nem okozhatsz kárt sem lelkemnek, sem testemnek, mert azok Jézus védelmében vannak. És ez működni s fog, ha figyelembe veszed az elmondottakat.
Két dologra figyelnünk kell. Az ördög visszajön. A Szűzanya mondta Medjugorjéban, hogy a sátán követi, leselkedik utána, amerre jár. Ne csodálkozzunk, hogy hozzánk is visszajön. Ezért érdemes minden reggel Jézus Nevében elküldeni, vagy a felsorolt ördögűző imákat elmondani.
A másik az, hogy elküldhetjük az ördögöt szeretteink életéből is, csakhogy az nem fog elmenni, ha az illető istentagadásban van, vagy ő maga befogadta a sátánt.
2021.június 16.
Augusztus 15-én ünnepeljük Nagyboldogasszony ünnepét. Ezen a napon emlékezünk meg Szűz Mária mennybevételéről. A katolikus tanítás szerint Szűz Mária halálakor testestől-lelkestől a mennybe került.
A magyarság számára ez nemzeti ünnep is. Ezen a napon ajánlotta föl I. István az országát Szűz Máriának, aminek révén lett hazánk Regnum Marianum, Mária Királysága. A középkorban ez Magyarország hivatalos latin neve volt.
Az ünnep magyar neve (Nagyboldogasszony) a múltban, régi máriás hagyományban gyökerezik.
Adjunk hálát Istennek, hogy ma ezt a nagyszerű napot békében ünnepelhetjük. Használjuk ki a lehetőséget, és forduljunk lélekben mennyei Édesanyánk felé. Kérjük segítségét az elközelgő nehéz napokra. Az Ő szerető anyai szívén keresztül könnyebben odatalálunk szent Fiához, Jézushoz.
Boldogasszonyunk köszöntésére álljon most itt Szent Bonaventura 83. zsoltára:
Milyen kedves, mennyire elragadó a Te megváltó hajlékod, ó, erény Királynője.
Bűnösök, tiszteljétek Máriát, aki kegyelmet és üdvösséget szerez nektek.
Az Ő imája illatosabb a füstölőnél és a balzsamnál, könyörgései soha nem lesznek eredménytelenek.
Járj közbe értem, Úrnőm, a te Krisztusodnál, sem a halálban, sem az életben ne hagyj el engem.
Mert a te lelked kedves, és kegyelmed betölti az egész világot.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Ma még a katolikus hívők nagy része előtt ismert, hogy a csodák jó része Szűz Máriához kötődik, és gyakran kapcsolatos valamilyen kegyképpel.
A mai szent napon az Isten szeret rovatunkban bemutatunk egy csodás kegyképet, ami a nagyközönség előtt biztosan ismeretlen. Akit érdekel, itt tekintheti meg a képet, és elolvashatja az arról szóló rövid ismertetést. (A Szerk.)
Szűz
Mária ünnepeinkről
Szeptember 8-án ünnepeljük Szűz Mária születését, Kisboldogasszony napját. 12-én pedig a Szűzanyánk névnapjára emlékezünk.
A Szűzanya mélységes tisztelete és szeretete, valamint a bele vetett határtalan bizalom, ami a magyar népi vallásosságot jellemezte az elmúlt századokban, csodálkozásra készteti a ma emberét – hívőt és hitetlent egyaránt.
Honnan származik ez a mély és a legutóbbi időkig töretlen hit? Hívőként a válaszunk nyilvánvaló: a végső ok Isten. Az emberi tudásvágy, természetes kíváncsiság azonban nem éri be ennyivel.
Néprajzkutatók sokasága vizsgálta ezt a jelenséget, próbálták feltárni a hihetetlenül sokszínű Máriás népi hagyományt. De vallástörténeti szempontból is érdekes kérdés: mi a forrása ennek az Istenanya iránti érdeklődésnek?
Részeletekbe nem megyünk bele, de azt látjuk, hogy maga az Egyház is folyamatosan tökéletesítette Jézus szent Szülőjéről alkotott képét. Ez a magyar néplélekben igen jó fogadtatásra talált.
Kétségtelen, bár nem gyakran hangsúlyozott tény, hogy az Istenanyának a zsidó-kereszténység előtti kultusza is hagyott nyomot a néplélekben. Hagyományos ünnep elnevezéseink őrzik ennek az emlékét: Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony stb. E nevek eredete homályba vész. Mai tartalmuk az Egyház által rögzített formában értelmezett.
A XIX. századtól kezdve papjaink is egyre többet foglalkoztak a Szűzanyára vonatkozó töréneti-kulturális hagyományok feltárásával. Bár a Biblia igen szűkszavú Szűz Máriával kapcsolatban, az apokrifekben annál több olvasható róla. Ezzel kapcsolatban érdemes felismernünk, hogy az Egyház igen bölcsen cselekedett, amikor az apokrifok hagyományba és hitünkbe illő részeit – gondos mérlegelés után – elfogadta.
Mennyei Édesanyánkba vetett hit összekapcsol és szétválaszt. Mi, katolikusok, hisszük, valljuk hogy hazánk a Regnum Marianum. Ennek még közjogi alapot is tulajdonítunk Szent István felajánlása nyomán. Mária Magyarország örök királynője, és hűsége nem kétséges. De nemcsak hazánk, hanem a Világ Királynője is.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy az egyház hagyományokat el nem ismerő felekezetek, így a protestáns és különösképpen az ún. teljesevangéliumi gyülekezetek, Mária magas méltóságát és ebből adódóan életünkre gyakorolt jelentős befolyását nem ismerik el.
Istennek hála, Mária kegyhelyeinken virágzó hitélet folyik. Nem csak a múltban, ma is kegyelmek forrásai.
Sajnos, a jelenlegi világjárvány idején a búcsújárás korlátozott. Ez azonban nem akadályozhat meg minket abban, hogy szeretettel, hittel és reménnyel forduljunk égi Édesanyánkhoz, különösképpen szent ünnepein.
J.S.Ferenc
(Született:
Tagaste, 354. november 13.- meghalt:
Hippo, 430. augusztus 28.)
Szent Ágoston az egyik, méltán híres egyházdoktorunk. A „kegyelem doktora” melléknevet egy hosszú és sikeres vita révén szerezte. Többször kellett eretnek irányzatok ellen harcolnia. Ezek közül az egyik az. ún. pelágiánus eretnekség volt. Ők azt állították, hogy az üdvözüléshez nincs szükség Krisztus kegyelmére, elég a mi emberi igyekezetünk. Szent Ágostonnak csaknem húszévi harc után sikerült általánosan elfogadottá tennie azt a tanítást, hogy Isten kegyelme nélkül üdvözülni nem lehet.
Édesapja római, csak halála előtt keresztelkedett meg, édesanyja keresztény. Családja egykor jómódú, de elszegényedőben volt, ezért tanulmányaihoz támogatóra szorult. Tehetsége hamar kiderül, kitűnő szónok, éleseszű. Ugyanakkor élvezi a züllött Római Birodalom életét. Fokozatosan jut el e kereszténységhez. Már 33 éves, amikor megkeresztelkedik. Ennek megadta a módját: húsvét hajnalán fiával és barátjával együtt Szent Ambrus püspök keresztelte meg.
A Római Katolikus Egyház a mai napig magán viseli munkásságának nyomát. Az eredeti bűnről, a kegyelemről, a szentségekről szóló alapvető tanítások megfogalmazásai tőle származnak, és több, ma is hasznát imának is ő a forrása. Több, ma is olvasott könyvet írt. Népszerű és mindenki számára hozzáférhető a Vallomások című könyve. (Itt találja letölthető formátumban.)
Kiemeljük még, hogy a paptársaival egy közösségben élt. Az erre vonatkozó szabályzata vált a későbbi papi rendek (ágostoniak, premontreiek) kiindulási pontjául.
Nem célunk gyümölcsöző életét teljes egészében ismertetni, nem is lehet egy rövid kis írásban. Igazi nagyja ő a kereszténységnek. Elsősorban öröksége miatt, de a maga korában is nagy ember volt. A szó szellemi értelmében, mert ez a lenyűgöző szellem egy jelentéktelen, rossz alkatú, „gyengemellű” testben lakott.
A maga korában az Észak-Afrikai Hippo püspökeként szolgálta Istent és az embereket. Igen, az embereket is. A Római Birodalom közigazgatása akkor már vagy nem működött, vagy rosszul működött. Ahogy sok más helyen, itt is a püspök volt a világi kormányzó is, bíró, hadvezér – minden közösségi feladatot vállalnia kellett. És ő vállalta, gyenge testét nem kímélve. A halála is hősies tevékenység során érte el.
Emlékünnepét – katolikus szokás szerint – augusztus 28-án, égi születésnapján üljük.
Irodalom:
1. Schütz Antal (szerk.): Szentek élete az év minden napjára III. kötet Bp. 1938, Szent István-Társulat
2. Diós István Dr. (szerk.): Szentek élete I. Bp. 2001, Szent István Társulat (Későbbi kiadások is vannak.
A könyv időnként antikváriumban beszerezhető. Elektronikus formában itt találhatja meg. Figyelem! Ez a hivatkozás érvényes, de Windows10-es operációs rendszerű gépen a könyv technikai okok miatt nem olvasható.)
3. Aurelius Augustinus: Vallomások (Confessiones)
Több kiadásban is elérhető, minden könyvtárban megvan. Interneten itt találja.
J.S. Ferenc
A Szűzanya születésének ünnepére
(Kisboldogasszony
napja, szeptember 8.)
Kisboldogasszony napja a Szűzanya ünnepek sorának egyik ékessége, sok kegyhely búcsúnapja.
Mindig megilletődünk, amikor a Szűzanyáról írunk vagy beszélünk. Sokat akarunk adni, és abból a sok jóból, ami Mennyei Édesanyánkhoz kötődik, válogatni is lehet. Ezúttal egy különlegességet választottunk.
Valtorta Mária evangéliumából szeretnénk néhány olyan részletet bemutatni, amely a Szűzanya születéséről szól.
Annak kedvéért, aki nem hallott róla: Valtorta Mária egy páratlan látnok volt. Evangéliumának kézirata 15000 oldal, nyomtatásban is kb. 5000 oldal. Tíz vaskos kötetben jelent meg.
Hitelességéről csak annyit, hogy XII. Pius pápa, 1948-ban, amikor átnézte a kéziratot, a következőket mondta: ,,Adják ki ezt a művet úgy, amint van, anélkül, hogy nyilatkoznának rendkívüli vagy kevésbé rendkívüli eredetéről. Aki elolvassa, majd megérti.”
A hatalmas mű magyar nyelven is elérhető. Pontos címe:
Maria Valtorta: Az evangélium, ahogy nekem kinyilatkoztatott I-X. kötet, Centro Editiorale Valtoriano
A könyvből készült kivonat itt érhető el.
További részleteket itt olvashat, a név szerinti keresőbe Valtorta kulcsszót írva.
Most – az ünnep alkalmából - szeretettel ajánljuk a következő kis szemelvényt.
Ha pedig felemelő, hozzáillő zenét is szeretne hallgatni mellé, azt itt talál.
A Szerkesztő
Mária születése (részletek)
Annát látom magam előtt, éppen a kertből jön, egyik nőrokona karjára támaszkodva. Azért vagyok ennyire biztos, hogy rokona, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Anna nagyon erőssé vált, kimerültnek tűnik, bár lehet, ez a hőség miatt van, mely ott ugyanolyan pokoli lehet, mint itt, ahol írok.
A kert fái árnyat adnak, ez sem enyhíti a hőséget, mintha kazánban melegítették volna a levegőt, annyira forró és fojtó. Olyan sűrű ez a levegő, hogy szinte vágni lehetne. Az ég sem barátságosan kék, finom porszemcsék lebegnek a légben és az ég tündöklő színét is megváltoztatják, sápadt szürkéskék lenne leírására a megfelelő árnyalat. A szárazság bizonyára régóta tart, mert ahol nem öntözték, még a föld maga is fehéres porrá mállott. Pontosabban, árnyalata fehérestől piszkos rózsaszínig terjed, a növények tövében az öntözés nyomán vörhenyes-barna színt mutat. A kert nagyobb részét öntözték, nyoma jól látszik a zöldséges ágyakon, a rózsakertben, a jázminokkal és apróbb virágokkal körített ösvények mentén. Szabályos vonalvezetésű, gondozott lugas osztja ketté az ágyásokat, elnyúlva a tarló széléig. Füves rét határolja be a birtokot, kiégett, szürkére aszott azon is minden fűszál. Zöld foltot a kerítésnek szolgáló galagonyabokrok jelentenek, pirosan villog rajtuk az érett termés. A bokrok védelmében zöldebb maradt a rét, oda húzódott a nap tüze elől egy kisebb birkanyáj és őrzőjük, a pásztorgyerek is az árnyékban hűsöl.
Joákim az olajfák sorában dolgozik, két másik férfi is segít neki. Idős kora ellenére mozdulatai gyorsak, munkája szakszerű. A mező végén futó patakot keskeny földgát választja el a kerttől, a férfiak ezen vágnak most nyílást, hogy vizet engedjenek a szomjazó növényekre. Hamarosan csobogni kezd a víz, elönti az olajfák alatt a füvet, sárgás gyűrűket alkotva bugyborékol, majd hirtelen eltűnik és csak sötét folt jelzi, ahol a szikkadt föld elnyelte. Az olajfák ágai telis-tele vannak bogyókkal, jó termés ígérkezik.
Anna lassú léptekkel sétál végig a lugastól beárnyékolt úton, ahol most
méhek százai döngicsélnek nektárt keresve. Joákim felé veszi útját, ő, amint meglátja, elébe siet.
-Ilyen messze elsétáltál? - kérdi szerető aggodalommal.
-Ki kellett jönnöm, a ház forró, mint egy kemence.
-Nagyon szenvedsz a hőségtől?
-Nem többet, mint bárki más. Közeledem terhességem végéhez, de csak a forróságtól szenvedek, csakúgy, mint körülöttem minden ember és minden állat. Te is vigyázz magadra, Joákim, ne melegedj ki túlságosan a munkában!
-Várjuk, csak várjuk az esőt, de mindhiába. Három nappal ezelőtt tényleg azt hittem, esőt kapunk, ám a szél másfelé vitte a felhőket, s mindaz, ami földünkön terem, kiég ebben a borzasztó hőségben. Még szerencse, hogy közel folyik a patak, bővizű forrásból ered, s még ebben a szárazságban sem apadt ki. Engedtem vizet a fákra, a nap már majdnem megfojtja őket, nézd milyen szárazok a levelek... Az öntözés annyira elegendő csak, hogy életben maradjanak. Eső kellene!
Joákim a földművesek ősi mozdulatával az égre néz és esőt kémlel. Anna legyezővel hajt arcára friss levegőt, legyezője pálmalevelekből készült, színes fonalak erősítik össze a leveleket.
Anyósa, aki idáig kísérte, szeméhez ellenzőt formál kezéből, és figyelmesen kémleli az eget:
-Nézzétek, a Hermon hegyén túl felhők gyülekeznek! Északira fordult a szél - vélekedik -, lehűti a levegőt és talán esőt is hoz.
Joákim lemondóan legyint:
-Harmadik napja gyülekeznek a hegy körül a felhők, estére mindig reménykedni kezdünk, csakhogy mire a hold felkel, a felhők eltűnnek. Félek, most sem lesz másként...
Anna a szokásosnál sápadtabb.
-Mindegy, azért menjünk csak be a házba! - szólal meg kisvártatva - Itt is áll a levegő, ott sincs másképp.
-Szenvedsz talán?
-Egyáltalán nem, sőt, ugyanazt a végtelen békességet érzem, mint a templomban, akkor, amikor az anyaság kegyelmét kaptam. Nem is tudom... Önkívülethez hasonló ez az érzés. Olyan, mintha testem álomba merülne, miközben lelkemen emberi szavakkal leírhatatlan béke honol. Arra emlékeztet, amikor megszerettelek téged, Joákim és először vittél magaddal házadba, ott és akkor töltött el ilyen magasztos érzés, mikor boldogan mondhattam magamnak: „Igen, most már asszony vagyok, igaz férfi asszonya vagyok." Békességben éltem hosszú éveken át veled, élő szereteted megsokszorozta boldogságomat. Hasonlít ehhez az a boldogságos békesség, amit most érzek mégsem ugyanaz. ...
Sietős léptekkel tartanak a ház felé. Feltámad a szél, mindjobban duzzadó felhőtornyokat hajt maga előtt, a síkság pedig elsötétül és megborzong a kitörni készülő vihar előtt. Már a ház küszöbére érnek, amikor az első villám felhasítja az eget, a mennydörgés hangja lassan gördül hozzájuk a távolból, és a tikkadt leveleken már pattannak az első esőcseppek.
Bemennek mind a ház biztonságába. Egyedül Joákim áll meg a küszöbön, bevárja a béreseket és velük együtt nézi, hogyan issza be a szomjas föld az áldott eső minden cseppjét. Örömüket hamarosan dermesztő félelem váltja fel. A felhők mélységesen sötétkék színt öltenek, belsejükből villámok fénye tüzel. Igen, nem kétséges, ezekből a felhőkből hamarosan pusztító jégeső tarolja le a környéket. - Jaj, nekünk! - sóhajtoznak az eget kémlelő férfiak - Ha ez a felhő itt adja ki mérgét, nem marad egyetlen olajbogyó, egyetlen szőlőszem! Hiába fáradtunk az idén...
Ennyi baljós jel Joákimnak több volna az elégnél, ám gondjait más is tetézi: feleségénél most jött el a szülés órája. Rokona nyugtatgatja, mondogatja, hogy Anna egyáltalán nem szenved. Joákim a nyugtató szavaktól még nyugtalanabbá válik. Ott strázsál a küszöbön és lesi, kik jönnek ki Anna szobájából. Márpedig most ott nagy a forgalom, a rokonság asszonyai sürögnek az előtérből nyíló konyhában. Felszították a tüzet, s az vörhenyes fénnyel világítja be a tágas konyhát, ahol több asszony, köztük Alfeusz édesanyja serénykedik: dézsákban cipelik a forró vizet, a tűzhely előtt melegített gyolcslepedőkkel sietnek a szülőszobába. Joákim minden kilépőtől érdeklődik: mi történik odabenn; ám az odavetett jó hírek egyre idegesebbé teszik. Nem hallatszik egyetlen jajkiáltás sem a szobából, ez Joákimot különösen megrettenti.
-Jó, én férfi vagyok, sohasem láttam még szülést - magyarázza a sürgölődő asszonyoknak -, de már hallottam arról, hogy ilyenkor a fájdalmak elmaradása végzetes lehet... ám az asszonyok oda sem hallgatnak szavaira, serényen teszik dolgukat, ahogy kell.
Korán, túlságosan korán szakad le aznap az éjszaka, mintha még alkonyat sem volna, a kitörő vihar már mindent éjféli sötétbe borít. Vízesésként ömlik az eső, sivító szélrohamok döntik meg a földig a fákat, s a csattanó villámok tüze majdhogynem felgyújtja az égboltot. A vihar teljes dühével tombol: de a jégeső elmarad, a vészjósló felhők máshová zúdították pusztító terhüket.
Az egyik béres, aki a küszöbről figyeli az elemek tombolását, meg is jegyzi:
-Ma alighanem kiszabadult a gyehennából maga a Sátán, és egész légiónyi ördöggel táncol itt körülöttünk! Nézzétek, micsoda pokolian fekete felhőkbe burkolja magát! Szagoljatok ki, még a kénköves bűzt is lehet érezni a levegőben! És micsoda átkozott hangon bömbölnek és vonítanak az elszabadult ördögök! Ha itt a Sátán, akkor most rettenetesen dühös...
A másik béres kiszimatol a felhőszakadásba és folytatja a gondolatot:
-Az ám! Valami nagy zsákmány csúszott ki az ördög kezéből! Vagy tán Mihály arkangyal lovagol újra a felhőkön és villámokkal perzseli le az ördögöket? Ismét megégett a farkuk és dühöngve üvöltenek kínjukban...
Az egyik asszony futólépésben siet a konyhába, s odakiáltja a küszöbnél tébláboló férjnek:
-Joákim! Mindjárt megszületik! Minden rendben és gyorsan történt!- de már szalad is befelé egy kanna forró vízzel, otthagyva az álmélkodástól szóhoz sem jutó férfit.
Amilyen hirtelen támadt, olyan gyorsan tűnt el a vihar, bár erejéből még futotta egy utolsó, rémisztő mozzanatra. Fülsiketítő dörrenéssel felhasadt az ég, a légnyomás mindhárom férfit a falnak taszította. A ház mögötti kertbe vágott a villám, a felsebzett talajba mély, füstölgő gödröt vájt.
Ezzel vége is lett az égiháborúnak, mindenre ráborult a vihar utáni csend és ekkor... igen, ekkor, mint tavaszi erdőben a gerlehang, Anna szobájában felsírt a csecsemő. A pusztulás harsonái után megszólalt az élet...
Odakünn pedig sohasem látott csoda csillogott: A Hebron csúcsától indulva óriási szivárvány íve ölelte át a teljes égboltot. Soha még emberi szem nem látta színeinek ily tiszta ragyogását! Szélein gyengéd, alabástromszerű, majdnem fehéres volt a fénykoszorú, majd egyre mélyebbek, harsogóbbak lettek a színek, annyira tisztán ragyogtak Galilea dombjai felett, mintha minden szín levetett volna mindenféle szennyet, mintha minden árnyalat a legtisztább tisztaságát öltötte volna ünnepi köntösként magára. A kert fáit, a közeli dombokat és távoli hegyeket csodás keretbe foglalta a fényözön, beragyogva mindent a látóhatár végéig.
-Soha, sohasem láttunk még ilyen ragyogó szivárványt! - kiáltozták a látványtól a lenyűgözött emberek. És itt, igen itt! Csillag ragyog fényesen, pedig még le sem ment a nap! És micsoda fényes csillag: mint metszett drágakő, szórja szét sugarait az égen!
-Nem, ez nem lehet igaz! Az én szemem káprázik? Holdtölte csak három nap múlva lenne, és máris itt ragyog az égen a telihold? Miként lehetséges ez? Mitől olyan kábítóan erős a hold fénye? Annyira fényes, mintha második nap tündökölne az égen...
Miközben csodálkozásuk nőttön nő, kinyílik az ajtó és nagy-nagy örvendezéssel kilépnek rajta az asszonyok, patyolatfehér vásznakba burkolt rózsaszín kisbabát hoznak karjaikban.
Igen, ő az, ő Mária, az Édesanya! Icike-picike kisbaba, elférne egy kisgyermek karjában, olyan kicsiny, hogy egész teste alig több, mint jó arasznyi. Fejét mintha elefántcsontból faragták volna, de az élet rózsaszín pírját mutatja. Arcocskájából ajka kárminszínben villan ki, nem görbül sírásra, inkább öntudatlanul mozog, ösztönszerűen keresi az anyatej forrását csak hát olyan picinyek élénkszínű ajkai, hogy szinte alig-alig lehet hinni, hogy valaha megtanulják a szopás nehéz műveletét.
Csöpp orra majdnem eltűnik kerek orcái között. Az asszonyok kedveskedve csiklandozzák picike állát és arcocskáját, s akkor kinyitja szemét, mely olyan kék, mintha az égbolt leszakított darabja volna, így nézi, bár még nem látja maga körül a világot. Szemöldöke és hajának tincsei szőkék, majdnem fehérek, áttetszik rajtuk a rózsaszín bőr, s így olyan árnyalatúak, mint a tavaszi virágokból gyűjtött, frissen pergetett méz.
Füle két tökéletesen formált rózsaszín kagyló, áttetsző finomságuk egészíti ki alakjuk tökéletességét. És apró kezecskéi... már amennyiben kéznek lehet tekinteni azt a két apró valamit, amely a levegőbe markol céltalanul, aztán nagyon is célirányosan a csöppnyi szájacskába igyekszik. Most összeszorítva olyan rózsabimbónak látszanak, melyről lemaradt minden zöld, amikor kinyílnak, két parányi, alabástromból faragott ékszernek tűnnek, végükön öt parányi ékkővel díszítve. Hogyan lesznek képesek arra ezek az icinyke picinyke kis kacsók, hogy minden könnyet felszárítsanak?
És a lábacskák (vajon hol is lehetnek)? Semmit sem látni belőlük, legfeljebb a hófehér vászon rezdül meg néha ott, ahol lenniük kellene...
De lám, az egyik nőrokon most kitakarja, akaratlanul persze, s amikor a csöppséggel leül, a két rózsaszín lábacska kikandikál a vakító hófehérből. Hát itt vannak, mindegyik hossza megvan akár négy centiméternyi is. A talpacskák, mint rózsaszínbe áttört csigaház, a lábfej kékes erezetű márvány, az ujjacskák a liliputi szobrászművészet remekei, ezeknek végén is élénkebb színű ékkövek díszelegnek. Majd ha ezek a lábacskák járni kezdenek, ugyan ki fog találni olyan csöppnyi kis szandált, hogy a lábacskákat magába fogadja? És hogyan fogják ezek a lábacskák hordozni a test súlyát a keserűség ösvényein, hogyan tudnak majd kitartani a fájdalomban, a keresztfa tövében?
Erről ott ma senki sem sejt semmit, és mindenki örömmel figyeli, amikor a baba aprócska lábaival rugdalni kezdi a levegőt. Mindenki megcsodálja a jól formált lábszárat és a hurkás combokat, a has szépen ívelt vonalát és a formás apró mellkast, melynek selyemszínű bőre a lélegzés ritmusára lüktet, és ott ver mögötte a szív. Más talán nem is hallja, csak a boldog édesapa, aki lányának mellére szorítja ajkait és megcsókolja ott, ahol a szív legközelebb dobog... Igen, a szívére adja az apai csókot, arra a szívre, melynél jobb sohasem született a földön, arra a szívre, mely az emberiség hosszú-hosszú századaiban az egyetlen, amely tökéletes, amely makulátlan.
Az ünnep eredete
Szeptember 12-én ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária szent nevét. Szűz Mária névnapját már a XI. századtól ünneplik, az időpontja azonban változott. Mária névnapját az Egyház a XX. század elejéig még a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnap ünnepelte.
Szeptember 12 megünneplését Boldog XI. Ince pápa rendelte el, miután a török seregek fölött 1683. szeptember 12-én Bécsnél győzelmet arattak. Ez azonban akkor még nem kapcsolódott össze Mária névnapjának ünnepével, bár a győzelmet kezdettől fogva a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították.
Szent X. Pius pápa csak sokkal később, a XX. század elején helyezte át Szűz Mária névnapját a győzelem napjára.
Az ünnep megtartása
Gyönyörű ünnepe ez Egyházunknak. A Segítő Szűzanyához fordulás kiemelt napjaként tömegek ünnepelték és – a lehetőségekhez mérten – ünneplik ma is zarándoklatokkal, búcsúkkal összekötve.
Az idén a szörnyű világjárvány miatt a búcsúk általában elmaradtak, de a miséket a híres Mária-kegyhelyeken megtartják. Így van ez a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Emlékhelyen, és a templom és a zarádokudvar teljes felújítását most ünneplő Bodajkon is.
Bodajkot és csodálatos kegyképét a Magyar Kurír is megemlíti Mária napi cikkében. (Ld. itt.)
A Mária név jelentése
A hétköznapi célból szokásosan használt internetes oldalak teljes zavart keltenek, ugyanis a név jelentéséről azt állítják, hogy az nem ismert, elveszett a tartalma, ill. egészen furcsa jelentéseket adnak meg. Utóbbiak közé tartozik a "Csepp a tengerben" vagy "Keserűség".
A keserűség, mint névértelmezés, nagyon gyakori. Szűz Mária sorsára emberi mércével gondolva, asszociálható a névhez a keserűség. Ezt az értelmezést magyar nyelvterületünkön határozottan megerősítette Benedek Elek. Önéletrajzi regényében – Mária nevű feleségének nehéz sorsára gondolva – gyakran így sóhajt föl: „Ó, Mária, miért vagy te Mária!” Így aztán valószínűleg akaratlanul, de megerősítette a Mária név és a keserűség közötti kapcsolatot.
Felbukkan azért az „úrnő” jelentés is, ami már közelít a valósághoz. A Keresztyén Bibliai Lexikonban a következőt olvashatjuk a Mária névről:
„Mária A héber Mirjám görög megfelelője. A név legkorábbi viselője Mózes és Áron testvére, ezért a név görög Mária formában az ÚSZ-i kor kedvelt neve. A név jelentése: »látó« vagy »úrnő«.”
Az Újszövetségben a Mária név átírva latin betűre: Mariam.
Az Újszövetségi görög szótárban pedig ez áll:
Μαρία, -ς v. Μαριάμ - Mária; A név Jézus édesanyja mellett több személyt is jelöl, pl. Mária Magdolna, Mária Lázár testvére, stb. Μαριάμ alakban indeclinabilis; Mirjam, Mózes lánytestvére
Változatok: Μαρία !, Μαρίαν !, Μαρίας !, Μαρίᾳ ! (Újszövetségi görög szótár)
Felhívom a figyelmet arra, hogy az első alak a Maria! Az Újszövetségben azonban mindenhol Mariam formában szerepel a név. Az utóbbi nyilván zsidó hatás, az előbbi pedig onnan származik, hogy a névnek Szűz Mária anyanyelvén, az arámi nyelvben Maria az alakja.
A Maria szónak az arámi nyelvben a jelentése egyértelmű.
Ma-ri-a: arámi összetett szó. Ma jelentése „égi Anya" ri = valahonnét származó, eredő.
a = meghatározó rag . Tehát a Maria név jelentése: „égi Anyától származó".
Az a és á hangok közötti különbség is figyelemre méltó, de a Mária ismert beceneve, a Mari is „a” hangot használ, bár ismert a Mári változat is.
Ebből annyi mindenesetre következik, hogy nagyon régi eredetű a név.
A néven keresztül megvalósuló tisztelet
Jól ismert mondat: Áldott legyen Jézus szent neve! Itt az áldást – ami Jézusnak szól – a néven át közvetítjük. A név különleges jelentőségét a Biblia is alátámasztja. A Fil2,9-11-ben olvassuk:
„9 Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, 10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, 11 s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Kiemelés tőlem.)
Itt ugyan Jézusról van szó, de a név jelentősége a kereszténység körében az ókorban általánosan elfogadott nézet volt. A reneszánsz óta vitatják azt, hogy a név befolyásolja viselője életét.
Hogyan valósulhat meg dicséret, hála, öröm, bizalom, köszönet a név használatán keresztül?
• bízhatunk a név erejében (122)
• kifejezhetjük, hogy gyönyörű a név (125)
• reménykedhetünk a névben (133)
• áldhatjuk a nevet (134)
Az egyes pontok melletti számok Szent Bonaventura Mária zsoltáraira utalnak. Ezekben a zsoltárokban éppen az a szent viszonyulás jelenik meg Mária nevéhez, amit ott leírtunk.
A zsoltárokat a fenti sorrendben mellékeltük. Alkalmasak arra, hogy ezen a szép ünnepen Mennyei Édesanyánkhoz, a szép Szűz Máriához forduljunk, így köszöntve a névnapján, dicsőítve szeretetét és jóságát.
122. zsoltár
Hozzád fordulok, ó, királynő, aki uralkodsz a mennyben.
Segítségünk legyen a te neved erejében, minden munkánkat te irányítsad.
Áldott légy a mennyben és a földön, a tengerben és a végtelen időben.
Áldott legyen termékenységed, áldott legyen szüzességed és tisztaságod.
Áldott legyen szent tested, áldott legszentebb lelked.
Dicsőség az Atyának stb.
Hozzád fordulok, ó, királynő, aki uralkodsz a mennyben.
Segítségünk legyen a te neved erejében, minden munkánkat te irányítsad.
Áldott légy a mennyben és a földön, a tengerben és a végtelen időben.
Áldott legyen termékenységed, áldott legyen szüzességed és tisztaságod.
Áldott legyen szent tested, áldott legszentebb lelked.
Dicsőség az Atyának stb.
125. zsoltár
Amikor a legnyugalmasabb arcodat fordítod ránk, felvidítasz minket, ó Istennek szűz Anyja.
Minden földi asszonynál áldottabb légy te, Krisztus kincstára.
Áldott legyen dicsőséges neved: amelyet az Úr szája csodálatosan megnevezett.
Se ajkunk dicsérete, se szívünk szeretete irántad meg ne szűnjön.
Akik szeretnek téged, azokat Isten megáldja, és akik szeretni akarnak, azok nem fogják hitüket elveszíteni.
Dicsőség az Atyának stb.
Amikor a legnyugalmasabb arcodat fordítod ránk, felvidítasz minket, ó Istennek szűz Anyja.
Minden földi asszonynál áldottabb légy te, Krisztus kincstára.
Áldott legyen dicsőséges neved: amelyet az Úr szája csodálatosan megnevezett.
Se ajkunk dicsérete, se szívünk szeretete irántad meg ne szűnjön.
Akik szeretnek téged, azokat Isten megáldja, és akik szeretni akarnak, azok nem fogják hitüket elveszíteni.
Dicsőség az Atyának stb.
133. zsoltár
Mármost, áldjátok meg az Úrnőt, mindnyájan, akik az ő szent nevében reménykedtek.
Örüljetek nagy örömmel, ti, akik őt magasztaljátok és dicsőítitek, mert örvendezni fogtok bőséges vigasztalásaiért.
Íme, most túláradó jósága leszáll rád, megvigasztalja és megörvendezteti a szívedet.
Áldd meg őt, minden szolgáját, és legyen a lelked vágya, hogy emlékezz rá.
Áldjátok őt, ti Isten angyalai és szentjei, dicsérjétek csodáit örökké.
Dicsőség az Atyának stb.
Mármost, áldjátok meg az Úrnőt, mindnyájan, akik az ő szent nevében reménykedtek.
Örüljetek nagy örömmel, ti, akik őt magasztaljátok és dicsőítitek, mert örvendezni fogtok bőséges vigasztalásaiért.
Íme, most túláradó jósága leszáll rád, megvigasztalja és megörvendezteti a szívedet.
Áldd meg őt, minden szolgáját, és legyen a lelked vágya, hogy emlékezz rá.
Áldjátok őt, ti Isten angyalai és szentjei, dicsérjétek csodáit örökké.
Dicsőség az Atyának stb.
134. zsoltár
Dicsérjétek az Úr nevét, áldjátok meg Máriának, az ő anyjának nevét.
Légy szorgalmas a Máriához történő imádkozásban, és végtelen örömöket fog neked adni.
Jöjjünk hozzá bűnbánó lélekkel, és a bűnös Cupido nem ostromol minket.
Aki az elme nyugalmában gondolkodik róla, megtalálja az édességet és a békét.
Életünk végén neki leheljük ki lelkünket, és ő az ítélet diadalát adja nekünk.
Dicsőség az Atyának stb.
Dicsérjétek az Úr nevét, áldjátok meg Máriának, az ő anyjának nevét.
Légy szorgalmas a Máriához történő imádkozásban, és végtelen örömöket fog neked adni.
Jöjjünk hozzá bűnbánó lélekkel, és a bűnös Cupido nem ostromol minket.
Aki az elme nyugalmában gondolkodik róla, megtalálja az édességet és a békét.
Életünk végén neki leheljük ki lelkünket, és ő az ítélet diadalát adja nekünk.
Dicsőség az Atyának stb.
J.S. Ferenc
A Római Katolikus Egyház szeptember 7-én emlékezik meg a kassai vértanúkról.
1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel különös kegyetlenséggel ölték meg Kőrösy Márk, Grodecz Menyhért és Pongrácz István atyákat, miután nem voltak hajlandók áttérni a református hitre. X. Pius pápa 1905-ben nyilvánította boldoggá a hős papokat. Szentté avatásukra 1995. július 2-án, II. János Pál pápa szlovákiai látogatásakor került sor.
A brutális kínzások és gyilkosságok Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fővezérének, Rákóczi Györgynek az utasítására történtek. Bűnét súlyosbítja, hogy Rákóczi hitszegő módon járt el: megígérte, hogy nem lesz bántódásuk a városban lévő katolikus papoknak.
A reformáció-ellenreformáció, kuruc-labanc háborúk szomorú és kegyetlen része történelmünknek. A kassai vértanúk esetében is tartózkodunk a hangos megemlékezésektől, hiszen a másik félnek is vannak sebei, és mindenképpen kerülni kívánunk minden olyan beszédet vagy írást, ami sértheti református testvéreinket.
Istennek hála, békében és szeretetben élünk együtt, és egymás iránti megbecsülésünknek igyekszünk is hangot adni. Azt keressük, ami összeköt bennünket. És ilyen van is, nem is akárki: maga Jézus Krisztus.
Ezt a közös törekvést jól mutatják a gyakori ökumenikus istentiszteletek, és a közös munkálkodás a szociális problémák megoldásában.
Nem tudok róla, hogy bármilyen hittérítő tevékenységet folytatnánk egymás vallása ellen.
Így aztán igencsak meglepett, amikor a Kálvinista apologetika c. honlapon az egyik nagy gyűjtemény a Katolikus Egyházzal fogalalkozik. Ezeket az írásokat Nagy Gergely jegyzi. Kétségtelenül színvonalasak, nagyon jól használhatók azok számára, akik szeretnék világosan látni a református és a katolikus tanítások közötti különbséget. A fiatal református teológus a nyilvános hitviták sztárja lett. Nem szándékozunk vele vitatkozni, mi hiszünk a Szűzanya dogmákban és még sok másban, amiben ő nem. Van azonban két igen komoly aggályom.
Az egyik az, hogy miért a hitvédelem témában szerepelnek ezek az írások? A katolikusok ellen akarják megvédeni a hitüket? Ki támadja őket, ki akarja áttéríteni őket katolikus hitre a mai Magyarországon?
A másik az, hogy a több helyen barátságtalan, támadó és kioktató. Hangneme fölényes, ld. pl. a „Kedves katolikusok: biztosak vagytok benne, hogy üdvözülni fogtok?” c. írást. De az is egy szép megállapítás, hogy a katolikusok nem keresztények. Ezt joga van bárkinek így gondolni, de biztos, hogy ezt így kell leírni?
A református templomból nem a katolikusba szoktak „átülni”, hanem valamelyik teljes evangéliumi gyülekezetbe. A tárgyilagosság kedvéért megjegyzem, hogy a katolikusok egy része is oda megy.
Alaposan taglalja és támadja a Szűz Mária dogmákat. Rendben van. Mit tehetne egy református teológus? Ha a hagyományokból nem fogadnak el semmit, sőt abban mindent tagadnak, akkor ez érthető. De azért itt kilóg a lóláb. A Mária-csodákról nincs szó. Vagy azok nem bizonyítanak semmit? És a sok magánkinyilatkoztatás? Szükségtelenek?
Utóbbira sajnos a Katolikus Egyházon belül is sokan igent válaszolnak. Márpedig aki Jézus, a Szűzanya vagy Szent Mihály megjelenését fölöslegesnek tartja, vagy egyáltalán ilyesminek a létezését is tagadja, annak a hitével is és a gondolkodásával is van gond.
A megemlékezéshez kapcsolódó gondolatainkat azzal zárjuk, hogy azt kívánjuk református testvéreinknek, hogy soha ne legyenek a katolikusoknál nagyobb hitbéli ellenfeleik.
Azt meg mindenkinek kívánom, hogy értse meg, mit mond Jézus a legfőbb parancsokról, és annak szellemében gondolkodjunk és cselekedjünk.
Számomra nem kérdés, hogy a reformátusok felebarátaink. Mi pedig tartjuk magunkat az Mt 22,39-hez: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”
J.S. Ferenc
Irodalom:
Szentek élete az év minden napjára Bp., Szent István társulat, 1933. III. kötet, 308-313 o.
Diós István dr.(szerk.) Szentek élete Bp., Szent István Társulat, 2001. I. kötet, 658-660 o.
http://kalvinistaapologetika.hu/
Szent
Mihály, a hűséges főangyal
Szent Mihályról korlátozott terjedelemben írni nehéz vállalkozás.
Feltétlen szükséges bemutatnunk azoknak, aki nem, vagy alig ismerik. Ugyanakkor szeretnénk bemutatni "munkájának" kevésbé ismert oldalát is.
Ki Szent Mihály?
Szent Mihály egy a hét arkangyal (főangyal) közül. A főangyalok közül négynek a nevét csak az apokrifekből ismerjük, ezért az egyház csak a Bibliában is előforduló Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalokat ünnepli. Szent Mihály nevét az Ószövetségben három, az Újszövetségben két helyen említik.
Neve kissé méltatlanul lett magyarosítva. Míg Gábriel és Rafael nevében benne maradt az „el” Istenhez tartozásra utaló szótag, addig ez Mihálynál elveszett. A három főangyalt – a liturgikus reform óta – együtt ünnepli az egyház, szeptember 29-én.
Szent Mihály napja a magyar néplélekben szentségi tartalmával együtt íródott be, mint az élet természetes menetének egyik jelentős állomása.
Az állatok legelőről való behajtásának, az elszámolásnak időpontja ez a nap. A cselédség felfogadásának szokásos időpontja is Szent Mihály napja volt. Ilyenkor nagy vásárokat is tartottak, be lehetett szerezni a szükséges felszerelést a következő gazdasági évre. És persze ünnepeltek a templomokban és világiasan is.
Ismert és szép történet Szent Mihály harca a Sátán ellen, ami azzal végződött, hogy a sátánt letaszította a mennyből.
De vajon hogyan működik ma szeretett főangyalunk?
Az egyháznak az álláspontja szerint szakadatlanul harcol a sátán ellen, és persze ennek során minket is oltalmaz, és ez valóban így is van.
A XIII. Leó pápához köthető Szent Mihály imát régebben minden mise után kötelezően imádkozták, ma csak választható.
A közismert gondolatok helyett térjünk rá most arra, mit is csinál Szent Mihály napjainkban?
Természetesen ugyanúgy nincs erről tiszta látásunk, mint általában az angyalok, szentek vagy éppen az Úr tevékenységéről. („...tükör által homályosan látunk” - 1Kor 13,12)
Azt azonban tudjuk, hogy Szent Mihály is megjelenik időnként. Ezekről általában keveset beszélünk, alig hallunk ilyet, pedig hitünk és Istenbe vetett bizalmunk erősítésében jelentős szerepe van.
Négy jelenését fogjuk ismertetni, a negyediket hosszúsága miatt külön cikkben a következő periódusban.
Az első egy csodálatos szépségű látomás, amihez fizikai erőkifejtés nem társult.
A többi három mindegyikében Szent Mihály belépett a fizikai valóságba! Úgy tűnik, Ő az a „csodalény”, aki közvetlenül be tud avatkozni a fizikai síkban!
Betelt a korsó! Egy hívő asszony látomása
(Ezt a beszámolót már közreadtuk. Aki olvasta, átugorhatja. )
„- Az udvaron egyszer csak velem szemben egy hatalmas, aranyló fényben úszó köd ereszkedett le. Hátterében ott áll a Szűzanya. Az egész sugárzó, fénylő köd pulzált, dobogott, mint a szív. Megrendülve éreztem a Szentlélek Jelenlétét. Gyönyörűséges ének közepette növekedett a ragyogás, és elöl megjelent Szt. Mihály.
Feje fölött öblös korsót láttam. Fensége és hatalmának kisugárzása rettenetes lehet ellenségei számára. Mert kezében a szokásos kard merő lobogó tűz volt. Izzása növekedett, mintha a csóvák kitöréseinek és robbanásainak utolsó előtti pillanataiban volnánk. Félelmetes volt, a Szűzanya látványa óvott engem. Szt. Mihály csak annyit mondott nekem, hogy a korsó csordultig tele van.”
Akik akaratlanul megidézték Szent Mihályt
„Pár éve a Jelenések könyvét ütöttem fel a Bibliában. Meg is rémültem, hogy jön a 7 angyal, és Isten haragjának csészéit egymásután kiönti az emberiségre s ezzel, egyre iszonytatóbb
büntetések jönnek a földre.
Elrohantam Zoé barátnőmhöz, akivel imádkozni szoktunk.
— Nézd, mit olvastam. Te is egyedül vagy, és ki fog minket megvédeni? Kérjük meg azt a 7 angyalt, hogy várjanak.
— Jaj, nem jó! A főnököt kéne megkérni, a Szent Mihályt.
— Jó, mondta és kihozott egy nagyobb Szt. Mihály képet, és letette közénk az asztalra. Megérintettük. Imádkozni kezdtünk:
„Kedves Szent Mihály, nézd, mi félünk, jönnek ezek az angyalok, nincs, aki megvédjen minket.
Te, aki oly hatalmas vagy, látod Istent színről-színre. Tudjuk, hogy szereted Őt. Hát még Isten hogy szeret Téged! Boldog lehetsz! Nem érzed a mi nyomorúságunkat és félelmeinket. Mi a Szűzanya gyermekei vagyunk, aki a Te áldott Királynőd. Kérünk, nézz le dicsőségedből, lásd meg nyomorúságunkat. Isten, Irántad való szeretetére kérünk, védelmezz meg minket, a jövőben bármi is jön ezután.”
Ekkor egy Erő becsapott a konyhába, ahol ültünk.
Nem szeretetteljes, hanem inkább félelmetes Erő! Úgy éreztem. mintha székemmel együtt emelkednék:
— Jézusom hová megyünk? Zoé is kiáltott. Fényes kardot látott, átjárta, forró volt, de nem fájdalmas. Örömmel és vigasszal járt.” (Részlet. Dr. Nehéz Márta Mirjam: A vigasztalás imakönyve, 222. oldal)
Meglátogatott minket Szent Mihály
„Sokat beszélgettünk Szent Mihályról, és naponta kétszer imádkoztunk hozzá. Rendeltünk egy szobrot is, és elhelyeztük a lakásban. Derültünk rajta, hogy járt Márta nővér és a barátnője Szent Mihállyal. (Ld. fentebb.) Hogy a szeretetteljes beszélgetések okozhatták-e, vagy az, hogy a testvéreink ijedtségén mulattunk, nem tudom. Tény azonban, hogy éjjel hatalmas puffanásra ébredtünk, olyanra, hogy az egész ház megremegett. Úgy hallottam, hogy a szobánkba esett be valami. Fölijedtem. Szent Mihály érkezett meg! Hatalmas volt, földtől a plafonig ért. Óriási erőt sugárzott, a férjem alakját vette föl – talán azért, hogy ne féljek. Nagyon jó érzés volt, de hamar el is tűnt. A huppanásra férjem is fölébredt, de ő nem látta.” (Olvasói levélből)
Az alábbi ima rövid alakja közismert, hiszen régebben minden mise után imádkoztuk. Az imák rovatban itt érhetó el.
XIII. LEÓ PÁPA IMÁJA A SÁTÁN ÉS
ANGYALAI ELLEN
Szent Mihály Arkangyal, Égi Seregek dicső Fejedelme,védelmezz minket a sötétség hatalma és gonoszsága elleni küzdelmünkben.
Jöjj segítségünkre, akik Isten teremtményei vagyunk, akiket drága áron váltottak meg az ördög zsarnokságából.
Téged tisztel az Egyház, mint védelmezőjét és Pártfogóját.
Az Úr Rád bízta azokat a lelkeket, akik egy napon elfoglalják a kezdettől fogva nekik készített helyeket a Mennyben.
Kérjed értünk a Béke Istenét, hogy tartsa legyőzve lábunk alatt a sátánt, hogy ne vethessen rabszolgaságba minket és ne árthasson Jézus Krisztus Egyházának sem.
Kérünk, mutasd be a Magasságbelinek imáinkat, egyesítve a Tiéddel, hogy azonnal szálljon ránk Isten Irgalma.
Te pedig Isten erejével láncold meg és űzd vissza a mélységekbe a sátánt, a sárkányt, az őskígyót, ahonnan nem tud többé embereket elcsábítani.
Ámen
Október 15-én emlékezik meg az Egyház a Jézusról nevezett (Avilai) Nagy Szent Teréz (1515-1582) rendalapítóról, egyháztanítóról.
Igazi nagy misztikus, az Egyház megújítója. Földi hazájában, Spanyolországban "doctora mistica"-ként emlegetik. Írásai a több évszázadnyi távolságból is igen üdítően hatnak, és sok tanulsággal szolgálnak. Két könyve is könnyen hozzáférhető magyar nyelven, írásunk végén megadjuk az elérhetőséget.
Életéről az interneten is találunk rövid leírást, a szentek életéről szóló könyveinkben pedig részletesebben is megismerhetjük e kiváló szűz történetét. Ez nem a megfelelő hely részletes méltatására, annyit azért megjegyzünk, hogy ő nem jobb híján lett apáca, mint sokan mások. Szép volt és okos, választhatta volna a világi életet is, bár erős erkölcsi elvei miatt sok baja lett volna.
Teréz különleges egyénisége már gyerekkorában megnyilvánult.
Hétévesen a vértanúk történeteit hallgatva, felfogta, hogy a vértanúság üdvös halál, és ő is így szeretne meghalni. Tízenegyéves fiú testvérét rábeszélte, hogy szökjenek át a mórokhoz, mert úgy hallotta, hogy ott a keresztényeket a hitükért megölik. A két kis szökevényt még a város határában fülön csípték.
Később a remeteség tűnt követendőnek a kislány számára. Ismét a legfiatalabb bátyja lett a segítsége. A remetelak építése azonban sehogy nem sikerült, bármennyire is egyszerű kunyhót akartak építeni, jártasságuk hiánya miatt az mindig összedőlt.
Ez a kunyhóépítés azonban mégis jó előjele volt Teréz fényes jövőjének. 17 női és 13 férfi karmelita kolostort alapított, méghozzá a szigorú, régi rendtartás szerintit!
Hogyan volt erre képes ez a beteges, fizikailag gyenge lány?
Isten segítségén túl hatalmas hite és lelki ereje támogatta. A kortársak kiemelték, hogy szépsége és rendkívüli beszédkészsége hozzásegítette ahhoz, hogy mindenkit meg tudott győzni az igazáról. Nyelvi-gondolati készsége valóban csodálatos, írásai ma is elbűvölőek.
Okosság, alázatosság, szépség és Isten iránti elkötelezettség jellemezte. Az emberi tulajdonságok e felettébb ritka együttállása magyarázza, hogy igen eredményesen szelídítette meg az Egyház szerzetesrendjeinek megújítása ellen támadókat, akár világi főurakról, akár magas rangú egyházi személyekről volt szó.
Két rövid részlettel emlékezünk a nagy egyháztanítóról. Apró részletek ezek, de kifejezik Teréznek azt a tiszta meglátását, hogy kis dolgok nélkül nem lehet építkezni.
Avilai Szent Teréz: A belső várkastély - részletek
Imádkozás a bűnösökért:
Ne felejtsük el soha, mekkora jótétemény az, ha a bűnösökért imádkozunk. Tegyük fel, hogy látunk egy keresztény embert, erős lánccal megkötözve és odaerősítve egy dúchoz, az éhhalál küszöbén; pedig nem ennivalóban szenved hiányt, mert hiszen bőségben vannak mellette kitűnő ételek, csak nem tud utánuk nyúlni, hogy szájához emelje őket, de meg undorodik is tőlük; pedig látja, hogy hamarosan meg fog halni és nemcsak ezzel a közönséges halállal, hanem mindörökre. Nem volna-e kegyetlenség ott állni és nézegetni őt és nem segíteni rajta, hogy ehessék? S mit szólnátok hozzá, ha csak a ti kérésetekre volna szükség, hogy levegyék róla a bilincseket? Ugyebár, értitek. Isten szerelmére kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg mindig imáitokban az ilyen szerencsétlen lelkekről.
Az erények gyakorlásának fontosságáról:
Azért tehát, nővéreim, ha azt akarjátok, hogy az alap erős legyen, igyekezzék mindegyik a legkisebb lenni valamennyi között; legyen a többinek rabszolgája; keresse az alkalmat, hogy nekik kedvükre tehessen és nekik szolgálatukra legyen. Hiszen mindaz, amit így tesztek, sokkal inkább szolgál majd nektek hasznotokra, mint nekik. Így erős alapköveket raktok le s a lelki vár nem fog romba dőlni. Ismétlem, hogy az alapok ne álljanak csupán ajakimából és elmélkedésből, mert ha nem gyűjtötök erényeket és nem gyakoroljátok őket, mindig törpék maradtok a lelki életben. S adná Isten, hogy ebben az esetben más nagyobb bajotok ne legyen, mint az, hogy nem növekedtek, mert hiszen tudjátok, hogy aki nem növekszik, az kisebbedik. A szeretet, ha egyszer igazán megvan, nem tud azzal megelégedni, hogy változatlanul maradjon meg egy és ugyanazon állapotban.
"Az idézetek szövegének eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár - a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza."
Irodalom:
Jézusról nevezett Szent Terézia összes művei, Önéletrajz. Ernő atya fordítása, dátum és kiadó nélkül.
Teréz, Nagy vagy Avilai Szent: A belső várkastély (http://www.ppek.hu/)
Teréz, Nagy vagy Avilai Szent: A tökéletesség útja (http://www.ppek.hu/)
Szentek élete az év minden napjára Bp., Szent István társulat, 1933. IV. kötet, 64-72 o.
Diós István dr.(szerk.) Szentek élete Bp., Szent István Társulat, 2001. I. kötet, 748-754 o.
„...szálljatok szembe a
sátánnal, és elfut előletek. (Jak 4,7b)
"Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen." (Ef 6,12)
Isten Igéje azt tanítja, hogy ezek a gonosz szellemek bukott angyalok, akiket az Úr Jézus Krisztus megfosztott a trónjuktól.
Amikor kapcsolatba kerülünk ezekkel a démonokkal, tudnunk kell, hogy Jézus legyőzte, megfosztotta semmissé tette őket. (Kol 2,15)
Kezdetben, mikor Isten megteremtette a földet, Ádámnak adta a hatalmat keze munkája felett, vagyis Ádám volt e világ „istene”. De ő felségárulást követett el, eladta a földet a sátánnak, így vált a sátán e világ istenévé. Ádámnak törvényes joga volt, hogy ezt megtegye.
Most a sátánnak joga van arra, hogy itt tartózkodjon és e világ istene legyen, amíg „Ádám bérleti szerződése” le nem jár.
És joga van uralkodni felettünk, addig, amíg át nem kerülünk Krisztus Testébe (vagyis Jézus Krisztust elfogadjuk személyes Megváltónknak, és behívjuk az életünkbe.) Mert akkor elmondhatjuk:
"Adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába." (Kol 1, 12-13)
Ezután már nincs joga a sátánnak uralkodni felettünk. A sátán számos dolgot irányít a földön, de téged ezután már nem irányíthat.
Mert bár ugyan a világban vagyunk, de nem e világból valók vagyunk.
Jézushoz tartozunk. És Ő nem hagyja, hogy kiszolgáltatottak legyünk a sátánnak.
Jézus hatalmat adott nekünk a sátán felett:
"Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi." (Lk 10,19)
Miért tudott hatalmad adni?
"Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: Én kaptam minden hatalmat égen és földön." (Mt 28,18)
Hogyan kell foglalkozni az ördöggel, akkor,
amikor a sátán, mint ordító oroszlán körüljár, hogy kit nyeljen el?
Az Ige nem azt mondja, hogy fussunk el, takarjuk be a szemünket, bújjunk el, hanem: Ti álljatok ellen neki. De hogyan?
Isten adott nekünk fegyvereket, amit magunkra kell öltenünk:
1. Egyik a Hit.
Amit fel kell öltenünk, mint egy pajzsot, mert ez hárítja el a gonosz minden tüzes nyilát, amivel lövöldöz. (Betegség, szerencsétlenség, hitetlenség, kétségbeesés, félelem…)
2. Meg kell ragadnunk a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Ez azt jelenti, hogy a gonosszal nem társalgunk, hanem az Evangélium Igéivel szállunk vele szemben és győzzük le őt, mert az a Szentlélek szava.
Mindebből következik, hogy az ördögöt csak akkor tudjuk legyőzni, ha hisszük, hogy Jézus megadta nekünk ezt a hatalmat, hogy az Ő nevében parancsolhatunk az ördögnek. Ha kételkedünk, hátha nem sikerül, akkor ez a hatalmunk elvész. Az ördög azt mondja: Ez nem is hisz a Megváltójának, és ez akar nekem parancsolni? Mivel? A saját hatalmával? Az nincs neki. Isteni védelem nélkül öt perc alatt bárkit a kárhozatba tudok dönteni, akkora hatalmam van. (P. Pió)
3. Legyen jelen a Szentlélek ereje.
További fontos dolog: Nem elég bármekkora hit, kell a Szentlélek ereje is! Jézus mondta mennybemenetele előtt: Elküldöm nektek a Szentlelket, és vesztek erőt! (v.ö: Jn 16,7 ; Lk 24,49)
Ez az erő pedig az Isten Igéjében benne van. (A Bibliát a Szentlélek sugalmazta)
Vagyis, amikor parancsolunk az ördögnek, hogy ne árthasson, akkor idéznünk kell a Bibliából Isten Igéjét is.
4. Mindezt Jézus nevében kell megtennünk, mert a hatalom az Ő nevében van.
Akik Hisznek (ezek a jelek fogják kísérni) az Én nevemben ördögöket űznek, betegekre teszik kezüket, azok meggyógyulnak, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha mérget isznak, nem árt nekik (v.ö. Márk 16,16-18)
Vannak, akik Isten Igéje alapján próbálnak cselekedni, Isten Szentlelke nélkül. Mind a kettővel rendelkezned kell. A Szentlélek és az Ige megegyeznek.
Az ördögnek ellenállhatunk, akár betegséget, vagy rossz érzést, rossz körülményeket, félelmet hoz elénk. (Jk 4,7) Ilyenkor Jézus Nevében megdorgálhatjuk őket: a betegség és a félelem, a kétség, kétségbeesés, a harag, a keserűség démonát.
De mindannyiszor, ha kocsiba ülünk, elűzhetjük a leselkedő démonokat:
„Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10)
El kell menned, nem okozhatsz semmi bajt, szerencsétlenséget nekem, sem mindazoknak, akik hozzám tartoznak. Nem okozhatsz kárt sem lelkemnek, sem testemnek, mert azok Jézus védelmében vannak. És ez működni s fog, ha figyelembe veszed az elmondottakat.
Két dologra figyelnünk kell. Az ördög visszajön. A Szűzanya mondta Medjugorjéban, hogy a sátán követi, leselkedik utána, amerre jár. Ne csodálkozzunk, hogy hozzánk is visszajön. Ezért érdemes minden reggel Jézus Nevében elküldeni, vagy a felsorolt ördögűző imákat elmondani.
A másik az, hogy elküldhetjük az ördögöt szeretteink életéből is, csakhogy az nem fog elmenni, ha az illető istentagadásban van, vagy ő maga befogadta a sátánt.
2021.június 16.
Mirjam
nővér
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |